Francis Fukuyama először 2012 január végén írta meg Magyarországról szóló blogbejegyzését, Tényleg számítanak az intézmények? (Do Institutions Really Matter?) címmel. A The American Interest honlapján közölt írás szerint senki sem bízik abban, hogy Orbán felelősen fogja használni hatalmát, és az alkotmány nem tartalma miatt rossz, hanem a benne rejlő szándékok miatt. Az írásra Kovács Zoltán válaszolt, kijavítva Fukuyama néhány tévedését. A nyugdíjazás szabályozásának változása nem az alkotmánybírákra, hanem a bírókra vonatkozik. Az EU nem ítélte el Magyarországot a Nemzeti Bankról szóló törvény, azaz a jegybanki függetlenség sérülése vagy megszűnése miatt - bár erről akkoriban éles vita folyt az EP-ben. Az alábbiakban Francis Fukuyama második írása olvasható magyar fordításban.
Mi a baj Magyarországgal?

Finoman szólva is némiképp megdöbbentett az a heves reakció, amit a "Számítanak az intézmények?" című írásom váltott ki, és ami Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkárnak a The American Interest-nek írott, az írásom miatt panaszkodó és azt több pontban vitató levelében csúcsosodott ki. Azon kevés amerikaiak egyike lettem, akinek a hibáival foglalkozó magyar honlapja van! Több tekintetben is igaz, hogy a válasz vehemenciája és a szerfelett civilizálatlan megjegyzések, amelyekkel a magyarok egymást illették, aggodalomra okot adó megerősítését adják annak, hogy valami nagyon csúnyán kisiklott a magyar demokráciával kapcsolatban.

Hadd kezdjem a Kovács úr és más kommentelők kritikáira adott válasszal a magyar alkotmány félreértésével kapcsolatban. El kell ismernem, hogy elkövettem néhány ténybeli hibát, például, hogy a nyugdíjazási kor a bírókra és nem az alkotmánybírókra vonatkozik, és hogy rosszul írtam a "Fidesz"-t. Ezért elnézést kérek, és jobban oda fogok figyelni a jövőben az adatok ellenőrzésére (végül is az csak egy szerkesztetlen blogbejegyzés volt).

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Kovács miniszter úr (helyesen "államtitkár úr" lenne - a szerk.) és mások teljesen elvétették a cikkem lényegét. A lényege az volt, hogy papíron az alkotmány nem néz ki túl rosszul. Amint megjegyeztem a posztban, a klasszikus brit westminsteri rendszerben sokkal nagyobb hatalom koncentrálódik a miniszterelnök és a kormányzó párt kezében, mint a magyar alkotmány szerint. Amint arra utaltam, a probléma nem a hatalom formális elosztásában rejlik, hanem inkább abban, ahogyan az Orbán kormány ezt a hatalmat felhasználja. A Magyarország demokráciájára leselkedő veszély tehát nem per se az intézményekben rejlik, hanem egy újra felbukkanó, régi politikai kultúrában.

(Még a magyar bírák kényes kérdésével kapcsolatban is eltévesztették kritikusaim azt a fontos, alapvető kérdést, hogy a Fidesz kormány lelkesen gyengítette a bírói függetlenséget a parlamentnek felelős Országos Bírói Hivatal létrehozásával, amely így a párt ellenőrzése alá került. Az a kísérlet, hogy egy korábbi miniszterelnököt a gazdaság rossz menedzselése miatt beperelnek, inkább Janukovics Ukrajnájához méltó, semmint Magyarországhoz. A törvény hatalma ennél sokkal nagyobb intézményi függetlenséget kellene, hogy nyújtson a bíróságoknak.)

