2011-től kezdve Orbán Viktor rendszeresen interjút adott a Kossuth Rádió reggeli "180 perc" c. műsorának. December 2-án egy érdekes mondatára kapta fel a fejét az ország - Orbán ugyanis azt jövendölte, hogy december közepe után lesz a következő spekuláns-támadás a forint ellen.
- Fizetőképességi válság van az Európai Unióban, a közös pénz útkereszteződéshez közelít, alig két héten belül eldől az euró sorsa. Ezeket a mondatokat már hivatkozással sem kell ellátnom, annyian mondják. Közben a francia elnök, Sarkozy asztalán már ott van a fogalmazvány, kis túlzással a német kancellárral újrafogalmazzák Európát. És még egy gondolat: a hírek szerint Nagy-Britannia és nemcsak a kormány, hanem a brit jegybank is vészforgatókönyvekkel készül az eurózóna felbomlása utáni időkre. A 180 perc vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

- Jó reggelt kívánok!

- Azt érezni laikus megfigyelőként, hogy az eurózóna forráspont közeli helyzetbe jutott az adósságválságot illetően. Ha tekintjük ezt a nagy-britanniai vészforgatókönyv-készítést, akkor gigászok harca várható, vagy pedig Magyarországnak is lehet beleszólása ebbe a helyzetbe?

- Ha szigorúan jogi szempontból nézzük a dolgot, akkor a következő kép tárul elénk. Az alapszerződés módosításához egyhangúság kell. Nem lehet úgy módosítani az Európai Unió alapszerződését, aminek mi is részesei vagyunk, hogy azt bárki is ellenezné, sőt a miniszterelnökök bólintása sem elegendő, tehát csak kormányzati egyetértés sem elegendő, hanem utána még a parlament elnöknek is ratifikálni kell. Tehát nagy valószínűséggel az összes európai parlamentnek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, ami azért egy bonyolult ügy, mert a korábbi szerződésmódosítások esetében többször is előfordult, hogy egyes parlamentek nem adták meg a szerződésmódosításhoz a hozzájárulásokat, vagy legalábbis nem azonnal, sőt volt, ahol nem közvetlenül, hanem még népszavazásokat is rendeltek el. Tehát van egy mondás az Európai Unióban a miniszterelnökök között erre a kísérletre vonatkozóan, hogy az alapszerződést könnyű megnyitni, de nehéz bezárni.

- Éppen azért emeltem ki a nagy-britanniai példát, mert talán egy hónappal ezelőtt Ön Londonban Cameron brit miniszterelnökkel együtt hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben közös Magyarország és Nagy-Britannia érdeke, mint két olyan ország, amely nem eurót használ.

- Ez így van. A mi érdekünk meg a briteké azon a ponton találkozik, hogy csak olyan megoldásokban vagyunk érdekeltek, amelyek persze megoldják az euró-zónához tartozó 17 állam pénzügyi gondjait, de nem feszítik szét a 27 államból álló európai uniós kereteket. A politika művészet, hogy hogyan fogjuk ezt megcsinálni, még magam sem tudom, de jövő héten csütörtökön vagy pénteken, illetve csütörtök este-éjszaka és pénteken miniszterelnöki csúcs lesz Brüsszelben, akkor kell ezt a bűvészmutatványt előadni.

- Hétfőn pedig már többet tudunk arról, hogy pontosan mire készül Sarkozy és Merkel.

