Miért minősítette le 2011 december 21-én a Standard and Poor's Magyarországot? Két magyarázat is van. Az egyik a Magyar Nemzet cikke Matolcsy minisztériumára hivatkozva, a másik a S&P indoklása. Valahogy nem passzolt a kettő...

1.

"A Standard&Poor's szerdán bejelentett döntése Magyarország befektetési ajánlású államadós-osztályzatának megvonásáról nem Magyarországról, hanem az euró válságáról szól – hangsúlyozza a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményében.
Magyarország szenvedő alanya ennek a küzdelemnek, közvetve pedig az euróövezet válságának és az Unió elleni pénzügyi támadásoknak – mutat rá a szaktárca, egyben emlékeztet arra, hogy két hete a S&P az Európai Unió 15 országát tette negatív figyelőlistára, az euróövezet romló gazdasági teljesítményére hivatkozva." 

2. 
 
Az S&P indoklása szerint az alábbiak játszottak szerepet döntésében:
 - A kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, amely miatt a gazdaság középtávú kilátásai is romlottak.
 - A kormány intézkedései kérdéseket vetnek fel az intézmények függetlenségével kapcsolatban, és nehezebb befektetési környezetet teremtenek.
 - Az S&P külön megemlíti ezek között a jegybankot és az Alkotmánybíróságot. Külön kifejezi aggodalmát a jegybanktörvényhez benyújtott módosító miatt, amely a PSZÁF és az MNB összevonásával a jegybankelnököt alelnökké fokozná le, illetve informálni kellene a napirendekről a kormányt, a monetáris tanácstagok száma pedig kilencre emelkedne.
 - A válságadók rontották a hitelezés helyzetét, és rövid távon biztosan visszavette a beruházásokat és a munkahelyteremtést.
 - A hitelminősítő megjegyzi, hogy tudomásuk van arról, hogy a kormány devizahiteleseket megsegítő lépéseit már egyeztette a pénzügyi szektorral.
 - Leírja, hogy a kormány novemberben jelezte, hogy igénybe venné az IMF védőhálóját, de az előzetes tárgyalások megszakadtak, folytatás egyelőre januárban várható.
 - A magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolása nem javította az ország helyzetét. Az S&P szerint a lépés összességében nem javított az ország finanszírozási helyzetén, hiszen erőteljesen megemelkedett a külföldi kézben lévő adósság aránya, ami sérülékennyé teszi az országot.
 - Megvan a kockázata, hogy a globális kilátások rosszabbodása Magyarország hitelképességét tovább rontja.
A fentieken túl az S&P azt is leírja, hogy Magyarország folyómérleg-egyenlege többletbe fordult, de "mi azt is látjuk, hogy a likvid eszközök kiszűrésével számolt küladósság, amely becslések szerint az idei folyó bevételek 65 százalékát teszi ki, továbbra is magas". "Jóllehet kedvezőnek tekintjük az erőteljesebb külső teljesítményt, meglátásunk szerint azonban Magyarország változatlanul jelentős refinanszírozási szükségletekkel szembesül különösen rövid távon, tekintettel arra is, hogy a kormány hozzákezd az IMF- és EU-adósságok törlesztéséhez". A Standard & Poor's az MTI összefoglalója szerint felidézi, hogy a piacon lévő, forintban denominált kormányadósság hozzávetőleg 40 százalékát nem rezidens befektetők tartják. Ezzel kapcsolatban a cég megjegyzi: a 2008 végén kezdődött pénzügyi válság megmutatta, hogy a nem rezidens befektetők kezén lévő, helyi valutában kibocsátott kötvényeken milyen gyorsan túl lehet adni, ha a befektetői bizalom meginog." 


