Doku blog

Doku blog

2010.10.03: Demszky búcsúja

2014. október 03. - doku.blog.hu

2010 őszén, 20 évnyi főpolgármesterség után Demszky Gábor letette a lantot. Miután korábbi pártja, az SZDSZ már tavasszal kiesett a parlamentből, nyáron Demszky elhagyta a párját. Akkor már tudni lehetett: ősszel el sem indul a főpolgármesteri posztért. Október 3-án az alábbi szavakkal búcsúzott. (Forrás)
Gratulálok Tarlós Istvánnak, Budapest megválasztott főpolgármesterének! Tarlós István személyében olyan vezetője lesz a Fővárosnak, aki szereti Budapestet és képes rá, hogy a pártérdekek fölé helyezze a budapestiek érdekeit. Bízom benne: arra fog törekedni, hogy ne csak a most rá szavazók főpolgármestere legyen, hanem a fővárosiak azon többségéé is, akik nem adták rá a voksukat.

Gratulálok Horváth Csabának, hogy az erős politikai ellenszélben végigcsinálta a kampányt. Arra kérem őt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt budapesti vezetőjeként sokkal konstruktívabb ellenzéke legyen Tarlós Istvánnak, mint a Fidesz volt nekünk. A városvezetés javaslatait ne politikai, hanem szakmai alapon ítélje meg!

Gratulálok az LMP-nek, hogy bejutottak a Fővárosi Közgyűlésbe! Azt javaslom az új képviselőcsoportnak, hogy néhány hónapig a tanulásra, a fővárosi ügyek megismerésére koncentráljanak. Komoly lehetőség előtt állnak, hiszen új szemléletükkel képesek lehetnek felfrissíteni a Fővárosi Közgyűlés munkáját.

Arra kérem a Közgyűlésbe bejutott három demokratikus pártot, hogy soha, semmilyen rövid távú cél érdekében ne működjenek együtt a Jobbikkal. Gondoljanak arra, hogy minden vitájuk ellenére sokkal több köti őket össze, mint amennyi az antidemokratikus, szélsőségesektől elválasztja őket!

Végezetül köszönetet mondok azoknak a budapestieknek, akik ma éltek demokratikus jogaikkal, és részt vettek az önkormányzati választáson. Arra kérem a város polgárait, hogy előlegezzék meg bizalmukat az új vezetés felé, függetlenül attól, kire szavaztak vagy szavaztak-e egyáltalán a mai napon.

- Demszky Gábor

 

2010.09.30: Orbán az önkormányzati választások előtt

Orbán Viktor nyilatkozott a TV2 csatornának 2010 szeptember 30-án. Az október 3-iki választási nap előtt ellátogatott egy sor "nehéz" településre, és beszélt a kormányzati tervekről is. Beszéltek arról is, hogy milyen lesz az adórendszer - előzőleg egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el. A vállalati nyereségadó 19%-ról 10%-ra csökkent, és 10 kisadót is eltöröltek - mondta el Orbán. Az szja ügyében úgy nyilatkozott, hogy egykulcsos, "a tervek szerint 16 százalékos" szja-t vezetnek be. Szeretnék bevezetni a családi adózást is. "A minimálbér adózni fog, de úgy akarjuk alakítani a minimálbér adózását, hogy közben senki se járjon rosszul." Az adójóváírást is szeretnék megszüntetni. Az adócsökkentésekhez pénzügyi tartalékot, alapot képeznek. "Államadósságcsökkentési és adóeform alap"-ot hoznak majd létre - mondta Orbán. Szó volt az önkormányzati egészségügyi intézmények állami kézbe adásáról is. "Minden, ami rossz, azért a miniszterlnöknek kell vállalni a felelősséget" - zárta szavait a miniszterelnök.
 

Tovább

2010.09.10: Orbán az önkormányzati kampánynyitón

Orbán Viktor beszéde a 2010-es önkormányzati választási kampánynyitón (2010 szeptember 10-én) hangzott el. (Kimelések tőlem.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