Az Orbán kormány több olyan intézkedést hozott, amely azt jelzi, hogy nem érti az egészséges liberális demokráciák alapvető normáit. Élve kétharmados parlamenti többségével, nem csak új alkotmányt, hanem egy sor új törvényt is megalkotott, amelyek szinte kivétel nélkül mind a saját kezébe összpontosítják a hatalmat. Az érintett intézmények között találjuk a Magyar Nemzeti Bankot, amelyet a Fideszhez hű Monetáris Tanács vezet - ez háborította fel az IMF-et. A korábban független ellenőrző intézmények, mint például a Költségvetési Tanács, az ombudsmanok és az Egészségbiztosítási Felügyelet, vagy megszűntek, vagy meggyengültek. A helyi önkormányzatok hatalma gyengült az oktatás, az egészségügy és a katasztrófavédelem területén, miközben a tornacsarnokok (?) felügyelete a fővárosban új kormányzati szabályozás alá került, és az egyetemi függetlenséget is megcsonkították. A Magyar Tudományos Akadémia, művészeti és tudományos közalapítványok is a kormány erősebb felügyelete alá kerültek.

Ezen lépések bármelyike elfogadható lenne, ha hosszú, nyilvános vita eredményeképpen születtek volna meg. De az új törvények nagy tömegét sietve hozták meg, kihasználva a jelenlegi parlamenti "szupertöbbséget", a lehetséges kritikusoknak időt sem hagyva, hogy a törvények tartalmát elemezzék. Sok esetben a Fidesz - amely alig nyerte el a szavazatok többségét (52,7%) -, úgy bebetonozta politikai preferenciáit, hogy nagyon nehéz lesz azokat megváltoztatni, miután a Fidesz elveszíti hatalmát. A liberális demokrácia nem csak a többség uralmáról szól; a helyes működése azon alapul (például Angliában), hogy a többség tiszteletben tartja a kisebbséget, valamint a társadalom egészének képességén, hogy jól tájékozottan vitatatkozhasson. (Nem mintha ez most nagyon jól állna az Egyesült Államokban.)

Korábbi blogposztomban azt mondtam, hogy az Orbán kormány "tekintélyelvű sértődékenységet" mutat, és ezt kétszer is aláhúznám. Talán a legzavaróbb dolog, ami Magyarországon történik, az a kormány által ellenőrzött Médiatanács hatalmának központosítása, és az ellenzéki média megfélemlítése. Az egyik ellenzéki rádió frekvenciáját úgy vették el, mintha Hugo Chavez írta volna meg hozzá a forgatókönyvet.

Számos kommentáló kérdőjelezte meg a "Tényleg számítanak az intézmények?" című írásom alapvetéseit. Hadd mondjam ki világosan, persze, hogy számítanak az intézmények. A modern politikai rend és a gazdasági prosperitás a jó intézményeken nyugszik, ami "A politikai rend eredetei" című írásom témája is egyben (ennek egyébként egy teljes fejezete foglalkozik a középkori Magyarországgal, és hamarosan magyar nyelven is megjelenik.) Arra próbáltam rámutatni, hogy a demokratikus intézmények pontos jellemzői kisebb jelentőséggel bírnak, mint a politikai szereplők informális viselkedésmódjai. Az olyan rendszerek, mint például a brit, kevés fékkel és ellensúllyal is működtethetők, míg mások sok fékekkel együtt is jó esetben határozottan, legrosszabb esetben zsarnokian viselkednek. A mostani magyarországi intézményi változások jelentősek, de sokkal többet számít az, ahogy a kormány él jelenlegi hatalmával. A magánnyugdíjpénztárak vagyonának elkobzása sok kormány szabályrendszerében törvényes lehet, de nagyon oktalan politika.

Először 1989 májusában látogattam Budapestre, James Baker akkori külügyminiszter kíséretében, amikor az Egyesült Államok külügyminisztériumában a Bush adminisztráció fiatal politikai kinevezettje voltam. Életemnek nagyon izgalmas pillanatai voltak ezek, amikor is Lengyelország és Magyarország szándékában állt kilépni a kommunista táborból és valódi demokráciává válni. Amikor legutóbb Magyarországra látogattam, Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök és nagyon is észrevettem azt az utálatot, amit a kormány iránt éreztek akkor az emberek. A politikai polarizácóból adódó harag foka nagyon zavaró volt, és láttam, hogy az emberek miért akartak változást. De a kormányok nem úgy tudják a bizalmat helyreállítani, ahogy Orbán és a Fidesz teszi.