Források:
http://www.portfolio.hu/gazdasag/az_s&p_lepett_bovliba_vagta_magyarorszagot.160387.html
http://mno.hu/gazdasag/ez-a-leminosites-nem-magyarorszagrol-szol-1039079

"Nem volt elég a kétharmad? - Parlamenti dal" címmel jelent meg az Index-en egy évzárónak szánt videó, amiért cserébe egy időre kitiltották az Országházból a párost. Alant először a videó, majd az Egyenes Beszéd felvétele, amelyben a két érintett riporter, Tamás Bence Gáspár és Plankó Gergő "magyarázza a bizonyítványt".

Az alábbiakban a Napifix blogon közzétett Barrosso levél olvasható. A történetét nem én, hanem a blogger meséli el alant. Karácsonyig minden nap egy-egy részlettel kedveskedik a Napi Fix Barroso híres leveléből, angolul, egyenesen Orbán Viktornak. Szentestére összeáll a brüsszeli puzzle.

Szerintem mondjuk elég egyértelmű volt a tegnap esti [origo] cikk, igyekeztem pontosan és jól fordítani Barroso elnök gyönyörű mondatait, reggelre ugye Brüsszelben is megerősítették, hogy van ilyen levél, állítólag mély döbbenetet sikerült előidézni azzal, hogy nyilvánosságra került, de aztán ma este jövök hazafelé és azt hallom a rádióban (Klubrádió), hogy Giró Szász András kormányszóvivő merő spekulációnak nevezi azt, ami a levélből a magyar médiában nyilvánosságra került. Nem tudom pontosan idézni a szavait, de valami ilyesmi volt.

Közismerten legendás a türelmem, de azt elég rosszul tűröm, ha hazugsággal vádolnak. Márpedig, ha jól értem András éppen azzal gyanúsít meg így kedd este, hogy ébren álmodok és ha van egy kis időm, akkor merő önszorgalomból pont olyan leveleket fogalmazok, mint amilyeneket az Európai Bizottság elnöke szokott.

Hát akkor Andrásnak, és mindenkinek, aki kétségbe vonja, hogy a levél elég keményen rendbe teszi az uniós-magyar viszonyrendszert, világos üzenetet küld Orbánnak és a Fidesznek, hogy vagy elfogadják a klub szabályait, vagy mehetünk a levesbe jövőre, mert nagyon valószínű, hogy az elrugaszkodás évét védőháló nélkül kell abszolválni, tehát nekik szeretettel, mától három napon keresztül egy-egy fontos részletet közlök a levélből. Lehet olvasgatni, miközben megszavazzák a jegybanktörvényt. Hát tudnék én ilyen levelet írni magamtól? Az első részben azt, amit Barroso a jegybanki és a pénzügyi stabilitási törvényről írt.

A második részben azt, amit az IMF-EU tárgyalásokról.

A harmadik bónusz részben pedig azt a kissé személyesre vett részt, amit Barroso a belpolitikáról írt. Szent Karácsony estéjére tehát összeáll majd a brüsszeli puzzle (csütörtökön közlöm a megoldókulcsot is, hogy melyik rész, melyik után következik), lehet nézegetni, minden magyar otthonban ott lesz a teljes levél. Mellesleg azt is üzenem, hogy éppen tegnap ítélte teljesen alkotmányellenesnek az AB a médiatörvény szabályait az újságírók forrásainak védelméről, tehát ha le akarnak csapni a számítógépemre akkor még most tegyék, amíg bátran lehet cselekedni egy alkotmányellenes szabály szerint.

Az új médiatörvény ügyében egy sor indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz - pedig ez már a megcsonkított jogkörű Alkotmánybíróság volt. Kifogásolták, hogy olyan jogsértések esetén is felléphet a médiahatóság, amelyek bírósági úton is rendezhetők. Hogy túl szélesre szabták a médiahatóság jogköreit, egy kaptafára húzva az írott és az online médiát. Az írott sajtóra vonatkozó részt az Alkotmánybíróság el is meszelte. Az Alkotmánybíróság a médiahatóság azon jogát is elvette, hogy a médiaszolgáltatókat adataik, vagy akár ügyvédi titok által védett információk kiadására kényszerítse. Több paragrafust úgy semmisítettek meg, hogy 2012. május 31-ig kellett új szabályozást hozni. Alábbiakban az Alkotmánybíróság határozatának közleménye olvasható, a teljes határozat itt elérhető.