- Bocsánat, bocsánat, itt annyit hadd mondjak azért, hogy most azonban ezzel a rövid párbeszéddel itt közöttünk csak a felszínt kapargatjuk, tehát a dolgok lényege az mélyebben van. Ugyanis semmi szükség nem volna a szerződés módosítására, és nem ingott volna meg a világban az a hit, hogy az európai vezetők képesek kezelni a mostani válságot, hogyha az Európai Unióhoz tartozó államok, azon belül is különösképpen az eurózónához tartozó államok nem lennénk nyakig eladósodva. A baj lényege az, hogy olyan szintet értek el az államadósságok, amelyek megingatták a bizalmat, mert előkerült a kérdés, hogy vajon képesek lesznek-e a nagyon nagy mértékben eladósodott európai uniós államok visszafizetni a korábban felvett hiteleiket. Ez a kétely egész Európában vagy egész Európát illetően elharapódzott, bennünket is érint egyébként, tehát ezért van az európai gazdaság rosszabb helyzetben, vagy kelt olyan benyomást, mintha rosszabb helyzetben lenne, mondjuk, mint az Egyesült Államokban, illetve Ázsiában.

- De hogyan érint ez minket közvetlenül, a magyar kormánynak is vészforgatókönyveket kell készítenie?
- Nézze, én már másfél évvel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy azért szavaztak ránk az emberek, és azért kaptam én személy szerint is ilyen hatalmas bizalmat, mert tudták az emberek, hogy baj van. Minket akkor szoktak elővenni a magyar választópolgárok az asztalfiókból, hogyha nehéz idők jönnek, tehát mint mindenki, én is úgy gondoltam, hogy bennünket is érinteni fog az a válság, amit az európai uniós államok eladósodottsága gerjeszt. Hogy mennyire érint bennünket, arra elég, ha a forint árfolyamának ingadozását vesszük példaként. Nézze, az euró árfolyama felszaladt valahová 317 forint magasságába, és most talán 304-en vagy 305-ön van, ez megtörtént két-három nap alatt. Nincs ember, aki komolyan gondolhatná, hogy a magyar gazdaság értéke is e szerint változott, vagy a magyar gazdaság teljesítménye vagy a magyar gazdaság esélyei a jövőre nézve, ahogy szokták mondani bükkfanyelven nálunk, a magyar gazdaság fundamentumai ilyen nagy ingadozást mutattak volna. Nem, az ország értékét nem az árfolyamváltozás adja, mégis az európai uniós fejlemények megmozgatják a fizetőeszközünk értékét, és ez hatással van a gazdaságunkra.

- Tárgyalásra készülnek a valutaalappal, ha konkrétabban nézzük az érintettséget, volt egy leminősítés, az adósbesorolás, Magyarország adósbesorolását az egyik amerikai hitelminősítő leminősítette, sokat rontott ez a magyar tárgyalási pozíción? Az IMF-fel történő tárgyalásra gondolok.

- Még nem kezdődtek meg a tárgyalások, tehát nem tudjuk, hogy rontott-e vagy sem. Az biztos, hogy ennek van a szezonja, tehát ha Ön a napi híreket nézi, akkor azt látja, hogy az Európai Unióhoz tartozó tagállamok leminősítése napirenden van; hol egyiket, hol másikat minősítik le, ez időnként bennünket is elér. Ráadásul összekapcsolódik mindig spekulációs támadásokkal; ez Magyarország is esetében így volt. Ezt a legutóbbi komoly spekulációs támadást sikerült elhárítani, de én úgy készülök, hogy még valamikor december közepe után néhány nappal lesz egy újabb hasonló támadás.

- Egyébként mikor lenne ideális megállapodni a valutaalappal? Azt tudjuk, a delegáció egyik tagja, Rogán Antal nyilatkozta, hogy januárban kezdődhetnek ideális esetben. Meddig tarthatnak a tárgyalások? És ez főként abból a szempontból fontos, hogy mi az, amiről tárgyalni kell. Például, hogy a végtörlesztési konstrukció a végére érhet-e, vagy pedig az IMF, ahogy ezt pletykálják, az első szavával keresztülhúzhatja.

- Mi egy nap alatt is meg tudunk állapodni. Amint elértük a céljainkat, már meg is állapodunk. Ez a mi tervünk.