Magyarország mindig is két nagyon pozitív dolgot jelentett nekem: egyrészt a kis ország méretén felül adott a világnak nagy fizikusokat, matematikusokat, zeneszerzőket, művészeket, írókat és értelméségieket. Másodszor, a demokráciára és a piacgazdaságra való gyors átállás modellként szolgált a volt kommunista világnak. 1222-ben, hét évvel az angol Magna Carta után, II. András magyar király kénytelen volt elfogadni a nemesek által írt Aranybullát, ami az egyik első példa volt arra, hogy alkotmányosan korlátozzák egy európai vezető hatalmát. (Erről bővebben olvashatnak az új könyvemben.) Így meglepetés és nagyon nagyon nagy szégyen lenne, ha Magyarország ezúttal rossz irányban haladna az élen, a demokrácia és az alkotmányos kormányzás lebontása felé.

Hosszas viták után az NMHH végül nyilvánosságra hozta azt az e-mailt, amely a Lomnici ügyet meséli el az egyik érintett riporter tollából. Alábbiakban ez az e-mail olvasható.
Személyes adat személyesadat@yahoo.com

2012.01.21 07:56

Please respond to Személyes adat Személyes adat @yahoo.com

To "Személyes adat " Személyes adat

cc

Subject Lomnici ügy - Személyes adat

Tisztelt Médiatanács, Kedves Személyes adat Úr!

Sajnálattal vettem tudomásul a Médiatanács döntését:
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=512609
leginkább az utolsó 3 sorát a fenti cikknek.

Ezúton szeretném tájékoztatni, hogy a Lomnici riport riportere én voltam. Konkrétan az MTVA hírszerkesztői szobájában feletteseimtől kaptam azt az utasítást, hogy: 'ha másként nem megy, húzzál zsákot a Lomnici fejére, mert még vágóképben sem látszódhat a riportban'. Amikor megkérdeztem, hogy 'miért?' és 'mégis hogyan készíthetnék a Duna TV kiemelt projektjeként kezelt Hargita Advent sajtótájékoztatójáról úgy riportot, hogy a megmozdulás egyik fő szervezője és a sajtótájékoztató egyik házigazdája még vágóképen sem látszódhat?', akkor azt a választ kaptam, hogy 'Most mondta a főnök a telefonba, hogy ennek így kell lennie. Oldd meg! Nem emlékszel Személyes adat temetésére? Amikor a köztársasági elnök karon fogva érkezett meg a temetésre Lomnicivel és ez vágóképben lement a délutáni Híradóban? Személyes adat sikítófrászt kapott és zengett a folyosó, úgy üvöltött, hogy szedjék ki azt az embert a Híradójából. Annak az adásnak a szerkesztője már nem élte meg az esti Híradót. Te ugye nem erre pályázol?'.

Sajnos, úgy tűnt, Személyes adat is értesült arról, hogy Lomnici nem látszódhat, mert amíg a riportomat készítettem az irodájában, mindent elkövetett azért, hogy egyetlen használható szinkront se mondjon anélkül, hogy Lomnici úr is látszódott volna.

Ezt a hírszerkesztői iroda 30 fős nyilvánossága előtt el is mondtam az aznapi összes főnökömnek, akik kicsit pánikba estek. Végül az a konszenzusos döntés született, hogy 'majd vágás után az utómunka stúdióban belenagyítanak a képbe és Lomnici úr kiesik a bal szélén a képernyőnek'. Ezek után megírtam a szövegem. Éppen indultam volna megvágni, amikor főnökeim kiküldtek az MTVA épületétől 25 km-re, a József Attila lakótelepre egy másik riport azonnali elkészítésére. Mire visszaérkeztem a Kunigunda útjára, nemhogy megvágták a jelenlétem nélkül az anyagomat, már le is ment adásba a nevemmel, anélkül, hogy láttam volna a végterméket és kijavíttathattam volna a beleegyezésem nélkül készült retusálást.

