Doku blog

Doku blog

2010.04.08: Orbán kampányzáró beszéde

2014. április 08. - doku.blog.hu

Orbán Viktor beszéde április 8-án, a kétharmados győzelem előtt 3 nappal hangzott el. Kábé így is néz ki egy profin megírt választásra buzdító beszéd. Nyilván nem csak ebből lett a kétharmad, de ez egy profin megírt beszéd. (Kiemelések tőlem.)
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Nos, hát ez a pillanat is elérkezett, ezt is megéltük. Még hatvankét óra, és eljön az igazság pillanata Magyarországon. Köszönöm mindenkinek, aki kitartott, aki nem adta fel, és aki hitte, hogy csak rajtunk múlik, és ott fogunk állni a nagy lehetőség kapujában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A történelem olykor csendesen, lassan hömpölygő folyamként viselkedik. Telnek a hetek, a hónapok, az évek, a mindennapok küzdelmeivel, örömeivel, csalódásaival és az ember úgy érzi, hogy valójában nagy dolgok nem történnek. Nem is fognak. Ez az élet rendje. És ez nem is lehet másképp. Különösen azok a közösségek, amelyeknek sokkal több csalódás, több kudarc, több nehézség jut osztályrészül, hajlamosak elhinni, hogy nekik ez a sorsuk. Hiába küzdenek, hiába akarnak hinni, hiába érnek el kisebb részsikereket, úgy érzik, hogy az igazi, az átütő, a nagy változásra nincs kilátás. Aztán váratlanul beköszöntenek olyan történelmi pillanatok, amikor a dolgok menete teljesen más irányt vesz. Amikor hirtelen szinte egyik napról a másikra érvényét veszti, ami eddig volt. Más szabályok és más összefüggések lépnek életbe, vagyis egyszer csak egy napba, egyetlen napba sűrűsödik össze nyolc, tíz, húsz vagy akár ötven év elfojtott keserűsége és reménye. És az ilyen napokon nagy dolgok történnek. Olyan dolgok, amelyek aztán mindent megváltoztatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Ezek a történelem nagy napjai. Sok nemzedék, szinte minden nemzedék álmodozik arról, hogy egyszer, csak egyszer átélhessen egy ilyen pillanatot. Sőt, ha lehet, ne csak átélhesse, ha lehet, alkotó részesévé is váljon. Ilyen pillanatot szülhet egy nagy felfedezés, egy forradalom kirobbanása, egy szövetség létrejötte vagy felbomlása. Ilyen pillanatok azokból a dolgokból születhetnek, amelyek arra késztetik az emberek sokaságát, akár egy egész közösséget, hogy itt és most nézzenek szembe a sorssal. Ítéljenek jóról és rosszról, helyesről és helytelenről, s aztán cselekedjenek ítéletük szerint. Számos ilyen pillanat volt a magyar történelemben. Az elmúlt évszázadokban ilyen volt az 1848-as vagy az 1956-os forradalom, és nekünk ilyen volt az 1990-es rendszerváltoztatás is. És most mi, magyarok újra egy ilyen naphoz érkeztünk. A történelem, a magyar történelem ritka nagy napjai közül egy újabbhoz. Régóta várakozunk mindennapi idegőrlő küzdelmek közepette, de úgy látom, hogy ez a hosszú és sokszor monoton várakozás most véget ér.