A mai délutánra tervezett rövid beszédemben egyetlen dologról fogok beszélni, ez pedig a választás tétje. Én még jól emlékszem arra, hogy egy évvel ezelőtt így, szeptember elején számos rendezvényen vehettem részt az országban itt-ott, és bármerre jártam, mindenhol reményvesztett, kedveszegett és csüggedt magyarokkal lehetett találkozni. Kedves Barátaim! Egy éve Magyarország a kilátástalan apátia országa volt. Már-már aggódni kezdtem, hogy ki lehet-e mozdítani valaha, bármi módon ebből az állapotból az országot, vissza lehet-e egyáltalán még adni a magyar emberek hitét. Azzal próbáltam akkor biztatni mindenkit - beleértve magamat is -, hogy 2010 különleges év lehet Magyarország történetében, ha nem hagyjuk el magunkat. Látjátok, egy év telt el, és ma egy más ország vesz körül bennünket. Ha körülnézek, leginkább elszántságot látok az emberek szemében. Nem délibáboktól ködös optimizmust, inkább józan derűlátást, azt a fajta elszántságot, amit azok éreznek, akik elkezdtek valamit, elindultak egy úton, amiről pontosan tudják, hogy az hosszú és meredek út lesz. Azt a fajta elszántságot látom, amely az első erőpróbákat sikeresen kiálló embereket szokta jellemezni.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

A mi hazánk, Magyarország ma már egy elszánt ország. Elszánt ország, és joggal az, hiszen leküzdött néhány, korábban leküzdhetetlennek gondolt akadályt. Olyan erőpróbákat álltunk ki, amelyekről korábban nem gondoltuk volna, hogy képesek leszünk kiállni őket. 2010 különleges év lett, mert hosszú idő után először éltünk át közös sikerélményeket mi, magyarok, együtt. Külön köszönetet szeretnék mondani a frakció megválasztott népképviselőinek, tagjainak, akik az eltelt 100 napban mindig pontosan, kitartóan, a fizikai, szellemi és lelki megpróbáltatásokat férfiasan tűrve tették a dolgukat. Köszönöm mindannyiunk nevében!

Kedves Barátaim!

Legyünk büszkék arra, hogy mi vagyunk az a politikai közösség, az az egyedüli politikai közösség, amely mindig hitt abban, hogy ez lehetséges. Mi vagyunk azok, akik mindig, a legsötétebb időszakokban is arra biztattuk a magyarokat, hogy ne adják föl a reményt, ne törődjenek bele, mert egyszer eljön a változtatás lehetősége. Mi vagyunk azok, akik mindig arra biztattuk és arra biztatjuk Magyarországot, hogy elszántan, bátran induljon neki minden erőpróbának, mert csak így válhat sikeres és győztes országgá.

Kedves Barátaim!

Azért jöttünk ma össze, mert 23 nap múlva ismét egy nagy erőpróbát kell teljesítenünk, és nem is akárhogyan. Ez az év már csak ilyen. Egyik erőpróba jön a másik után. Eresszük hát ki a fáradt levegőt, és vegyünk ismét egy mély lélegzetet. Október 3-án Magyarország újra fontos sikert érhet el, és óriási lépést tehet előre. Azért, hogy így legyen, nekünk az elkövetkező három hétben keményen meg kell dolgoznunk, hiszen mi tudjuk - ha valaki, hát mi tudjuk -, hogy a siker magától éppúgy nem fog eljönni, ahogy eddig sem jött el magától soha. Nekünk mindenért mindig meg kell dolgoznunk - néha kétszeresen is. Mindig többet, mint másoknak. Ezért engedjétek meg, hogy a figyelmetekbe ajánljak egy olyan szabályt, törvényt, amit az elmúlt évek tapasztalatai alapján fogalmazhatok meg mindannyiunk számára. Vagyis óva intek mindenkit attól, hogy a múlt sikereiből vagy a jelen felméréseiből bármilyen következtetést vonjon le. Ezeket, mármint az áprilisi választási eredményeket és a számunkra kedvező mostani felméréseket most 23 napra el kell felejteni. Az áprilisi választási eredmények ne vakítsanak el közülünk senkit. Inkább azt érdemes végiggondolnunk, amit sokan kérdeznek azóta is tőlem - itthon és külföldön is -, hogy mi volt a titka az áprilisi sikernek.

Természetesen Ti is tudjátok, hogy nagy szerepe volt ebben a kemény munkának, amit most sem úszhatunk meg. Nagy szerepe volt benne annak is, hogy mi tudtunk olyan új irányt mutatni Magyarországnak, amellyel a választók elsöprő többsége azonosulni tudott, sőt amellyel örömmel azonosult. De a legfontosabbnak azt tartom, hogy tavasszal világosan meg tudtuk fogalmazni mind a magunk, mind Magyarország számára azt, hogy mi a tét, vagyis mi múlik a választások eredményén, mi múlik az emberek részvételén és a szavazatukon. Akkor azt mondtuk, a tét az, lesz-e végre mélyreható változás Magyarországon, vagy marad minden a régiben. Az eredmény tudatában nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyarok átérezték a tét súlyát, a történelmi jelentőségét és a saját felelősségüket, és soha nem látott egyetértésben a mélyreható változásokra szavaztak.