Rendkívüli interjú Orbán Viktor miniszterelnökkel a Magyar Televízióban, a riporter Betlen János, pont 4 éve.

Már a sokadik "sorsdöntő" EU-csúcson járt Orbán Viktor 2011 decemberében. A németek már ultimátumszerű feltételekkel jöttek tárgyalni, Cameron volt az egyetlen, aki országát távol tartotta a megegyezéstől. Orbán Viktor éppen Fellegi Tamás felmentésével foglalkozott (nem fogadta el Fellegi lemondását), és közben a tárgyalásokon vett részt. Azonnali igent ő sem adott, így eleinte a két miniszterlnököt emlegették a nemet mondók között. Később ez a nem egy talánra változott: Orbán a parlamenti jóváhagyásra hivatkozva nem adott azonnali választ. Közben már előzetes tárgyalások folytak az IMF-fel, a tévé előtt a kitakart Lomnici miatti botrány tiltakozói tartottak éhségsztrájkot, és elkészült az utolsó festmény is az új alkotmányhoz. Orbán beszélt a 2012-es költségvetés újraszabásáról, az eurózóna válságáról. Az interjú leghíresebb mondata: "A különbség az, hogy nem napsütésben kell végrehajtanunk az előző időszak hibáinak kijavítását, hanem kell esernyő, és úgy látom, kell viharkabát is".

2011-től kezdve Orbán Viktor rendszeresen interjút adott a Kossuth Rádió reggeli "180 perc" c. műsorának. December 2-án egy érdekes mondatára kapta fel a fejét az ország - Orbán ugyanis azt jövendölte, hogy december közepe után lesz a következő spekuláns-támadás a forint ellen.
- Fizetőképességi válság van az Európai Unióban, a közös pénz útkereszteződéshez közelít, alig két héten belül eldől az euró sorsa. Ezeket a mondatokat már hivatkozással sem kell ellátnom, annyian mondják. Közben a francia elnök, Sarkozy asztalán már ott van a fogalmazvány, kis túlzással a német kancellárral újrafogalmazzák Európát. És még egy gondolat: a hírek szerint Nagy-Britannia és nemcsak a kormány, hanem a brit jegybank is vészforgatókönyvekkel készül az eurózóna felbomlása utáni időkre. A 180 perc vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

- Jó reggelt kívánok!

- Azt érezni laikus megfigyelőként, hogy az eurózóna forráspont közeli helyzetbe jutott az adósságválságot illetően. Ha tekintjük ezt a nagy-britanniai vészforgatókönyv-készítést, akkor gigászok harca várható, vagy pedig Magyarországnak is lehet beleszólása ebbe a helyzetbe?

- Ha szigorúan jogi szempontból nézzük a dolgot, akkor a következő kép tárul elénk. Az alapszerződés módosításához egyhangúság kell. Nem lehet úgy módosítani az Európai Unió alapszerződését, aminek mi is részesei vagyunk, hogy azt bárki is ellenezné, sőt a miniszterelnökök bólintása sem elegendő, tehát csak kormányzati egyetértés sem elegendő, hanem utána még a parlament elnöknek is ratifikálni kell. Tehát nagy valószínűséggel az összes európai parlamentnek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, ami azért egy bonyolult ügy, mert a korábbi szerződésmódosítások esetében többször is előfordult, hogy egyes parlamentek nem adták meg a szerződésmódosításhoz a hozzájárulásokat, vagy legalábbis nem azonnal, sőt volt, ahol nem közvetlenül, hanem még népszavazásokat is rendeltek el. Tehát van egy mondás az Európai Unióban a miniszterelnökök között erre a kísérletre vonatkozóan, hogy az alapszerződést könnyű megnyitni, de nehéz bezárni.