- Tehát amíg még nemzeti hatáskör – fogalmazhatnék így cinikusan – a gazdasági tervezés, beszéljünk egy picit a nemzeti növekedési tervről, mert az viszont most készül, és erről a nemzetgazdasági miniszter a jegybank elnökével is egyeztetett. Pontosan mit tartalmaz a növekedési terv?

- Be fogjuk mutatni majd a közvéleménynek, most az összeállítása zajlik. Arra kértem a nemzetgazdasági minisztert, hogy most minden más teendőjét sorolja hátrább, és az erőit a növekedési terv elkészítésére fordítsa. Hogy érthető legyen, amit mondok: abban az esetben, ha nem alkotunk meg, és nem hajtunk végre egy, a magyar gazdaság növekedését segítő tervet, hanem a dolgok csak úgy mennek tovább, ahogy ez most Európában és Magyarországon is zajlik, akkor recesszióba esik a gazdaság, tehát azt jelenti, hogy nem növekedés lesz, hanem csökkenés. Tehát speciális terv nélkül, méghozzá ágazatokra lebontott fejlesztési terv nélkül, területekre lebontott fejlesztési terv nélkül, külön a növekedést segítő finanszírozási-pénzügyi terv nélkül a magyar gazdaság az európai gazdaságokkal kézen fogva halad, és csökken a növekedése, esetleg recesszióba esik. Nekünk ettől el kell szakadnunk, ehhez pedig kell egy speciális terv; kulcskérdés, hogy Matolcsy György sikerrel jár-e.

- De akkor elsősorban nem számokat fog tartalmazni a növekedési terv, hanem célokat, stratégiákat?

- Konkrét beruházásokat például, hogy melyik ágazatban mit kell tennünk. Az építőipar fellendülése érdekében minek kell történnie, nehézipar, könnyűipar, mezőgazdaság, esetleg konkrét állami beruházások, befektetések terveit, ezeknek területi kijelölését, és mindennek a háta mögött pedig az ehhez szükséges pénzügyi források előteremtésének tervét.

- Miért kellett konzultálni a jegybankkal?

- Mert a forrásokat a jegybank nélkül nem lehet előteremteni. Tehát a jegybank és a kormány ebben a modern világban együttműködésre van ítélve. A jegybank óriási pénzeket kezel, amelyeket az európai vagy a nyugati civilizációban különböző technikákkal a gazdasági növekedés érdekében mozgósítani lehet. A jegybankban heverő vagy ott található nagy tartalékok gazdasági növekedésbe való bevonásáról kell megegyeznie a miniszternek a jegybankelnökkel.

- Egyébként volt szerdán a héten, ha említette az euró–forint árfolyamot, ez arra is jelentős jó hatással egy összehangolt jegybanki lépés Európában és a világon. A magyar jegybank is kamatot emelt, illetve a csütörtöki államkötvény-aukciók is alacsonyabb hozamokkal, de jelentős vételi szándék mellett zajlottak. Mit várnak a továbbiakban a jegybanktól, és mit szól a kamatemelő lépéshez?