A magyarok ez év tavaszán elementáris erővel mondtak nemet az előző nyolc esztendőre. Olyan hangerővel mondták ki, hogy elég abból a korszakból, amelyben nem jutottunk sehová, amely nem szólt másról, mint meddő vitákról, kudarcokról, a valóság meghamisításáról, a hatalommal való visszaélésről, nos, mindezt, hogy ebből elég, olyan hangerővel mondták ki, amellyel hazánk magára vonta az egész világ figyelmét. Valóban Európában is egyedülálló nemzeti egység született meg az áprilisi választások eredményeként. Ez a nemzeti egység, ahogy mi szeretjük hívni, a kétharmados forradalom megdöntötte a régi rossz rendszert, és újat alapított. Ezzel megalapítottuk a nemzeti együttműködés rendszerét, s az emberekkel közösen hozzáláttunk a változtatás gigantikus munkájához. Számomra egyértelmű, hogy az elkövetkező három hétben is ez lesz a döntő. Magunknak és a választóknak is világosan meg kell fogalmaznunk, mi a tétje az október 3-ai önkormányzati választásoknak, miért fontos az, hogy az emberek újra elmenjenek szavazni, és mi múlik azon, hogy kire adják le a voksukat.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Az a korszak, amit az áprilisi választás lezárt, hamis illúziókra, trükkökre, rövidtávú magánérdekekre és erkölcsi nihilre épült. Futóhomokra. Nem csoda, ha mindig azt éreztük, akármihez nyúlunk, képtelenek vagyunk fölemelni, sőt inkább mi süllyedünk lejjebb és lejjebb. Nem volt alap. Ami volt, az szétporladt. Ezért is mondtuk tavasszal a választások után, az első feladatunk az, hogy szilárd alapot rakjunk le, amelyen végre megvethetjük a lábunkat, hogy ezeken az alapon állva, immáron biztos lábakkal elkezdjük fölemelni, és talpra állítani Magyarországot. Nagy tett az, amit száz nap alatt mi, magyarok együtt véghezvittünk. Sikeresen leraktunk egy biztos alapot, s ezért immár nem süllyed homokba a lábunk. Ezzel Magyarország visszaszerezte a reményt. De nagyon messze vagyunk még attól, ahová szeretnénk eljutni. Nyolc év terheitől, kudarcaitól - bármennyire is szeretnénk - nem lehet néhány hét alatt megszabadulni. Most jön a neheze, most jön az igazán nagy vállalkozás. Most következik az a mozdulat, amellyel immár az új alapokra támaszkodva föl kell emelni, talpra kell állítani Magyarországot.

Erről a feladatról két dolgot szeretnék mondani Önöknek. Az első, hogy ez egy példátlan erőfeszítéseket igénylő küzdelem lesz. A másik, hogy éppen ebből adódóan ez egyedül vagy kis csoportokban nem sikerülhet senkinek. Se nekem, se nekünk, akik itt összegyűltünk, se pusztán a politikusoknak vagy a gazdasági élet szereplőinek. Ehhez megint mindenkinek össze kell kapaszkodnia ugyanúgy, ahogy áprilisban tettük. Nos, erről szól az önkormányzati választás. Itt az alkalom arra, hogy mi magyarok országszerte összekapaszkodjunk, és együtt nekiveselkedjünk, és végül is belevágjunk abba, amire vállalkoztunk. Mindenki ott, ahol van, a maga helyén. Magyarországot úgy lehet talpra állítani, ha mindenütt fölemeljük. Fölemeljük Kisizsákot, és Nagykanizsát, Somogysámsont és Budapestet, Kőszeget és Kalocsát. Minden kövét, gerendáját, tégláját, darabját az országnak egyszerre, és ott helyben kell fölemelnünk ahhoz, hogy talpra tudjuk állítani a hazánkat. Ez másképp nem megy. Ezért kell nekünk most az önkormányzati választásokon ismét összekapaszkodnunk. Ez a tétje az október 3-ai választásnak. Véghezvisszük a változást, vagy elakadunk. Lesz elég erőnk, hogy összekapaszkodva fölemeljük az országot, vagy hagyjuk magunkat legyengíteni, hagyjuk, hogy bárkik bármilyen ürüggyel lebeszéljenek minket az összefogásról, hagyjuk, hogy bármi vagy bárki akadályokat gördítsen elénk.

Barátaim!