Mindezt 3 különböző jelentésben leírtam később a főnökeimnek is. Ennek ellenére Személyes adat úr figyelmeztetésben részesített. A figyelmeztetésben az állt, hogy a jövőben szigorúan a feletteseim utasításait kell követnem. A figyelmeztetést azzal a kérdéssel adtam vissza a feletteseimnek, hogy 'megmondanák, mégis mikor nem így történt? Mégis mit kellett volna tennem? Valóban zsákot kellett volna húznom Lomnici úr fejére? Vagy megoldás lett volna, ha nem hagyom a vágókra és a felelős szerkesztőre, illetve Személyes adat - a Híradókban parancsokat osztogató MTI által foglalkoztatott főnökeimre a leforgatott anyagomat, bízva abban, hogy adásba kerülés előtt meggyőződnek arról, hogy tisztességesen, vállalhatóan néz ki minden kockája és hangzik minden hangja? Amennyiben így tettem volna, megtagadtam volna egy másik utasításukat, miszerint nem mentem volna ki sürgősen egy másik riport elkészítésére. ' Erre Személyes adat annyit mondott, hogy 'Hát, megszívtad, de el kell vinni a balhét'.

Ezután tájékoztattam arról, hogy egy újságírónak, riporternek a becsülete és a szavahihetősége a legfontosabb az életében. Mint mondtam: 'a munkámat elveszíthetem, de a becsületemet nem. Ki fog egy becstelen riporterrel szóba állni? Hogyan fogok én a jövőben Lomnici úr szemébe nézni, ha megint interjút kell vele készítenem?' A válasz pedig ennyi volt: 'Lomnici úr tudja, hogy itt nem rólad volt szó és mindez csak formalitás'.

Ehhez képest januártól már nem készíthetek riportokat a Híradó számára. Két másik munkakörben továbbra is dolgozom, de a szerződésemet nem hosszabbították meg. Ugyan folyamatosan ígérik, de írásban eddig semmilyen aláírandó szerződést sem láttam.

Személyes adat és Személyes adat a történtekért elviekben leváltásra került, de Személyes adat hangját továbbra is hallgattam Személyes adat és az aktuális helyreigazító (Lomnici ügy, Mozgássérültek, éhségsztrájk, Opera előtti tüntetés) riportokat író riporterek telefonjaiból. Azért hallhattam, mert a másik két munkaköröm miatt még ma is a Híradó szerkesztői és riporteri szobáiban tartózkodom, és példámat látva kollégáim félelme olyan mértékű, hogy a telefonbeszélgetéseken kívül senki sem szól egyetlen szót sem. A Lomnici ügy óta csak akkor szólalnak meg az emberek, ha muszáj, és akkor is halkan, nehogy valaki meghallja, ha véleltlenül rosszat, a főnökségnek nem tetszőt mondanának.

Most Önök, a Médiatanács is úgy döntöttek, hogy becstelen vagyok, a Lomnici riportot meghamisítottam. Elismerték az MTVA vizsgálatának Önök felé továbbított vizsgálati eredményét, deklarálták, hogy a felelősségrevonás megtörtént. Ezek után Ön szerint a 'Hírhamisítót' - azaz a hírhamisítónak beállított ártatlan személyt, engem melyik felelősségteljes hírigazgató vagy főszerkesztő fog foglalkoztatni? Indítsak magánvádas eljárást? Mégis ki ellen? Olyan emberek ellen, akik már elméletileg nem a főnökeim, és a papírforma szerint sosem voltak azok, mégis a mai napig diktálnak a Híradóban? Mi alapon? Jogilag ez hogyan állna meg? Válaszát tiszetelettel és üdvözlettel várom:

Személyes adat

A Hoffmann Rózsa által vezett oktatási államtitkárság döntései ellen tiltakoztak 2012 elején, négy évvel ezelőtt diákok, akik belefojtották a szót Princzinger Péterbe, az Oktatási Hivatal elnökébe. A Magyar Nemzet az eseményről egyáltalán nem számolt be, a Híradó egy fél mondat erejéig említette a tiltakozást. Mit is mondtak? Néhány idézet: "Én egy gimnazista vagyok, hiába tanultam, hiába küzdöttem."

"Én egy egyetemista vagyok, én még szabadon választhattam meg a jövőmet. Nekem még nem kellett röghöz kötés és eladósodás között választani."

"Olyan törvényt hoztak, amiről senkit nem kérdeztek meg, se a szakembereket, se a tanárokat, se a diákokat, se a családjaikat. Pedig az ő jövőjükről van szó."

"Aki most megy egyetemre, nem tudja, hogy jut-e neki hely. Ha jut, nem tudja, hány százezret kell majd fizetnie. Ha támogatják, nem tudja, hány évig kötik majd röghöz."

Orbán Viktor igencsak kritikák kereszttüzébe került 2012 január 18-án az Európai Parlamentben. A másfél órás élményt a lenti videókon élhetjük át újra.


2012 januárjának elején Járai Zsigmond úgy nyilatkozott, hogy Magyarország csak egy gazdaságpolitikai fordulattal tud kilábalni a nehéz gazdasági helyzetből. Szerinte az EU szabályainak 150 százalékig meg kell felelni, módosítani kell az adórendszert és a jegybanktörvényt is. Ezekről a szavakról az MTI csak akkor számolt be, amikor megjelent a lent olvasható válasz a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján.

Barroso és Hillary Clinton után a francia miniszterelnök, Nicholas Sarkozy is levelet írt a magyar kormánynak. A levél négy évvel ezelőtt került nyilvánosságra. A levél érdekességét az is adja, hogy Orbán és Sarkozy az Európai Parlamentben a Néppártban, közös oldalon ültek. A francia érdekekért felszólaló levél:

Négy évvel ezelőtt ezen a napon olvasta fel Ullrich Ágoston plébános, c. esperes a csepeli Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia kertjében az alábbi áldóimádságot. Az imát Németh Szilárd, Csepel polgármestere tette közzé.

4 évvel ezelőtt ezen a napon válaszolt Orbán Viktor Hillary Clinton amerikai külügyminiszter levelére - amely itt olvasható. Ritkán kaptunk olyan levelet Ámerikából, amelyben azt írták, hogy "aggodalmaink jelentősek és megalapozottak", így nem csoda, hogy pár napon belül megszületett a válasz, amelyet az ATV honlapja tett közzé először.
Tisztelt Clinton külügyminiszter asszony!

Megkaptam levelét, amelyet a karácsony előtti napokban küldött, melyben folytatta annak a megbeszélésnek a témáját, melyre a múlt nyáron magyarországi látogatása alatt került sor. Nagyra értékelem szavait a nemzeteink között fennálló szoros együttműködéssel kapcsolatban. Valóban, kormányom és külföldön állomásozó magyar haderőink nevében is állíthatom, hogy megtiszteltetés számunkra, ha a közös értékeinket továbbra is megőrizzük, és vállvetve együtt szolgáljuk a béke, a demokrácia és a jogrend ügyét barátainkkal és szövetségeseinkkel mind Európában, mind a tengerentúlon, Afganisztántól Észak-Afrikáig, a Közel-Kelettől a Balkánig.