- Nézze, először is kezdjük onnan, hogy volt itt egy erős ország 2002-ben. 4,5 százalékos növekedésünk volt, 6 százalék alatt volt a munkanélküliség, az államadósság 52-53 százalék körül volt. Ha ma így állnánk, semmi bajunk nem lenne, észre se vennénk, hogy Európában válság van. Az európai első ligában fociztunk nyolc évvel ezelőtt, innen visszacsúsztunk a harmadik ligába, és a cél az, hogy visszakerüljünk az első ligába. Ehhez meg kell erősíteni az országot, ehhez együttműködés kell szakszervezetekkel, jegybankkal, különböző érdekcsoportokkal, és jó kormányzás, valamint partnerség, sőt ennél több, bajtársiasság a parlamenti képviselők és a kormányzat között. Ha ez meg van, akkor a dolgok jól fognak alakulni. Én óvnék mindenkit attól, hogy az árfolyamokból meg a hirtelen változó számokból próbáljon következtetéseket levonni a magyar gazdaság tényleges erejére vonatkozóan. Én egyébként mindig is a kamatemelés ellen voltam, de nem az én, illetve nem a kormány hatásköre a kamatemelés kérdése, ez a jegybankhoz tartozó kérdés. De általában azt tudom mondani, hogy a kamatemelés mindig rossz az országnak, az mindig rossz a reálgazdaságnak. A pénzügyi szektort természetesen megsegíti, a bankok jövedelmezőségét növeli, időnként szükség is lehet rá – Én ezt elfogadom -, hogy pontosan mikor, az már a jegybank döntésének függvénye, de összességében az a jó, hogyha a vállalkozások minél olcsóbban jutnak hitelhez, minél több munkahelyet tudnak létrehozni és így minél több ember munkához jut, és több család tud megélni a munkából. Ezért Én mindig a kamatcsökkentés és a gazdasági életet, a vállalkozásokat segítő olcsó pénz híve vagyok.

- Ahogy Ön fogalmaz: az első ligába visszakerülni szükség van a szakszervezetekre is, valószínűleg ez most a szakszervezeteken nem fog múlni, ha nézzük, például a MÁV-Cargo eladásából származó jussukat a vasutasok megkapják a héten, ez ugye 5 milliárd forintot jelent, több részletben kapják meg, itt csak azért mondom, hogy a hallgatóknak felidéztük már a részleteket, tehát nem kell elmondani a 2008 óta tartó lépéseket.

- Ez egy régi ügy.

- De kétféleképpen kérdezhetném: egyrészt a vasutasok többet kértek, 30 milliárdot, másrészt honnan volt erre egyáltalán pénz?

- Munkából, tehát minden pénz, amit akár oktatásra, akár kultúrára, akár egészségügyre, akár a vasutasoknak járó összeg kifizetésére költünk, mind az emberek munkájából tehetjük meg. Tehát abból van, hogy Magyarországon sok millió ember becsületesen dolgozik, adót fizet, bevételhez juttatja a költségvetést, és mi abból tudunk közszükségleteket, közös célokat, oktatást, egészségügyet vagy éppen a vasút működését úgy-ahogy kielégíteni. Ez egy régi ügy, Én fontosnak tartottam, hogy ez bekövetkezzen, általában Én mindig is csak egy nagy vonatrablásként emlegettem a MÁV-Cargo privatizációját, tehát eladni egész Európában az egyébként ráfizetéses, személyszállítás költségeit kitermelni képes teherszállító üzemágat, egy stratégiai hiba, tehát az egy vétek a nemzetgazdasággal szemben. Nem kellett volna eladni, ha meg már eladták, és a vasutasok egy része így rosszul járt, akkor azt ott meg kellett volna azonnal oldani. Nem oldották meg. Mondtam már, minket azért választottak meg, azért küldtek bennünket kormányra az emberek, hogy a múlt hibáit kijavítsuk. Ez egy ilyen hiba volt, amit most sikerült kijavítani. Ráadásul azért is fontosnak tartom, azért is mentem el a szerelőcsarnokba, tehát azért nem egy szakszervezeti irodában történt az aláírás vagy nem az én irodámban, mert szerettem volna ezzel is azt a meggyőződésemet kifejezni, hogy az ország jövője az ilyen szerelőcsarnokokban dől el, ezeken a munkahelyeken dől el.

- Elképzelhető, hogy más privatizált állami cégek dolgozói is gondolhatnak hasonló juttatásokra, vagy pedig azért volt különleges a MÁV-Cargo esete, mert Önök az első perctől kezdve jogosnak érezték az anyacég dolgozóinak követelését?