Ezt az országot a cinizmus, az irigység, az önzés és a tunyaság döntötte le a lábáról. Ne engedjük, hogy ugyanezek a tulajdonságok most megakadályozzák, hogy együtt, összekapaszkodva végre talpra állíthassuk a hazánkat. Ezért sorsdöntő ez a választás. Ez most, kedves Barátaim, nem a kételkedés ideje. Az ember persze gyarló, és amikor tenni kell, amikor valószínűtlenül nagy erőfeszítésre van szükség, mindenki hajlamos a kételkedés kényelmes karosszékébe süppedni, ahelyett, hogy feltűrné az inge ujját. De, Barátaim, most nem szabad kételkedni. Most nem szabad egymást magunkra hagyni. Most össze kell kapaszkodni. Ha ezt mi, magyarok ismét kellő számban átérezzük, akkor sikerülni fog a hatalmas és közös vállalkozásunk, hogy talpra állítsuk Magyarországot, és azután nem egy, nem két nap alatt, nem rövid, de belátható időn belül erős és sikeres országgá tegyük Magyarországot.

Kedves Barátaim!

Ebből a munkából mindenkinek ki kell vennie a maga részét. A minisztereknek, az államtitkároknak, országgyűlési és települési képviselőinknek, hivatalban lévő polgármestereknek, jelölteknek, tagoknak, párton kívüli segítőknek, önkénteseknek és polgári körösöknek is, mindenkinek. És természetesen nekem is. Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy tudom, mi a dolgom. Magam is és a kormányom tagjai is jól tudják ezt. Tudjuk, hogy nekünk kell elől menni, és azt is tudjuk, hogy ez mivel jár.

Kedves Barátaim!

Én tudom, hogy hosszú év van mögöttünk. Sok erőnket fel is emésztette ez a tizenkét hónap. Európai választási kampány, országgyűlési választási kampány, árvizek, természeti katasztrófák, 100 napos országos és talán európai törvényalkotási rekord, 100 olyan nap, amely megváltoztatta Magyarországot. Ha elfelejtettük volna ezt a rengeteg energiát felemésztő munkát, hát elég végignézni saját magunkon. És akkor most még itt van a nyakunkban, vagy ha úgy tetszik, előttünk az önkormányzati választás és mindaz, ami egy ilyen választási kampánnyal jár.

Kedves Barátaim!

Az is igaz, hogy a kemény munka nem mindig vezet elgyengüléshez. Van úgy, hogy inkább megacélozza az izmokat, és megnöveli a bicepszeket. Nem mindig visz, valamikor inkább hoz és gyarapít. Nézzetek körül. Soha ennyi polgármester-jelöltünk, soha ennyi sorompóba lépő képviselőjelöltünk nem volt, mint most. Számosabb, mint az összes többi pártnak együttvéve. Lassan az a benyomása alakul ki az embernek - helyesen -, hogy Magyarországon már csak egyetlen országos párt, egyetlen néppárt van, akire rá lehet bízni, és aki képes vállalni az ország sorsáért viselendő felelősséget.

Kedves Barátaim!

A sosem volt nehéz év ellenére most még egyszer össze kell szedni magunkat. Én tudom, hogy mindenkinek kell valami, amiből erőt tud meríteni, mindenkinek szüksége van egy erőforrásra, hogy elvégezhesse a munka rá eső részét. Én azt javaslom Nektek, hogyha elfáradtok, ha úgy érzitek, hogy ez már tényleg sok, akkor gondoljatok a jövőre. Gondoljatok a saját gyermekeitekre. Végső soron mi nekik akarjuk felemelni ezt az országot. Nekik és az ő gyermekeiknek. Mi nem akarunk olyan országot hagyni rájuk, amilyenné az elmúlt nyolc év tette Magyarországot. Mi azt akarjuk, hogy számukra már kiindulási, ha úgy tetszik, elrugaszkodási pont legyen az, ami a mi számunkra még elérendő cél. Ha elfáradtatok, gondoljatok hát rájuk. Gondoljatok arra, hogy a változást tűzön-vízen át végig kell vinnünk, mert nekik, a mi gyermekeinknek csak így lehet jobb életük annál, mint ami Nekünk jutott. Ezért most minden erőnket, tudásunkat és hitünket össze kell adunk, és győztes erőként kell beérnünk a célba október 3-án. Három kemény hét. Gondoljatok rá, évtizedek múlhatnak rajta. Erős gazdaság, munkahelyek, rend és biztonság. Erre ma csak mi vagyunk képesek - az emberek támogatásával. Csak mi és csak az emberekkel együtt. Az országnak ma ránk, a Fideszre és a kereszténydemokratákra van szüksége.