- Éppen azért emeltem ki a nagy-britanniai példát, mert talán egy hónappal ezelőtt Ön Londonban Cameron brit miniszterelnökkel együtt hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben közös Magyarország és Nagy-Britannia érdeke, mint két olyan ország, amely nem eurót használ.

- Ez így van. A mi érdekünk meg a briteké azon a ponton találkozik, hogy csak olyan megoldásokban vagyunk érdekeltek, amelyek persze megoldják az euró-zónához tartozó 17 állam pénzügyi gondjait, de nem feszítik szét a 27 államból álló európai uniós kereteket. A politika művészet, hogy hogyan fogjuk ezt megcsinálni, még magam sem tudom, de jövő héten csütörtökön vagy pénteken, illetve csütörtök este-éjszaka és pénteken miniszterelnöki csúcs lesz Brüsszelben, akkor kell ezt a bűvészmutatványt előadni.

- Hétfőn pedig már többet tudunk arról, hogy pontosan mire készül Sarkozy és Merkel.

- Bocsánat, bocsánat, itt annyit hadd mondjak azért, hogy most azonban ezzel a rövid párbeszéddel itt közöttünk csak a felszínt kapargatjuk, tehát a dolgok lényege az mélyebben van. Ugyanis semmi szükség nem volna a szerződés módosítására, és nem ingott volna meg a világban az a hit, hogy az európai vezetők képesek kezelni a mostani válságot, hogyha az Európai Unióhoz tartozó államok, azon belül is különösképpen az eurózónához tartozó államok nem lennénk nyakig eladósodva. A baj lényege az, hogy olyan szintet értek el az államadósságok, amelyek megingatták a bizalmat, mert előkerült a kérdés, hogy vajon képesek lesznek-e a nagyon nagy mértékben eladósodott európai uniós államok visszafizetni a korábban felvett hiteleiket. Ez a kétely egész Európában vagy egész Európát illetően elharapódzott, bennünket is érint egyébként, tehát ezért van az európai gazdaság rosszabb helyzetben, vagy kelt olyan benyomást, mintha rosszabb helyzetben lenne, mondjuk, mint az Egyesült Államokban, illetve Ázsiában.

- De hogyan érint ez minket közvetlenül, a magyar kormánynak is vészforgatókönyveket kell készítenie?
- Nézze, én már másfél évvel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy azért szavaztak ránk az emberek, és azért kaptam én személy szerint is ilyen hatalmas bizalmat, mert tudták az emberek, hogy baj van. Minket akkor szoktak elővenni a magyar választópolgárok az asztalfiókból, hogyha nehéz idők jönnek, tehát mint mindenki, én is úgy gondoltam, hogy bennünket is érinteni fog az a válság, amit az európai uniós államok eladósodottsága gerjeszt. Hogy mennyire érint bennünket, arra elég, ha a forint árfolyamának ingadozását vesszük példaként. Nézze, az euró árfolyama felszaladt valahová 317 forint magasságába, és most talán 304-en vagy 305-ön van, ez megtörtént két-három nap alatt. Nincs ember, aki komolyan gondolhatná, hogy a magyar gazdaság értéke is e szerint változott, vagy a magyar gazdaság teljesítménye vagy a magyar gazdaság esélyei a jövőre nézve, ahogy szokták mondani bükkfanyelven nálunk, a magyar gazdaság fundamentumai ilyen nagy ingadozást mutattak volna. Nem, az ország értékét nem az árfolyamváltozás adja, mégis az európai uniós fejlemények megmozgatják a fizetőeszközünk értékét, és ez hatással van a gazdaságunkra.

