4 évvel ezelőtt, a BKV finanszírozása és az agglomerációs járatok támogatása körül dúló kormány vs. főváros vita közepette jelent meg az Index interjúja Tarlós Istvánnal. Ebben Tarlós igencsak erős gondolatokat fogalmazott meg, ezekből idézek - a teljes cikk itt olvasható.
(...)A fővárosi tömegközlekedés kérdésében én már a miniszterelnöknek se tudok engedni, nem értek egyet az ezzel kapcsolatos álláspontjával.
Lehet még egyezség?
Egy esetben meg tudunk még egyezni, és tudjuk biztosítani a budapesti tömegközlekedést: ha az állam átveszi az agglomerációs járatok finanszírozását. Ha nem, nem lesz megállapodás. Ebben nem tudok és nem is akarok engedni. Ezt egyébként beígérte a miniszterelnök.
(...)
A legutolsó tárgyalásuk tavaly december közepén volt, úgy tudjuk, hogy inkább rosszízű volt, mint sikeres.
Azt nem érzékeltem, hogy összevesztünk volna – másfél órányit négyszemközt beszéltünk –, de a miniszterelnökkel való beszélgetés valóban kevesebb eredményt hozott, mint én gondoltam volna. Ennél is nagyobb csalódás volt számomra főleg emberileg. Mert mindent a politikában sem lehet. Az szövetségesek között méltatlan magatartás, ahogy ezt a salátatörvényt (ami a fővárosra testálja a BKV teljes finanszírozási terhét – a szerk.) bevitték és megszavazták a parlamentben.
Erről nyilatkozta azt nemrég, hogy kést vágtak a hátába.
Igen, elhiszem, hogy ez markáns kifejezés volt. Nem hiszem, hogy nekem kell restelkednem. Szégyellje az magát, aki így bánik a szövetségesével. De annyit mindenesetre ígért a miniszterelnök, hogy az agglomerációs járatok finanszírozását átveszi az állam. A HÉV-vonalakat is említette, hogy átveszik – nyilván erről a fővárosi közgyűlésnek kell majd dönteni, ha ez hivatalos lesz. Egyébként az NFM–BKK-szerződést ő maga semmisnek nevezte.
(...)
Korábban azt mondta, hogy mindkettejükkel jóban van. Eddig Lázár János volt a főmumus, most két, kvázi barátinak mondott politikus került a hátába.
Ezzel a barát kifejezéssel azért legyünk óvatosak. A barátaim nem a politika berkeiben keresendők. Ez számomra nem barátság, ez egy politikai szövetség, ami vagy működik, vagy nem. Úgy veszem észre, hogy a politikai szövetség alapszabályait egyesek nem veszik figyelembe. Ez az egyoldalú „cimboraság” nálam nehezen tud működni. Hogy én mindig mindent megtegyek, de Budapest nem kap ezért viszonzást, ez nem várható el tőlem. Azért lehet még itt megegyezés. Ha az agglomerációs közlekedést átvállalja az állam, azt egy elfogadható kompromisszumnak tartom.
(...)
Az agglomerációs tömegközlekedés körüli politikai helyzettől eltekintve ön nem tartaná jobbnak azt a többéves, évtizedes elképzelést, hogy szakítás helyett egy nagyobb tarifaszövetségbe tömörülnének a fővárossal a környező települések?
A BKK-val kapcsolatban az hiba volt, hogy jelentős létszámú céggé dagasztották. Az év végére (a jegyellenőröket – ez 5-600 ember – nem számítva) 100 fős közlekedésszervező céggé kell zsugorodnia, úgyhogy jelentős létszámleépítés várható. Ez azonban a töredékét is alig fedezi a hiánynak. Véleményem szerint 26 éve folyik a BKV működési finanszírozásáról a vita. Ahogy Budapest szerepéről is. Ez azért van holtponton ma is, mert ahogy eddig, nem szakmai, hanem politikai kérdésként kezelik a dolgot. Ezért nincs megoldás. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy erről egy teljesen hamis kommunikáció folyik, nem kell bizonygatni, hogy itt politikáról van szó. Itt torz politikai kommunikáció zajlik, ami érvényesíthető ugyan egy esetleges kommunikációs fölény segítségével, de attól még nem lesz igaz. Amikor elkezdődött a 2010-es ciklus, kértem, hogy oldjuk meg az eddigi problémákat, erre egy, a budapesti közlekedést biztosan nem ismerő politikus bejelentette, hogy „Tarlós ne tartsa a markát”.
Ő volt Lázár János?
Ez valóban a miniszter úr volt. Valahol itt romlott el a viszonyunk, mert nem tudtam elfogadni olyan valakitől, akinek halvány fogalma sem lehetett, hogy valójában mi a helyzet. Ne vicceljünk már! A következő mondatban bejelentik, hogy oldja meg a főváros a problémát a saját 700 milliárdos költségvetéséből. Pont a fele ennek a fővárosi költségvetés. Ha csak ennyire lojálisak valakik a politikai szövetségesükkel, akkor biztos vagyok benne, hogy én vagyok az úriember, ha egyéb tekintetben fenntartom a lojalitásomat, de ebben már nem. Szégyenkezzenek azok, akik így belerúgnak a politikai szövetségesükbe, nem tudok mást mondani. Merheti-e mondani valaki, hogy Budapesten vagy akár a BKV-nál öt év alatt nem értünk el semmit?
(...)