Barátaim!

Rajtunk a világ szeme. Vigyük véghez, amit az emberek elvárnak tőlünk!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

 

2010.09.08: A kétharmados forradalom

2010 szeptember 8-án Orbán Viktor megtartotta 100 napos beszédét. Beszélt a válságról, a kétharmados győzelemről, a kormány előtt álló feladatokról. Ebben a beszédben hangzott el az elhíresült mondat: " (…) 1956 óta tudjuk, milyen a fegyveres forradalom, 1989 óta azt, milyen az alkotmányos forradalom, és 2010-ben tudjuk, milyen a kétharmados forradalom."

Tovább

2010.08.10: Schmitt Pál az alkotmányozásról

Schmitt Pál megválasztása után nem sokkal exkluzív interjút adott a Magyar Televízió Az Este c. műsorának. Ebben az alkotmányozási szándékról is beszélt:"Amikor elfogadták ezt az alkotmányt, most már több mint 20 éve, akkor azt is elfogadták, hogy ez ideiglenes, ez a szó is benne szerepel, sőt a preambulumban az 1949-es év szerepel, akkor megállapodás volt, hogy ez ideiglenes, de senkinek nem volt vagy szándéka, vagy ereje kellő többsége az alkotmányhoz nyúlni. Na most, elérkezett az idő úgy gondolom, hogy a parlamentben van olyan felhatalmazása a jelenlegi kormánynak, hogy az alkotmányozással is foglalkozzon." (Forrás)

1974.08.09: Nixon lemondólevele

Szaniszló Ferenc fél órás adásban magyarázta el, hogy visszaadja a visszakért Táncsics-díjat. Schmitt Pál hónapokon át magyarázta, hogy bár hónapokon át hazudott az összelopott diplomamunkájáról, mégsem kell lemondania, minden rendben. 1974-ben Nixon jutott oda, hogy több évi huzavona után a Watergate-ügy miatt lemondani kényszerült. Az alábbiakban Nixon lemondólevele látható, pont 40 évvel ezelőttről. Nem egy szószátyár levél... 

Tovább

2010.08.05: Schmitt Pál a köztársasági elnök

2010 augusztus 5-e volt az első nap, amikor Schmitt Pál államfőként hajtathatott a Sándor-palotába. Sólyom László szűkszavúan búcsúzott az elnöki hivataltól. Annyit azért megígért: a háttérben, "láthatatlan elnökként" segíteni fogja az új államfőt. "Elnök úr, magától értetődik, hogy minden elnök szeretne új fejezetet kezdeni. Azonban ne felejtse el, hogy mindnyájan ugyanazt a könyvet írjuk" - mondta. Schmitt válaszában megköszönte a felajánlást. Mondatai kissé értelmetlenül sültek el. Pl. "Jottányit se fogok engedni az alkotmány rám szabta felelősségemből, és nekem is lesznek külön vállalásaim. Ahogy önnek is voltak a környezet védelme érdekében, a nemzet egységesítése és megannyi más ügyben. Kérem, engedje meg, hogy elismerésemet fejezzem ki, nagy megtiszteltetés, hogy az ön nyomdokába léphetek, és engedjen meg egy személyes megjegyzést: igen, számítok Önre és tanácsaira. Itt marad velünk természetesen, fontos közjogi méltóságként, az ember szeretetétől övezve. Igényt fogok tartani az együttműködésünkre, és engedje meg, hogy szívem minden szeretetével és tiszteletével jó egészséget kívánjak Önnek és kedves feleségének, családjának. Köszönöm szépen." Az első videó az átadási ceremóniáról szól, a második videó a június 24-iki sajtótájékoztatóról, amit Schmitt Pál és Lázár János tartott az államfőjelölti meghallgatás után; a harmadik pedig augusztus 6-án Schmitt Pál államfői beszéde.







2010.07.28: Egy kaszinótojásos ügyvéd és a Nenyi

Dr. Dániel Péter ügyvéd akkor tett szert országos ismertségre, amikor kaszinótojást mázolt szét a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatán, így tiltakozva a kormányfő általa antidemokratikusnak tartott politizálása ellen. A 168 Órában tette közzé tiltakozó levelét. Vigyázat, nagyon éles kirohanás következik!
Utolsó Cassandra-levelem Orbán Viktorhoz

avagy egy „kaszinótojásos” ellen-fülkeforradalmár gondolatai

Kedves egykori példaképem, kedves Orbán Viktor, második és egyben az utolsó levelemet írom Hozzád, mivel Te sajnos a tegnapi napon végérvényesen letértél a demokrácia, a jogállamiság, a modern, polgári köztársaság, az európaiság és a felelős, demokrata politikusok útjáról, így több levelezni valónk már nyilvánvalóan nem lehet egymással a jövőben.