- Tárgyalásra készülnek a valutaalappal, ha konkrétabban nézzük az érintettséget, volt egy leminősítés, az adósbesorolás, Magyarország adósbesorolását az egyik amerikai hitelminősítő leminősítette, sokat rontott ez a magyar tárgyalási pozíción? Az IMF-fel történő tárgyalásra gondolok.

- Még nem kezdődtek meg a tárgyalások, tehát nem tudjuk, hogy rontott-e vagy sem. Az biztos, hogy ennek van a szezonja, tehát ha Ön a napi híreket nézi, akkor azt látja, hogy az Európai Unióhoz tartozó tagállamok leminősítése napirenden van; hol egyiket, hol másikat minősítik le, ez időnként bennünket is elér. Ráadásul összekapcsolódik mindig spekulációs támadásokkal; ez Magyarország is esetében így volt. Ezt a legutóbbi komoly spekulációs támadást sikerült elhárítani, de én úgy készülök, hogy még valamikor december közepe után néhány nappal lesz egy újabb hasonló támadás.

- Egyébként mikor lenne ideális megállapodni a valutaalappal? Azt tudjuk, a delegáció egyik tagja, Rogán Antal nyilatkozta, hogy januárban kezdődhetnek ideális esetben. Meddig tarthatnak a tárgyalások? És ez főként abból a szempontból fontos, hogy mi az, amiről tárgyalni kell. Például, hogy a végtörlesztési konstrukció a végére érhet-e, vagy pedig az IMF, ahogy ezt pletykálják, az első szavával keresztülhúzhatja.

- Mi egy nap alatt is meg tudunk állapodni. Amint elértük a céljainkat, már meg is állapodunk. Ez a mi tervünk.

- Tehát amíg még nemzeti hatáskör – fogalmazhatnék így cinikusan – a gazdasági tervezés, beszéljünk egy picit a nemzeti növekedési tervről, mert az viszont most készül, és erről a nemzetgazdasági miniszter a jegybank elnökével is egyeztetett. Pontosan mit tartalmaz a növekedési terv?

- Be fogjuk mutatni majd a közvéleménynek, most az összeállítása zajlik. Arra kértem a nemzetgazdasági minisztert, hogy most minden más teendőjét sorolja hátrább, és az erőit a növekedési terv elkészítésére fordítsa. Hogy érthető legyen, amit mondok: abban az esetben, ha nem alkotunk meg, és nem hajtunk végre egy, a magyar gazdaság növekedését segítő tervet, hanem a dolgok csak úgy mennek tovább, ahogy ez most Európában és Magyarországon is zajlik, akkor recesszióba esik a gazdaság, tehát azt jelenti, hogy nem növekedés lesz, hanem csökkenés. Tehát speciális terv nélkül, méghozzá ágazatokra lebontott fejlesztési terv nélkül, területekre lebontott fejlesztési terv nélkül, külön a növekedést segítő finanszírozási-pénzügyi terv nélkül a magyar gazdaság az európai gazdaságokkal kézen fogva halad, és csökken a növekedése, esetleg recesszióba esik. Nekünk ettől el kell szakadnunk, ehhez pedig kell egy speciális terv; kulcskérdés, hogy Matolcsy György sikerrel jár-e.

- De akkor elsősorban nem számokat fog tartalmazni a növekedési terv, hanem célokat, stratégiákat?

- Konkrét beruházásokat például, hogy melyik ágazatban mit kell tennünk. Az építőipar fellendülése érdekében minek kell történnie, nehézipar, könnyűipar, mezőgazdaság, esetleg konkrét állami beruházások, befektetések terveit, ezeknek területi kijelölését, és mindennek a háta mögött pedig az ehhez szükséges pénzügyi források előteremtésének tervét.

- Miért kellett konzultálni a jegybankkal?