- Ott és akkor meg kellett volna azonnal ezt oldani. Most nem nagyon vannak és nem is szerepelnek a terveink között jelentősebb privatizációs akciók. Én szeretném a privatizációt egyszer és mindenkorra befejezni, most egy másik korszakába lépett az európai gazdaságtörténet: most nem kivonulni kell az államnak a gazdaságból, hanem okosan teret foglalni benne.

- A Munka törvénykönyvéről viszont megállapodhatnak ma a szakszervezetekkel a minisztériumban, a nemzetgazdasági miniszter meghívta a munkaadói és a munkavállalói oldal szakszervezeteket is. Egy órával ezelőtt Gaskó István elmondta, hogy minden bizonnyal 11 órakor aláírják ezt a megállapodást, és ez egy nyár vége óta tartó vitás folyamat végére tehet pontot. Gaskó István úgy érzi, hogy ez alapvetően a szakszervezetek sikerét hozta, tehát a kormány sok ponton engedett az eredeti elképzeléséből a Munka törvénykönyvében. Ön hogyan látja?

- Mi nem vívunk senkivel sem agancsviadalt. Tehát ez nem egymásnak feszülő hímek párbaja, az egyik majd győz, a másik meg veszít, itt az ország érdekét kell szem előtt tartani, meg a munkavállalókét. Én azt tudom Önnek mondani, hogy egy ország vezetésének és politikai irányításának meg van a maga rendje és logikája. Tehát amikor nagy átalakításokat kell végrehajtani, és most azt kell, oktatástól Munka törvénykönyvén keresztül az egészségügyön át az önkormányzati rendszerig. Ugye, ott, miután megváltoznak a korábbi dolgok, mindig bizonytalanság, kétely, izgalom és ellenállás keletkezik. Tehát olyan átalakítás nincs. Amikor a reformokról szoktak beszélni, az nem diadalmenet, ott mindig vannak, akik belátják a szükségességet, és vannak, akik nem látják be, és mindig van egy vita, hogy akkor az átalakítás után pontosan mi lesz. Tehát most, hogy az ország újraszervezését végezzük, rengeteg a konfliktus, de ennek megvan a maga rendje: megnyílik egy ilyen konfliktus, megkezdődnek az egyeztetések, közeledünk a parlamenti döntéshez, lezárulnak a konfliktusok. Tehát ahogy megnyíltak, ugyanúgy le is zárjuk őket. Egymás után a diákokkal, aztán a szakszervezetekkel, aztán a pedagógusokkal, szépen sorban egyenként a megnyitott konfliktusokat lezárjuk, és az egész ügy eredményeképpen olyan új, az emberek érdekét szolgáló rendszerek jönnek létre: oktatás, egészségügy, szakszervezeti világ, amely megakadályozza, hogy az ország eladósodása folytatódjon, és ismét a csőd szélére kerüljünk. Tehát az egészből végül mindannyian, az egész ország előnyösen, megerősödve kerülünk ki.

- Hagyjuk is ezt a vitát, hiszen ennek tényleg pont kerülhet a végére, de az így elfogadott Munka törvénykönyve Ön szerint milyen, hiszen ha egy szóval kellene jellemezni azt, amit Önök célba vettek, hogy rugalmasabb legyen a Munka törvénykönyve.

- Ha így teszi fel, ilyen brutálisan provokatív módon a kérdést...

- Csak nagyon egyszerűen szerettem volna.

- Ez a két dolog gyakran függ össze, akkor azt kell mondanom, hogy ez a Munka törvénykönyv ez jobb, mint az előző volt, versenyképes a jó európai munkatörvénykönyvekkel, az egyik legjobb, de van olyan ország, amelyiknek jobb munkatörvénykönyve van, mint nekünk. Ha provokál még, akkor elárulom, hogy melyik országé ez. Szerintem Szlovákiáé, például még mindig jobb. Közelebb kerültünk hozzájuk, de a szlovákoké még mindig jobb.

- Orbán Viktor miniszterelnök volt a 180 perc vendége. Köszönöm!


(Forrás)