Megtetted, megtettétek a megtehetetlent, ledöntöttétek fiatal demokráciánk egyik legfontosabb alappillérét, arcul csaptátok, megaláztátok a Magyar Köztársaságot és annak minden, józanul, értelmesen gondolkodó állampolgárát, a „zembereket”, ahogyan szoktad mondani.

A rendszerváltó, ifjú és bátor demokrata, a tehetséges, értelmes politikus populista, demagóg hordószónokká, Te, kedves Orbán Viktor, jogtipró népvezérré, antidemokrata „kormányzóvá”, sőt, mondjuk ki bátran, egyre inkább gátlástalan „nemzetvezetővé” silányultál, aki szembe megy a művelt és demokratikus világgal, az Európai Unióval, a tisztességgel és a józan ésszel.

A tegnapi napon, egy ráadásul szabálytalannak tűnő parlamenti szavazással elvontátok az Alkotmánybíróság döntési jogköreinek a legfontosabb, legfajsúlyosabb részét. Elvontátok, mert az Alkotmánybíróság azt merészelte kimondani határozatában (teljesen jogosan) néhány napja, hogy a visszamenőleges hatályú, diszkriminatív, rendkívüli adóitok semmisek és alkotmány ellenesek. Válaszul Ti elvontátok az Alkotmánybíróság jogkörét, az összes, költségvetéssel kapcsolatos kérdéskörben.

Mondd, kedves Viktor, ha Te vagy valamelyik hűséges bizalmasod (Orwell után szabadon: belső párttag) mondjuk ittasan vezetne, tetten érnék és aztán a Magyar Köztársaság valamelyik független bírósága megállapítaná a felelősségét ebben az ügyben, akkor majd elvonjátok a bíróságok közlekedési bűncselekményekkel kapcsolatos döntési jogkörét is?

Felfoghatatlan jogi nonszenszek, égbekiáltó jogsértések ezek. Remélem Te is tudod…azaz nem, azt remélem inkább, hogy Te valamiért már fel sem fogod ezeket és akkor talán a szándékosság, mint tényállási elem oldaláról legalább támadható lesz még egykoron a Te dicstelen szereped…vagy a beszámíthatatlanságra próbál majd hivatkozni egy avatott ügyvéd kolléga…ki tudhatja ma még.

Elvontátok tehát az Alkotmánybíróságunk döntési jogkörét, mely jogkör még rendkívüli helyzetben, még háború esetén sem függeszthető fel, az alkotmányunk idevonatkozó rendelkezései és az uniós jogelvek alapján. (Az „Orbán-Alkotmány” nyilván változtat ezen is.)

Nincs is rendkívüli helyzet és nem is függesztettétek fel. Elvontátok végleg, mert szűk látókörű, tisztességtelen, pillanatnyi érdekeitek így kívánták meg. Miért is? Azért, mert demagóg és hazug kampányotok során felelőtlenül ígértetek fűt-fát a „zembereknek”. Azért, mert felelőtlen és ostoba módon próbáltátok meg zsarolni a világot, az Európai Uniót és a Nemzetközi Valutaalapot, a hatalomra kerülésetek első heteiben. Azért, mert ezek nyomán csapdába kerültetek, hiszen egyfelől sok száz milliárdos károkat, újabb, súlyos költségvetési hiányt okoztatok hazánknak, a nemzeti valutánk gyengítésével, nemzetközi besorolásunk és ezzel összefüggésben a finanszírozási feltételeink rontásával. No meg azzal a dilettáns, elnagyolt 29 pontos fércmunkátokkal.

Azért, mert egy szoros költségvetési környezet, összefüggésben a világválsággal is, nem tett lehetővé a számotokra olyan tág mozgásteret, mely demagóg és túlzó ígéreteitek betartásához kellett volna. „Egyszeri nagyarányú adócsökkentés”, a „megszorítások elkerülése”, „egymillió új munkahely” és társaik…

Ravasz, de ugyanakkor átlátszó is volt a tervetek, láttuk előre sokan, hogy mire is megy ki a „játék”.