- Mert a forrásokat a jegybank nélkül nem lehet előteremteni. Tehát a jegybank és a kormány ebben a modern világban együttműködésre van ítélve. A jegybank óriási pénzeket kezel, amelyeket az európai vagy a nyugati civilizációban különböző technikákkal a gazdasági növekedés érdekében mozgósítani lehet. A jegybankban heverő vagy ott található nagy tartalékok gazdasági növekedésbe való bevonásáról kell megegyeznie a miniszternek a jegybankelnökkel.

- Egyébként volt szerdán a héten, ha említette az euró–forint árfolyamot, ez arra is jelentős jó hatással egy összehangolt jegybanki lépés Európában és a világon. A magyar jegybank is kamatot emelt, illetve a csütörtöki államkötvény-aukciók is alacsonyabb hozamokkal, de jelentős vételi szándék mellett zajlottak. Mit várnak a továbbiakban a jegybanktól, és mit szól a kamatemelő lépéshez?

- Nézze, először is kezdjük onnan, hogy volt itt egy erős ország 2002-ben. 4,5 százalékos növekedésünk volt, 6 százalék alatt volt a munkanélküliség, az államadósság 52-53 százalék körül volt. Ha ma így állnánk, semmi bajunk nem lenne, észre se vennénk, hogy Európában válság van. Az európai első ligában fociztunk nyolc évvel ezelőtt, innen visszacsúsztunk a harmadik ligába, és a cél az, hogy visszakerüljünk az első ligába. Ehhez meg kell erősíteni az országot, ehhez együttműködés kell szakszervezetekkel, jegybankkal, különböző érdekcsoportokkal, és jó kormányzás, valamint partnerség, sőt ennél több, bajtársiasság a parlamenti képviselők és a kormányzat között. Ha ez meg van, akkor a dolgok jól fognak alakulni. Én óvnék mindenkit attól, hogy az árfolyamokból meg a hirtelen változó számokból próbáljon következtetéseket levonni a magyar gazdaság tényleges erejére vonatkozóan. Én egyébként mindig is a kamatemelés ellen voltam, de nem az én, illetve nem a kormány hatásköre a kamatemelés kérdése, ez a jegybankhoz tartozó kérdés. De általában azt tudom mondani, hogy a kamatemelés mindig rossz az országnak, az mindig rossz a reálgazdaságnak. A pénzügyi szektort természetesen megsegíti, a bankok jövedelmezőségét növeli, időnként szükség is lehet rá – Én ezt elfogadom -, hogy pontosan mikor, az már a jegybank döntésének függvénye, de összességében az a jó, hogyha a vállalkozások minél olcsóbban jutnak hitelhez, minél több munkahelyet tudnak létrehozni és így minél több ember munkához jut, és több család tud megélni a munkából. Ezért Én mindig a kamatcsökkentés és a gazdasági életet, a vállalkozásokat segítő olcsó pénz híve vagyok.

- Ahogy Ön fogalmaz: az első ligába visszakerülni szükség van a szakszervezetekre is, valószínűleg ez most a szakszervezeteken nem fog múlni, ha nézzük, például a MÁV-Cargo eladásából származó jussukat a vasutasok megkapják a héten, ez ugye 5 milliárd forintot jelent, több részletben kapják meg, itt csak azért mondom, hogy a hallgatóknak felidéztük már a részleteket, tehát nem kell elmondani a 2008 óta tartó lépéseket.

- Ez egy régi ügy.

- De kétféleképpen kérdezhetném: egyrészt a vasutasok többet kértek, 30 milliárdot, másrészt honnan volt erre egyáltalán pénz?