Ha mi, magyarok itt és most felnövünk a pillanathoz, ha megtesszük, amit az vár tőlünk, akkor méltán várhatjuk, hogy a következő években a történelem végre megjutalmazzon minket, vagyis azt kapjuk tőle, amit kapni szeretnénk. Minden ember azt várja, hogy a történelemtől kapjon végre valamit. De, kedves Barátaim, a történelem csak azoknak tud adni, akik a nagy pillanatokban készek cselekedni, készek megtenni, amit a történelem vár el tőlük. Az embernek érdemes ilyenkor feltenni magában egy kérdést. Egy ilyen pillanatban mit vár tőle a hazája. Mit vár tőle a családja, a barátai, mit várnak tőle a munkatársai. Én is feltettem ezt a kérdést magamnak, mit vár tőlem Magyarország, mit vár a családom, a barátaim, mit várnak a munkatársaim. A válasz egybehangzó és egyszerű: cselekvést! Minden és mindenki cselekvést vár tőlem, és cselekvést vár mindannyiunktól. A történelem megtette a magáét, megteremtette a régen várt lehetőséget, most tehát rajtunk, csak rajtunk a sor. Rajtunk a sor, hogy cselekedjünk, ítéljünk jó és rossz fölött, vagyis válasszunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Most annak tudatában kell választanunk, hogy vasárnap több minden dől el, mint egy egyszerű választásnál szokott. Most valójában minden eldől, ami fontos a számunkra. Minden eldől, amiért hosszú évek óta erőnket megfeszítve dolgoztunk, harcoltunk, küzdöttünk. Eldől az, hogy következmények nélküli ország maradunk-e, avagy képesek leszünk-e megállapítani és számon kérni a felelősséget azért, ami történt. Eldől az, hogy jó lesz-e magyarnak lenni ismét Magyarországon, vagy marad az a szégyenteljes helyzet, amelyből az emberek továbbra is elvágyakoznak. Eldől az, hogy felnéznek-e Magyarországra és a magyarokra a világ más nemzetei. Eldől, hogy a tízegynéhány-milliós magyar nemzet képes-e még nagy dolgokra. Eldől, hogy lesznek-e közös nemzeti ügyek, amelyekért összefogunk, vagy marad a magánérdekek politikája, amely fittyet hány az emberekre. Eldől, hogy visszatérünk-e a történelem főutcájára, vagy tovább bukdácsolunk a kertek alatt. Eldől, hogy a gyerekeink büszkék lesznek-e ránk, és arra, amit tettünk, büszkék lesznek-e arra, hogy magyarok. Mindez rajtunk múlik, mert most rajtunk a sor. A történelem most azt várja tőlünk, hogy cselekedjünk és határozottan mondjunk ítéletet.

Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Rajtunk a sor, hogy vasárnap elsöprő, igen, elsöprő hangerővel kimondjuk, hogy az elmúlt nyolc esztendőben rossz úton járt az ország, mert rossz irányba vitte a politika. Rossz emberek, rossz politikusok, rossz döntésekkel juttatták oda az országot, ahol most tart. Rajtunk a sor, hogy elsöprő hangerővel kimondjuk: soha többé nem akarunk ilyen politikát! Soha többé nem akarunk ilyen kormányzást, soha többé nem akarunk ilyen döntéseket! Ezt várja a történelem ma mindannyiunktól, fiataloktól, idősektől, férfiaktól és nőktől, családosoktól és egyedülállóktól, vidékiektől és városiaktól, munkavállalóktól és munkaadóktól, jómódúaktól és szegényebbektől, jobboldalitól, középen állótól és baloldalitól.

Olyan hangerővel kell ezt az ítéletet kimondani a magyaroknak, hogy az egész világ meghallja. Mint ahogy meghallotta a világ 1848, 1956 és 1990 hangorkánját is. A fiatalokon a sor, hogy kimondják, torkig vannak az elmúlt évek politikájával, amely minden kaput bezárt előttük, és elküldte őket a saját hazájukból. Az idős embereken a sor, hogy elmondják, nem kérnek többé az elmúlt évek politikájából, amely elvette tőlük az időskor biztonságát, a nekik kijáró tiszteletet és megbecsülést. A vállalkozókon és a munkavállalókon a sor, hogy kimondják, elítélik az elmúlt évek vállalkozás- és munkaellenes politikáját és ezért gyökeres változást akarnak. A családokon a sor, hogy kimondják, elegük van az elmúlt évek gyermek- és családellenes politikájából és ezért változást akarnak. A budapestieken a sor, hogy kimondják, elég a botrányokból, a lopásból és a káoszból, amit a főváros vezetése okozott. A vidékieken és a gazdákon a sor, hogy kimondják, egyszer s mindenkorra véget kell vetni a magyar vidék szándékos tönkretételének. És éppen azért, mert véget akarnak vetni, hát gyökeres változást akarnak. Rajtunk a sor tehát, kedves Barátaim!

A történelem csak akkor tud segíteni rajtunk, ha mi elvégezzük a magunk dolgát. Ha ezt nem tesszük, én mondom Önöknek, higgyék el, hogy a legszebb közvélemény-kutatási adatok ellenére sem történik meg a gyökeres fordulat. Ugyan, kedves Barátaim, mit is remélhet az élettől az, aki nem él a nagy pillanatokkal? Aki nem megy el saját első randevújára. Aki elmarad a saját esküvőjéről. Aki nem jelenik meg a felvételi vizsgán, vagy nem nevez be arra a versenyre, amelynek egyébként a nyertese szeretne lenni. Ugyan, mit is remélhet az élettől?

Kedves Barátaim!