Először felvetettetek egy rendkívül népszerű problémát, az időnként valóban felháborító végkielégítések ügyét és ezzel kapcsolatosan benyújtotok egy abszolút törvénytelen, alkotmány ellenes törvényjavaslatot. Az Alkotmánybíróságunk erre persze, hogy nem tehet mást, mint hogy kimondja ennek semmisségét. Ezután Ti a részben jogos közhangulat, közfelháborodás populista hullámain hajózva elvonjátok a „közérdeket sértő” Alkotmánybíróság vonatkozó döntési jogkörét.

Aztán pedig, mivel végre elhárult egy addig megkerülhetetlen jogi akadály, „nemes” egyszerűséggel LENYÚLJÁTOK A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK VAGYONÁT.

Erre szokták volt pestiesen mondani, hogy „ügyes!”.

Máris megvan a hőn óhajtott mozgástér a felelőtlen ígéreteitek (vagy legalábbis azok egy részének) betartásához, de betartható végre a költségvetési hiánycél is és mehetnek az EU és az IMF szívtelen urai, oda, „ahol a part szakad...” Megvan a megoldás, függöny, taps…Happy End…

Persze azért van egy „kis” probléma, sőt kettő „kis” probléma is akad ezzel kapcsolatosan.

Az egyik az, hogy ennek a „nemes” tettnek bizony neve van a Magyar Büntető Törvénykönyvben. A Btk. 317.§. szerint ez ugyanis sikkasztás, hiszen „aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el…”. De ez még a kisebbik probléma, legfeljebb leülöd majd kedves Viktor, a tettes társaiddal együtt.

A nagyobbik probléma, hogy mivel felelőtlenül és gátlástalanul elsikkasztjátok a nyugdíjunkat, a gyermekeink és unokáink nyugdíját, ezért aztán nem lesz nyugdíjunk. Nekünk, a „zembereknek”.. Ez itt a nagyobbik gond kedves Viktor.

Ráadásul be kell vallanom, hogy engem pl. kiflicsücsök-szenátor asszony „szakértő” magyarázkodása sem nyugtatott meg. Sőt, több százezer „nemzettestvéremet” sem.

Na most értem én a koncepciót, kedves Viktor. Te és a „csapatod” ebből most prímán „elgazdálkodtok” pár évig, oszt' „utánatok a vízözön”. Majd a jogászok megoldják...értem.

De nyugdíjunk az sajnos nem lesz vagy ha nyugdíjunk lesz, akkor pl. villamos, busz vagy kórházi ellátásunk nem lesz. Ez pedig azt gondolom, hogy túl nagy ár a Te megszállott hatalomvágyadért és népszerűség imádatodért, kedves Viktor. Kérlek tehát, hogy ne tedd, ne lopd el a jövőnket, a gyermekeink, unokáink jövőjét és az idős éveink méltóságteljes nyugalmát.

Tudod, emlékszel még, a „haza többet érdemel” és a „haza nem lehet ellenzékben”…

Persze azt is tudod Te, sőt mi is tudjuk, hogy a nemzetközi jogi fórumok előtt nem fognak majd megállni ezek a jogi képtelenségek, de azt is tudjuk, hogy előbb a hazai jogorvoslati rendszert kell kimeríteni, csak aztán jöhet majd Brüsszel és Hága. Nekem pedig valami azt súgja, hogy a törvényszerűen megindított polgári perek kitűzését sem fogjátok elkapkodni, hát még a fellebbezések elbírálását. Gondolom, addigra már jó sok „Stumpf István” lesz majd a „független” magyar bíróságokon is… Talán még a NENYI, akarom mondani, az „Orbán-bulla” is kint lesz már a bíróságaink, ügyészségeink falain. Egyébként mit szólsz ehhez az utolsó, csokis mignonos „bulla-gyalázásomhoz”?

Gondoltam, hogy a sukorói kaszinó ügy miatt esetleg allergiás vagy már a kaszinótojásra, ezért váltottam. Szóval ezt akár gesztusként is felfoghatnád a részemről, kedves Viktor…

Egyébként megosztok Veled egy örömhírt. A kaszinótojásos akcióm a (még) független magyar bíróság szerint nem garázdaság, nincs társadalomra veszélyessége és bőven belefér a szabad vélemény nyilvánítás alkotmányos keretei közé. (Bár ki tudja, hogy a z szentkoronás „Orbán-Alkotmány” jogi keretei közé befér-e majd…) Szóval felmentettek a garázdaság vádja alól, részben ezt is megünnepeltem hát a Haller utcai APEH-NENYI-re kent csokis mignonnal. A már jól ismert, Bíbó-féle demokratikus lendülettel landolt a sütim a butuska bulládon…