- Munkából, tehát minden pénz, amit akár oktatásra, akár kultúrára, akár egészségügyre, akár a vasutasoknak járó összeg kifizetésére költünk, mind az emberek munkájából tehetjük meg. Tehát abból van, hogy Magyarországon sok millió ember becsületesen dolgozik, adót fizet, bevételhez juttatja a költségvetést, és mi abból tudunk közszükségleteket, közös célokat, oktatást, egészségügyet vagy éppen a vasút működését úgy-ahogy kielégíteni. Ez egy régi ügy, Én fontosnak tartottam, hogy ez bekövetkezzen, általában Én mindig is csak egy nagy vonatrablásként emlegettem a MÁV-Cargo privatizációját, tehát eladni egész Európában az egyébként ráfizetéses, személyszállítás költségeit kitermelni képes teherszállító üzemágat, egy stratégiai hiba, tehát az egy vétek a nemzetgazdasággal szemben. Nem kellett volna eladni, ha meg már eladták, és a vasutasok egy része így rosszul járt, akkor azt ott meg kellett volna azonnal oldani. Nem oldották meg. Mondtam már, minket azért választottak meg, azért küldtek bennünket kormányra az emberek, hogy a múlt hibáit kijavítsuk. Ez egy ilyen hiba volt, amit most sikerült kijavítani. Ráadásul azért is fontosnak tartom, azért is mentem el a szerelőcsarnokba, tehát azért nem egy szakszervezeti irodában történt az aláírás vagy nem az én irodámban, mert szerettem volna ezzel is azt a meggyőződésemet kifejezni, hogy az ország jövője az ilyen szerelőcsarnokokban dől el, ezeken a munkahelyeken dől el.

- Elképzelhető, hogy más privatizált állami cégek dolgozói is gondolhatnak hasonló juttatásokra, vagy pedig azért volt különleges a MÁV-Cargo esete, mert Önök az első perctől kezdve jogosnak érezték az anyacég dolgozóinak követelését?

- Ott és akkor meg kellett volna azonnal ezt oldani. Most nem nagyon vannak és nem is szerepelnek a terveink között jelentősebb privatizációs akciók. Én szeretném a privatizációt egyszer és mindenkorra befejezni, most egy másik korszakába lépett az európai gazdaságtörténet: most nem kivonulni kell az államnak a gazdaságból, hanem okosan teret foglalni benne.

- A Munka törvénykönyvéről viszont megállapodhatnak ma a szakszervezetekkel a minisztériumban, a nemzetgazdasági miniszter meghívta a munkaadói és a munkavállalói oldal szakszervezeteket is. Egy órával ezelőtt Gaskó István elmondta, hogy minden bizonnyal 11 órakor aláírják ezt a megállapodást, és ez egy nyár vége óta tartó vitás folyamat végére tehet pontot. Gaskó István úgy érzi, hogy ez alapvetően a szakszervezetek sikerét hozta, tehát a kormány sok ponton engedett az eredeti elképzeléséből a Munka törvénykönyvében. Ön hogyan látja?

- Mi nem vívunk senkivel sem agancsviadalt. Tehát ez nem egymásnak feszülő hímek párbaja, az egyik majd győz, a másik meg veszít, itt az ország érdekét kell szem előtt tartani, meg a munkavállalókét. Én azt tudom Önnek mondani, hogy egy ország vezetésének és politikai irányításának meg van a maga rendje és logikája. Tehát amikor nagy átalakításokat kell végrehajtani, és most azt kell, oktatástól Munka törvénykönyvén keresztül az egészségügyön át az önkormányzati rendszerig. Ugye, ott, miután megváltoznak a korábbi dolgok, mindig bizonytalanság, kétely, izgalom és ellenállás keletkezik. Tehát olyan átalakítás nincs. Amikor a reformokról szoktak beszélni, az nem diadalmenet, ott mindig vannak, akik belátják a szükségességet, és vannak, akik nem látják be, és mindig van egy vita, hogy akkor az átalakítás után pontosan mi lesz. Tehát most, hogy az ország újraszervezését végezzük, rengeteg a konfliktus, de ennek megvan a maga rendje: megnyílik egy ilyen konfliktus, megkezdődnek az egyeztetések, közeledünk a parlamenti döntéshez, lezárulnak a konfliktusok. Tehát ahogy megnyíltak, ugyanúgy le is zárjuk őket. Egymás után a diákokkal, aztán a szakszervezetekkel, aztán a pedagógusokkal, szépen sorban egyenként a megnyitott konfliktusokat lezárjuk, és az egész ügy eredményeképpen olyan új, az emberek érdekét szolgáló rendszerek jönnek létre: oktatás, egészségügy, szakszervezeti világ, amely megakadályozza, hogy az ország eladósodása folytatódjon, és ismét a csőd szélére kerüljünk. Tehát az egészből végül mindannyian, az egész ország előnyösen, megerősödve kerülünk ki.

- Hagyjuk is ezt a vitát, hiszen ennek tényleg pont kerülhet a végére, de az így elfogadott Munka törvénykönyve Ön szerint milyen, hiszen ha egy szóval kellene jellemezni azt, amit Önök célba vettek, hogy rugalmasabb legyen a Munka törvénykönyve.

- Ha így teszi fel, ilyen brutálisan provokatív módon a kérdést...

- Csak nagyon egyszerűen szerettem volna.

- Ez a két dolog gyakran függ össze, akkor azt kell mondanom, hogy ez a Munka törvénykönyv ez jobb, mint az előző volt, versenyképes a jó európai munkatörvénykönyvekkel, az egyik legjobb, de van olyan ország, amelyiknek jobb munkatörvénykönyve van, mint nekünk. Ha provokál még, akkor elárulom, hogy melyik országé ez. Szerintem Szlovákiáé, például még mindig jobb. Közelebb kerültünk hozzájuk, de a szlovákoké még mindig jobb.

- Orbán Viktor miniszterelnök volt a 180 perc vendége. Köszönöm!


(Forrás)

"Mivel a Moody’s értékelésének semmilyen valós alapja nincs, a magyar Kormány nem tudja azt másképp értelmezni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként." - írta a kormányzati portál 2011-ben. Mindezt azért, mert a Moody's hitelminősítő 2011 novemberében bóvliba vágta Magyarországot. A leértékelés következményeként 20 forintot drágult a HUF-EUR árfolyam, ötödével nőtt az államadóssági kockázatot jelző CDS felár, és megugrottak az állampapír-hozamok. Az alábbiakban a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye olvasható, amelyet november 25-én, a leminősítésre reagálva tettek közzé.

20 év után ismét összeült Kónya Imre és Pető Iván. "Javában zajlik a médiaháború, nyilvánosságra kerül Kónya Imre dolgozata a Magyar Televízió és a Magyar Rádió átalakításáról, a parlament elfogadja a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényt (ami később az Alkotmánybíróságon elbukik), Dénes János független országgyűlési képviselő Marosán György és társai felakasztását követeli a parlamentben, az MDF népszerűsége romokban, megalakul a későbbi MSZP–SZDSZ-koalíció melegágyának tekintett Demokratikus Charta. 1991 őszén vagyunk, ebben a környezetben ült le vitázni a Magyar Televízió kamerái előtt az MDF és az SZDSZ frakcióvezetője, Kónya Imre és Pető Iván. Téma: az igazságtétel. A TF nagyterme zsúfolásig telt (mint később kiderült, a Szabó Iván-i értelemben vett borzalmas MDF-tagsággal), a vitázók előtt két, a kor divatjának megfelelő sötétbarna dohányzóasztal, táskák a széklábaknál. A moderátor Feledy Péter" - írta az Index.

Hogyan értelmezzünk adatokat kétféleképpen? Ehhez nyújtunk útmutatót most, a Tárki 4 évvel ezelőtt publikált mérését hozva fel példának. A kutatás idején (2011 október 13-18.) Gyurcsány Ferenc még az MSZP tagja volt, de már nagy volt a feszültség az MSZP-n belül, érezhető volt a szakítás előszele. Európa pedig éppen a görög államcsődöt rohant megmenteni - emiatt Orbán Viktor nem volt Magyarországon október 23-án.