Orbán Viktor levelet írt az EU első emberének, José Manuel Barrosónak. A levelet a Heti Hetesben olvasta fel Hajós András, ma éppen négy éve. Na jó, nem az eredetit :-) A Gyurcsányra utaló résznél egy picit fennakadt a szemöldököm, de ezzel együtt ma is igen aktuális a négy évvel ezelőtti írás.
"Tisztelt Barroso úr! A magyar állam vezetőjeként a magyar nép nevében azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy az Ön ellen folytatott szabadságharcomat támogatni és finanszírozni szíveskedjék. Ahhoz, hogy szokatlannak tűnő kérdésemre pozitív döntést tudjon hozni, engedje meg, hogy néhány példával megvilágítsam népem sajátos gondolkodását, melyet Önök ezer éve rendszeresen félreértenek, s ezzel igen kellemetlen feszültségekbe kerekedünk.
Mi például egy híres főnemesünkről, Széchenyiről neveztük el a vállalkozás támogatási tervünket, melynek lényege az, hogy az adófizetők pénzét a barátainknak adjuk kastélyok építésére, noha az említett gróf a saját kastélyait adta el, hogy akadémiát, hidat építsen a népnek, de nekünk, magyaroknak ez így tetszik. De hogy a közelmúltból is említsek egy példát, nálunk megbukott egy miniszterelnök, mert őszintén beszélt, és egyszer kért 300 forintot az emberektől. Én meg a szemükbe mondom, hogy mást fogok csinálni, mint amit mondok, erre imádnak, tapsolnak, és megadóztatom a multikat, a telefonos cégeket, a bankokat, amitől minden drágább lesz nekik, de nekik, magyaroknak ez így tetszik. Mi mások vagyunk, mint hogy ezt Önök megérthetnék, ezen felül, mint azt rövidesen látni fogja, nincs is igazán szükségünk Önökre. Mi ugyanis meg tudjuk lopni saját magunkat, elég, ha csak a Fidesz és az MSZP pénztárnokai között évtizedek óta fennálló százalékos megállapodásokra utalok, melynek következtében bármilyen beruházásból európai cégek közbeiktatása nélkül is milliárdokat tudunk kampánycélokra irányítani.
Minekünk van saját bankunk is, amely a magyar embereket ugyanolyan feltételekkel tudja sanyargatni, mint az osztrák vagy német bankok. Ez a bank igen stabil alapokon áll, hiszen a térségünkben számos más országban ad el hiteleket nem magyar embereknek, s az így keletkező extra profitból még arra is futja, hogy a magyar futball bajnokságunkban játszó játékosok nézők hiányában, tehát bevétel nélkül zajló mérkőzések elbundázásával is jól keressenek.
Nekünk nincsen szükségünk az Önök által eszményített sajtószabadságra, hiszen sem népünk, sem az újságíróink azt nem igénylik, mert bonyolult, átláthatatlan, és elveszi a lapban a helyet Sarka Kata mellei elől. Önök mindig azt tanítják, hogy a piacgazdaság és a demokrácia kéz a kézben járnak. Mi megértettük a leckét, és az egyetlen ellenzéki rádiócsatornánkat is békén hagynánk, ha fizetne rendesen, ahogy egyetlen ellenzéki televízió csatornánkat például teljesen békén hagyjuk, a népszerű magyar mondás alapján: virágozzék ezer rózsa.
A fenti példákból is jól láthatja, a mi népünk mindaddig nem kér az idegen elnyomásból, míg választott kormánya magyar nyelvű, tehát számára sokkal érthetőbb, kulturálisan hozzá közelebb álló elnyomást tud biztosítani. Mindez rendben is volna, de történt egy kis bökkenő, az előző kormányok az összes pénzüket elköltötték olyan badarságokra, amikkel - meg ne haragudjon, de - maguk beszélték tele a fejüket: strukturális reformok, szerkezeti átalakítások, megszorítás, közigazgatás karcsúsítása, ellátórendszerek átalakítása. Ezek fontos és hasznos lépések lettek volna, de - személyesen én - megakadályoztam őket. Ezen kérem ne csodálkozzon: megértheti, hogy nem szeretném, ha ebben az országban más is sikeres miniszterelnök lenne. Nyilván Ön is szereti a hivatalát, és ideges lenne, ha mondjuk az az idegbeteg rángatózó baloldali Cohn Bendit venné át. Nyilván ön sem szeretné, ha az önök csodálatos portugál védője, Ricardo Carvalho öngólokat rúgdosna tétmeccseken, nyilván el tudná mondani még ezt dakotásan is, de maga azért nem olyan nehézkes, mint a szavazóim, gondolom, érti már.
Visszatérve a pénzre, ön is tudja, hogy a világot rejtélyes pénzügyi hatalmak kegyetlen és titkos szövetsége irányítja. Ezzel természetesen nem zsidózni akarok, hiszen jelenlegi támogatottságom ezt nem is teszi szükségessé, ráadásul az egész kérdést egy nagyon tehetséges volt tanítványom ügyesen és önállóan intézi. Pénzre ugyanakkor szükségünk van. Nem kertelek: ha nem fizetnek, a nyakukon maradunk. Önöknek sem hiányzik még egy, Görögországhoz hasonló kolonc. Márpedig egy pillanat alatt be tudunk csődölni, elég ha csak az erre szakosodott kollégámat tizenöt percre kiengedem Debrecenből, két mondatot mond, és kész a baj. Fizessenek tehát, és mi lelépünk. Ne fanyalogjanak kérem, mi sem fanyalogtunk, amikor Önök lerombolták a Bastille-t, gyarmatosították a fél világot, indiánokat öltek, keresztes hadjáratokat vezettek. Semjén Zsolt kollégám például teljesen ki van borulva, hogy VIII. Henrik hány feleségét végeztette ki. Imádkozik is érte minden nap, kivéve, amikor kismadarakat lő le. Tőlem se féljenek kérem. Én demokrata vagyok ízig-vérig. Én személyesen már egyszer kivívtam a magyar szabadságot, és arra a bravúrra is képes vagyok, hogy másodszor is kivívom, és közben senki sem kérdezi meg, hogy ha egyszer már kivívtam, és azóta a Parlamentben ülök vagy kormányon vagyok, akkor miért megint nekem kell kivívni és ki ellen. Mi már csak egy ilyen csavaros nép vagyunk.
Tisztelt Barroso úr, bízom benne, hogy levelemmel sikerült megvilágítani a magyarok sajátos, csavaros észjárását, és így nem fog meglepődni, ha legközelebbi brüsszeli találkozónkon huszármentében, fehér lovon, jobb kezemben kivont szablyával, balomban véres lóhússal, ajkamon forradalmi kiáltással fogok Ön elé térdelni.
Üdvözlettel: Orbán Viktor