De komolyra fordítva ismét a szót, kedves Viktor, biztosan emlékszel még a pesti jogi karon egykoron tanult alapfogalmakra. Felsorolnék azért néhányat. Többpárti, parlamentáris demokrácia (ami nem felesleges, duális erőtér ugye), államhatalmi ágak megosztása, a végrehajtói hatalomtól független köztársasági elnök (a kormány nem „mi vagyunk”, kedves Schmitt Pál), alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszere (a köztársasági elnök nem a törvénykezés „motorja”), törvény előtti egyenlőség (azonos, nem pedig diszkriminatív adók a gazdaság szereplőire vonatkozóan), a magántulajdon szentsége (azt nem illik ellopni, elsikkasztani kedves Viktor), a visszamenőleges törvények tilalma, a polgári jogbiztonság, a kiszámíthatóság érdekében. Dióhéjban…

Kérlek, hogy gondolkodj el ezeken kedves Viktor, illetve gondolkodj el a múltkori levelem egyik tiszteletteljes felvetésén is, mely szerint „van élet a miniszterelnökségen kívül is”…

Kérlek továbbá, hogy ne rakj ki több demagóg politikai nyilatkozatot a közintézményeink falaira, mivel egyrészt azok pártfüggetlen, pártsemleges intézmények, melyek bizony a baloldali szavazók (a kedvetekért „komcsik” a Kubatov-listáról) adó-forintjaiból is működnek, másrészt a munkahelyi politizálásra vonatkozó törvényi tilalmat is megszegitek vele. Harmadrészt kezdem unni, hogy rajzolgassak vagy mindenféle ételmaradékot kenjek fel ilyen ostoba és hazug politikai kiáltványokra. Szóval tisztelettel kérlek, hogy vedd le végre az Orbán-bullát, a szentkoronás preambulumotokat pedig már ki se rakasd. Jobban járunk mindketten, hidd el…

Végezetül pedig lenne még néhány tiszteletteljes kérdésem Hozzád.

A NENYI egyik „érdekes” és elgondolkodtató állítása úgy szól, hogy még önrendelkezési jogunk sem volt az elmúlt 20 évben. Értem, bár nem fogadom el. De akkor mondd már meg kérlek, hogy ki gyakorolta helyettünk ezt a bizonyos önrendelkezési jogot? A norvég heringhalászok vagy a pakisztáni szövőnők?

Egyébként pedig feltéve, de nem megengedve, hogy tényleg nem volt önrendelkezési jogunk az elmúlt 20 évben, Te mit tettél ez ellen, 1998–2002 között, mint akkori miniszterelnök? Illetve ha nem tettél ez ellen, akkor milyen, törvénytelen, titkos háttérhatalommal működtél, működtetek akkoriban együtt? (Gondolom az elmúlt 20 éves, zűrzavaros, sőt önrendelkezési jog nélküli időszakban a Te négy, miniszterelnökként eltöltött éved is benne volt…)

Kérlek kedves Viktor, tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr, hogy fontold meg végre az általam és megannyi más, értelmes, felelős demokrata által leírt, elmondott gondolatokat.

Fontold meg kérlek, kérünk és ne tereld le végleg hazánkat a demokrácia, a jogállamiság és a modern, polgári köztársaság útjáról, ne veszélyeztesd jövőnket és az uniós tagságunkat, illetve ne rendeld alá sokunk, a nemzetünk, a hazánk érdekeit, a saját, önző és szűk látókörű érdekeidnek.

Tudod, „jobb ma egy kaszinótojás (na jó, csokis mignon), mint holnap egy kordonbontás!”

Üdvözlettel:

dr.Dániel Péter, ember, demokrata, ügyvéd és kis híján

kaszinótojásos garázda

2010.07.22: Orbán az IMF-ről

2010 július 22-én, azaz 4 évvel ezelőtt Orbán Viktor a Parlament nyári szünete előtti utolsó ülésnapon szólalt fel, és beszélt az IMF-ről. "A bankadó szükséges, igazságos, hatékony, mert az ország és az emberek érdekeit szolgálja egy nagyon nehéz helyzetben." "A feladat, ami előttünk van, az nem más, mint hogy betartsuk a korábban kötött szerződéseket, betartsuk a 3,8%-os hiánycélt, az év végére Magyarországnak a mostani 4,1%-os hiányról 3,8%-os hiányra kell változtatnia gazdaságpolitikáján. És ezt a kormány nevében szeretném itt kijelenteni: felelősségel meg is fogjuk tenni." - mondta.

 

süti beállítások módosítása