4 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg Boross Péter levele, melyben kijelentette: otthagyja az MDF-et. A párt végnapjainak fontos fejezete volt ez a döntés: az egyik vezéralak távozott. (Kiemelések tőlem.) Boross Péter levele
A Magyar Demokrata Fórum Tagságának

Kedves Barátaim!

Tájékoztatlak Benneteket, hogy képviselői mandátumomról lemondok. Mivel bejelentésemet félreértések vagy szándékos félremagyarázások kísérhetik, ezért indokaimat tudomásotokra kívánom hozni.

A képviselőséggel túlvállaltam magam. Nyolc évi szünetelés után tértem vissza az Ország Házába és nem számoltam a közviszonyok itt is tapasztalható romlásával. Tudomásul kellett vennem, hogy bizonyos életkor felett csökken a türelem és beletörődés képessége. Ugyanakkor korábban vállalt tisztségekkel kapcsolatos kötelezettségeimet csak korlátokkal tudtam ellátni.

Az Országgyűlés ülésterme mára elsődlegesen nem a törvényhozás, hanem a terméketlen politikai küzdelmek színtere. A jogalkotás és –szerkesztés zsákutcába jutott, amiben meghatározó szerepe van az elhibázott kormányzati döntéseknek. A szakszerűtlen előkészítés mellet hiányzik az egységes, lojális jogértelmezés és alkalmazás készsége is, egyértelműen politikai szembenállástól vezérelve. Mindennek következménye a joghézagokra való gyakori hivatkozás és a tényleges joganyag állandó módosítgatása. Mára e törekvés a jogbiztonságot veszélyeztető állapotot teremtett.

A politikai túlfeszültség jegyében a parlamenti megszólalások többnyire agresszívan előadott politikai deklarációk. Kérem azokat a barátaimat, akik lépésemet nem helyeslik, vegyék figyelembe, hogy egészségromlás nélkül ezt az állapotot – nyilván korom miatt is – egyre nehezebben viseltem el.

A Magyar Demokrata Fórumnak feladatát az Antall-i örökség jegyében teljesítenie kell. E feladat a józanságon, a tárgyilagos ítélkezésen és a nemzetépítő jobboldaliság nemes hagyományain alapul. Helyre kell állítania az egységet és az elmúlt hónapok külső és belső tényezők okozta megosztottságát. A közbecsület is ezt kívánja tőlünk, és joggal igényli ez irányú erőfeszítéseinket. Magam ebben erőm szerint továbbra is részt kívánok venni.

A magyarság – fájdalom, még a határon túliak egy részére is érvényesen – végletesen megosztott. Az ország elvesztette a rendszerváltás után élvezet nemzetközi tekintélyét, és ezzel érdekérvényesítő képessége is romlott.

Álomkergető és irreális vágyakozással teli hajlamaink – a történelem során nem először – tág teret nyit a radikális törekvéseknek. (Ezzel kellett küszködni Deáktól Bethlenig több sorsvállaló magyar politikai személyiségnek.) E védekező vagy támadó agresszivitás mára a politikai térfoglalás eszközeként eredményesen dúlja szét közigazgatásunkat, alkotmányos intézményeinket, ideértve az igazságszolgáltatás feladatát ellátó szervezeteket és testületeket is. A kezdetben verbális jelleg a szemünk előtt válik egyre tevőlegesebbé.

Történelmi látásmóddal és elmélyült magyarságtudattal bírók számára nem lehet kétséges, mi a kötelességünk.

Budapest, január hó.

Boross Péter

2009.01.10, MDF Sajtó