Nemrégiben ünnepelhettük országaink között 90 éve fennálló diplomáciai kapcsolatok hivatalos megalakulását, bár az országaink között fennálló szimpátia és rokonszenv már az amerikai függetlenség hajnaláig visszanyúl. Ebben a kapcsolatban a válaszvonal 20 évvel ezelőtt, a Szovjetunió bukásakor húzódik. Hiszek abban, hogy erre a történelmi eseményre nem kerülhetett volna sor a közép-európai nemzetek olthatatlan szabadságvágya nélkül, ebben a küzdelemben az Egyesült Államok rendíthetetlen partnerünk volt. Sajnálatos módon Magyarországnak egészen mostanáig nem sikerült lezárni a poszt-kommunista időszakot. Ez a kifejezés egy olyan politikai berendezkedést ír le, amely nem rendelkezik egy új alkotmánnyal és egy igazán szabad, versenyen alapuló piacgazdasággal. Az elmúlt húsz évben Magyarországnak - egyedüli posztkommunista közép-európai országként - nem sikerült új alkotmányt bevezetnie, ennek ellenére kormányom vette a bátorságot, és bevezette az új alaptörvényt. A piacon a berögzült kapcsolatok és monopóliumok domináltak a kommunista időszakban, és kormányom elkötelezett, hogy ezt átalakítsa. A "változás" szóval lehet választásokat nyerni, de a régi rendszerek tulajdonképpeni átalakítása sok érdeket sérthet.

"Két fej jobb, mint egy" - ahogy tartja a mondás. Ezért tartunk folyamatos párbeszédet és szoros együttműködést minden érdekelt féllel, különös tekintettel az Európai Bizottságra, vallási csoportokra és a választópolgárokra, miközben keressük a konzultáció lehetőségét az ellenzéki pártokkal is. A Velencei Bizottság üdvözölte a "tényt, hogy ez az új alkotmány demokrácián, jogrenden és benne foglalt elvek alapvető jogainak védelmén alapuló alkotmányos rendet alapoz meg" valamint megjegyezte, hogy "az európai államok, mint Lengyelország, Finnország, Svájc és Ausztria alkotmányai szolgáltak hozzá inspirációul".

Tulajdonképpen a sarkalatos törvényekre és a törvényhozás más fontos elemeire is lényeges hatással voltak ezek a konzultációk. Az új médiatörvényt helyesbítettük az Európai Bizottság (EB) márciusi ajánlásai szerint, ami után az EB megerősítette, hogy törvényei megfelelnek az európai normáknak és szabványoknak. A médiatörvény egy éve lépett életbe és visszanézve látható, hogy a törvény nem váltotta be a hozzá fűzött félelmeket, amelyek a megszületését kísérték: a médiacsatornák köre szélesebb, mint valaha. Anélkül, hogy részletekbe vesznék, szeretném eloszlatni kétségeit a rádiófrekvencia-tenderrel kapcsolatban, amelyet említett. Habár a médiahatóság független a magyar kormánytól, levele nyomán információkat kértem a hatóság döntésével kapcsolatban. Ez alapján szeretném tájékoztatni, hogy a tender teljes átláthatóság mellett zajlott, és a médiahatóság megtett mindent annak érdekében, hogy megőrizze ezt a fontos hírcsatornát: a jelölt teljes pontszámot kapott a szubjektív kritériumokra, amely mérlegelés tárgya lehetett, de a jelölt nem tett versenyképes pénzügyi ajánlatot. Ezért a Médiahatóság nem nyilváníthatta az ön által említett jelentkezőt nyertesnek anélkül, hogy át ne hágta volna a szabad piac gyakorlatát.

A korábbi egyháztörvényt, amely 2012. január 1-jén lépett volna hatályba a parlamenti többség visszavonta. A parlament az új szöveget 2011. december 30-án fogadta el, amely magába foglalta a vallási csoportok véleményét és aggodalmait. Hadd emlékeztessem, hogy ennek ellenére a vallásszabadságot garantálja az alaptörvény Magyarországon. Az új egyházügyi törvény megalkotása azért volt szükséges lépés, hogy visszaszorítsa a régi rendszer szélesen elterjedt visszaéléseit az egyházi támogatással és alapítással kapcsolatban. A mintegy 350 regisztrált csoportból nagyon sok üzleti vállalkozás volt, akik magukon segítettek és nem mások spirituális gondoskodását szolgálták. Egyetértek abban, hogy a vallásszabadság egy alapvető emberi jog és ez a törvény semmi olyat nem tesz, ami ezt csökkentené. Egy altörvény sem fosztja meg az egyén és a közösség jogát arra, hogy bemutassa, gyakorolja és terjessze hitét. Az egyházakról szóló új törvény, valamint a nemrégiben visszavont törvény sem volt felhatalmazva arra, hogy elismerje, vagy megtagadja az egyházak elismerését. Minden vallási csoport - beleértve azokat is, amelyek nem kérvényezik a hivatalos elismerést - szabadon gyakorolhatja hitét egyéni és közösségi szinten, nyíltan vagy titokban egyaránt. Az új törvény egy átmeneti időszakot biztosít a közösségeknek, amely alatt eldönthetik, hogy jelentkeznek a támogatott státuszért vagy folytatják anélkül a tevékenységüket.

A parlamentáris berendezkedés - amelyért én személy szerint évtizedek óta harcolok az ellenzőivel szemben, jöjjenek akár jobbról, akár balról - továbbra is nagy megbecsülésnek örvend a Fidesz-KDNP többség ideje alatt és ebbe természetesen beletartozik az új alkotmányos rendszer.

Megértem, hogy az a sebesség, amellyel a T. Házban végezzük a munkánkat, meglepheti a kívülről szemlélőket. Mindazonáltal a jelenlegi gazdasági helyzetben, melyben a piac Európát, és benne Magyarországot egyaránt elképesztő nyomás alá helyezi, hogy gyors megoldást találjon pénzügyi nehézségeire, úgy vélem, hogy a hezitálásnak nagyobb lenne az ára, mint az azonnali döntés kockázatának.

Biztos lehet abban, hogy a Fidesz-KDNP kormány és én személy szerint is folytatólagosan nyitottak és figyelmesek leszünk a véleményekre, mind belföldi, mind külföldi forrásból. Ebben a szellemiségben kabinetem számos tagja és én is találkozott Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövettel Budapesten, hogy további magyarázattal szolgáljunk munkánkról, amely talán nem ért el Washingtonig.

Arra bátorítom barátaimat és szövetségeseimet, hogy higgyenek a magyar népben. Békés és sikeres új évet kívánok,

Üdvözlettel:

Orbán Viktor

A komoly reformok bizonyos részletei washingtoni megítélés szerint súlyosan érintették a magyar demokráciát, és ennek hangot is kívántak adni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszony szerint. Négy évvel ezelőtti interjú az ATV-től.
 Az interjú után a nagykövetség egy korrekciót kért. Hibás fordítás miatt hangzott el az a mondat, hogy "Aggodalmainknak egyébként csak egy szűk körét adtuk elő, a magyar demokratikus intézményrendszernek, a fékeknek és az ellensúlyoknak csak a csúcsát érintettük." Helyesen: "Előadtuk aggodalmainkat, amelyek egy nagyon szűk körre korlátozódtak. Csak olyan kérdésekre mutattunk rá, amelyek átléptek egy pontot, átcsapva a magyarországi demokratikus intézmények, a fékek és ellensúlyok területére." Ezután így folytatta a nagykövet: 

"A magyar demokratikus intézményrendszernek a fékek és az ellensúlyoknak csak a csúcsát érintettük. Úgy gondoltuk, hogy komolyan megfontolják majd érveinket, és tekintetbe veszik őket. Aztán eljött a december, és kiderült: az aggodalmainkat egyáltalán nem vették tekintetbe. Ez rendkívüli csalódással tölt el bennünket."

Hogy ne mindig csak komoly beszédek és viták legyenek :)