Nem érhet nagyobb szégyen egy nemzetet, mint az, hogy bár alkalma nyílik arra, hogy talpra álljon, alkalma nyílik, hogy visszaszerezze büszkeségét, de elmulasztja megtenni azt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Mindenki ismer olyan eseteket, amikor az egyik ember a másikra várt, és végül elúszott a lehetőség. Nehogy vasárnap mindenki azt higgye, hogy majd a többiek ott lesznek. Azt kérem Önöktől, senki ne bízza a maga dolgát másra. Ha nem leszünk elegen, akkor a nagy pillanat és a nagy lehetőség is elveszhet. És akkor mi, magyarok azt is elveszítjük, amink még megmaradt. Ezért mindenkinek azt üzenem, hogy használja ki a hátralévő időt arra, hogy felkészül. És másokat is segít felkészülni a nagy pillanatra. Mindenkinek tudnia kell, hogy mit veszíthet, ha nem történik meg a gyökeres változás. A fiatalok jövője tovább szűkülne, egyre kevesebb esélyük lenne továbbtanulni, munkát vállalni, karriert építeni, családot alapítani, saját otthont teremteni Magyarországon. Az idős embereknek változás nélkül nem lesz garanciájuk a biztonságos megélhetésükre, az egészségügyi ellátásukra, arra, hogy a nekik kijáró tiszteletet és gondoskodást megkapják. Ha nem lesz gyökeres fordulat a politikában, akkor nem lesz fordulat a gazdaságban sem. És ha nem lesz fordulat a gazdaságban, akkor tovább nő a munkanélküliség, még kevesebben fognak adót fizetni, még többen szorulnak segélyre, s az állam a végén képtelen lesz ezt a helyzetet kezelni. Egész egyszerűen nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat és a szociális juttatásokat. A vállalkozóknak és a munkavállalóknak tudniuk kell, hogyha nem lesz változás még több vállalkozás fog csődbe menni, még többen veszítik el a munkahelyüket. Tudniuk kell, hogy változás nélkül nincs megkapaszkodás és megkapaszkodás nélkül nem lesz felemelkedés sem.

És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, érdemes azt is felidéznie mindenkinek a következő napokban, hogy kitől mit vett el az elmúlt nyolc esztendő. Mindenkinek van olyan ismerőse, rokona, munkatársa, akinek az élete az elmúlt nyolc év rossz politikája és kormányzása miatt ment tönkre. Családok, kapcsolatok, barátságok bomlottak fel. Vállalkozások tömegei mentek csődbe, és igen, tudunk olyanokról, akiknek az élete ment rá és ez csupán csak a jéghegy csúcsa. Tudjuk, hogy vannak igen nagy számban, lassabban zajló tragédiák is közöttünk. Hányan váltak bűncselekmények áldozatává a közbiztonság leromlása miatt? Hányan nem kaptak megfelelő időben megfelelő segítséget az egészségügy szétverése miatt? Hányan menekülnek a kilátástalanság és a munkanélküliség elől az italhoz és a kábítószerekhez? Nekünk rájuk is gondolnunk kell vasárnap! Az ő nevükben is ki kell mondanunk az ítéletet és azt, hogy akik ide juttatták Magyarországot, azoknak felelniük kell. Mindenkinek érdeke tehát, hogy megtegyük most, amit a történelem vár tőlünk. És, ha cselekszünk most vasárnap, akkor már hétfőn reggel egy más országban ébredhetünk, az életünk minden területén megkezdődhet a változás.

Kedves Barátaim!

Én elmegyek szavazni. Én elviszem magammal a családomat, szólni fogok a barátaimnak, szomszédjaimnak és az ismerőseimnek is, hogy menjenek el szavazni. Mindenkinek azt javaslom tehát, hogy tegyen hasonlóképp! Menjen el maga is, vigye el a családját is, barátait, ismerőseit, mindenkit, akit csak el tud vinni. Ne legyen rest! Hívja fel a távolabb lakókat, és buzdítsa őket is a változásra! Buzdítsa őket arra, hogy egyik szavazatukat se hagyják elveszni! Mindkét szavazatukat adják a Fideszre, a Fidesz jelöltjére és a Fidesz listájára!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Ne feledjék, most vasárnap a cselekvés napja. Nagyszerű vasárnap előtt állunk, nagy dolgok vannak készülőben, ne maradjanak ki belőle!

Itt az idő, Magyarország! Itt az idő, magyarok!

A bejegyzés trackback címe:

https://doku.blog.hu/api/trackback/id/tr122602332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása