2014 őszén vagyunk. Napok alatt lefolytatott, a bankokat szinte kivétel nélkül elítélő "gyorsított eljárások" zajlanak. Az önkormányzati választások egyik kampánytémája a bankok elszámoltatása, a devizahitelesek ügyének rendezése. Ebben az időszakban, 4 éve született meg a Magyar Bankszövetség akkori főtitkárának, Kovács Leventének a jegyzete, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül teszünk közzé. 




Jog és felelősség

„A hitel híja szinte minden mozgást elakaszt.” – Széchenyi természetesen a gazdaságra utalt, amikor híressé vált mondatát leírta, és épp ezért van e szavaknak üzenete a mai devizahiteles, pontosabban ma már kiterjesztett, „banki elszámoltatásnak” elkeresztelt kérdés kapcsán is. A nyár közepén olyan törvény született Magyarországon, amely tekintet nélkül a bankok működési gyakorlatbeli különbözőségére, továbbá az érintett időszak jogszabályi környezetére, minden hazai bank, takarékszövetkezet és pénzügyi vállalkozás valamennyi vonatkozó szabályzatát tisztességtelennek vélelmezte.

Fájó tény, hogy a 10 milliós magyar társadalom sokkal többet veszíthet e lépéssel, mint amennyit a hitelt felvett emberek jó néhány százezres tábora nyerhet. A most jogszabályt alkotókat könnyen érheti majd bírálat, ha a körülmények változnak, s az intézkedések kockázatai a mindennapokban érzékelhető folyamatokként jelennek meg.

Fontos tudni, hogy a devizahiteleknél az árfolyamrés-visszaírása és az egyoldalú kamatemelések eltörlése maximum 25-30 százalékos törlesztőrészlet-csökkenést jelenthet az ügyfeleknek. Ezt pedig a jelenleg egyetlen, az érintettek közötti felelősség-megosztást szolgáló szakmai megoldás, az árfolyamgát is tudja! A mostani mentőcsomag kapcsán viszont az él az ügyfelekben – mert az ígérgetők azt ígérték –, hogy sokkal többet nyerhetnek. Társadalmilag sajnos ennek a fordítottja igaz.

A hitelnyilvántartási adatok az mutatják, hogy miközben javul a makrogazdasági helyzet, bővül a foglalkoztatás, csökken az infláció, a nem teljesítő hitelek állománya a pozitív fejlemények ellenére növekszik. Ma ugyanis – a „megmentésben” bízva – már sokan azok közül sem teljesítik felvállalt fizetési kötelezettségüket, akik a korábbi években rendes törlesztők voltak. Arra senki nem hívja fel az érintettek figyelmét, hogy a megkésett, bebukott hitelek „visszahozatala” rendkívül költséges és nehéz feladat – nem csak a banknak, a hitelfelvevőnek is! Azt sem láttuk még, hogy a törvényalkotók figyelembe vették volna, hogy a fizetési fegyelem rombolása az érintetteknek maguknak, de végül minden magyar állampolgárnak milyen veszteségeket okozhat. S hogy mindez milyen hatással lesz például az adófizetési, közüzemi díjfizetési hozzáállásra és végső soron a társadalmi morálra!

Félő, hogy minden rendezés hatásánál tovább él majd a hiú ábránd, hogy jogi csűrés-csavarással, hangoskodással új és még újabb „megoldások” kényszeríthetők ki. Hiszen ha a szerződések megkötésének idején érvényes jogszabályok, a nekik való megfelelés visszamenőleges hatállyal megkérdőjelezhető, gyakorlatilag átírható, akkor miért is ne jöhetne bármikor, bármilyen következő lépés?

A bankrendszer a gazdaság egyik legszabályozottabb és legerősebb kontroll alatt működő iparága. A magyarországi bankok a mindenkor hatályos jogszabályoknak megfelelően alakították ki üzletszabályzataikat, termékkínálatukat, ezeket a hatóságok folyamatosan ellenőrizték, az árazásokat pedig a piaci verseny alapvető törvényszerűségei szabták meg ezen kereteken belül.

Meggyőződésünk, hogy egy adott időszak megítélése csak az adott időszak jogszabályainak figyelembevételével lehetséges. A törvény most, visszamenőleges hatállyal olyan – egyébként teljesíthetetlen – feltételeket támaszt a bankokkal szemben, amelyek a termékek megalkotásakor, piaci bevezetésükkor nem voltak ismertek, így azokat betartani sem lehetett. Képzeljük el, hogy az öt, tíz, tizenöt éve gyártott gépkocsikra utólag a ma a szalagról legördülő, vadonatúj autókra vonatkozó káros anyag kibocsátási normákat követelné meg valaki, és még büntetné is a gyártókat azért, mert hosszú évekkel ezelőtt az akkor még bőven nem létező normáknak „tisztességtelenül” nem feleltek meg…

A fogyasztói hitelek rendezését előíró törvény a bankok számára méltánytalan eljárásrendet határozott meg a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatos perindításra, ráadásul visszamenőleges szabályokat állított fel, amelyek révén a hitelintézetek – akik korábban annak tudatában voltak, hogy jogszerűen, a meglévő jogszabályoknak megfelelően, a mindenkori felügyelet által ellenőrzött módon jártak el – most utólagosan, új értelmezések alapján kénytelenek védekezni. Mind az eljárásrend, mind a visszamenőleges hatály alkotmányossági aggályokat vet fel, emiatt kezdeményezte és tartotta volna jobb megoldásnak a Magyar Bankszövetség, ha a törvényt a Köztársasági Elnök előzetes alkotmánybírósági normakontrollra küldte volna.

A mostani perek megalapozatlanok abból az aspektusból is, hogy az egyoldalú kamatemelések tisztességességét csak az Általános Szerződési Feltételek vizsgálatához kötik, míg egyéb, a szerződés kötelező elemeként szereplő tételeket (például kockázatfeltáró nyilatkozat, a feltételek megértésének közjegyző előtti igazolása) nem tesznek a vizsgálat tárgyává. Az külön érdekesség, hogy az igazán problémás időszakban, 2010 előtt, a jelenleg megkérdőjelezett Általános Szerződési Feltételeket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jóvá is kellett hagynia, s a banki tevékenységi engedély kiadásának ma is előfeltétele az általános szerződési feltételeket is tartalmazó üzletszabályzat Felügyelethez (MNB) történő benyújtása.

A Kúria jogegységi határozatából a törvénybe átemelt 7 pontos feltételrendszer teljesülésének ellenőrzését úgyszintén csak az aktuális jogi környezet vizsgálatával párhuzamosan lehet elvégezni. Ezen vizsgálat során – miként erre a Kúria Polgári Kollégiumának elnöke is felhívta a figyelmet – a közgazdasági és banküzemtani sajátosságokra is figyelemmel kellene lenni.

A hazai pénzintézetek mindemellett irreálisan szoros határidők nyomása alatt is állnak. A fentiek okán most az egyoldalú kamatemelésekkel kapcsolatos törvényi vélelem megdöntésére indított perek vannak folyamatban. Ezekben 79 bank, takarékszövetkezet és pénzügyi vállalkozás az érintett, amelyek keresetet nyújtottak be a Fővárosi Törvényszéken.

Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy az árfolyamrés tisztességtelenségének kimondása gazdaságilag érthetetlen, szakmailag minden korábbi és nemzetközi gyakorlattal szemben álló és az adott időszak szabályozásaival, valamint ellenőrzési gyakorlatával is ellentétes. Bizonyítják ezt a korábbi Felügyeleten és a Magyar Nemzeti Bankban készült szakmai anyagok, elszámolási-, jelentéstételi előírások és például a Kúria tavaly nyári, hasonló ügyben hozott jogerős döntése is. Az árfolyamrést a korábbi jogszabályok a Teljes Hiteldíj-Mutató (THM) képletében is szerepeltetik. Ugyancsak lényeges látni, hogy számos hitelintézetnél az ügyfélnek lehetősége, máshol pedig kötelessége volt devizában teljesíteni az adott havi törlesztőrészletet – ezen esetekben egyértelműen kimutatható az árfolyamrés alkalmazásának szükségszerűsége. A jogszabály ezen pontjával kapcsolatban meg sem nyílt a jogorvoslat lehetősége.

Az elszámolási szabályokat tartalmazó törvénytervezet a Parlament előtt van. A pénzintézetek egy része – annak ellenére, hogy erre jogszabály még nem kötelezi – az MNB által előzetesen megfogalmazott irányelvek alapján számította át a várható kiadás céltartalék-szükségletét.

Napirenden van a hitelek forintosítása is. Itt a bankrendszer álláspontja régóta állandó, ráadásul összhangban van a már új MNB vezetés, illetve a Kúria jogegységi tanácsának álláspontjával: az árfolyamkockázat a hitelszerződések esetén az ügyfelet terheli, hiszen az olcsóbb finanszírozási lehetőségért – a forint hitelekhez képest 8-10-12 százalékos kamatkedvezményért – cserébe saját döntéssel magára vállalta ezt a kockázatot. Így a fentiek miatt nincs jogilag vagy erkölcsileg alátámasztható mód a piacitól eltérő árfolyamon történő forintosításra. Továbbra is ésszerűnek és költséghatékonynak gondoljuk a két művelet (az árfolyamrés és kamatemelés mellett a forintosítás) egy időben való véghezvitelét.

A gazdasági és jogi megfontolások mellett sosem felejtjük el a tényt, hogy minden egyes hitelszerződés mögött egy ember vagy egy egész család története, sorsa, jelene és jövője van. Ez tiszteletet, teljes odafigyelést és együttműködést kíván meg. Megjegyezzük, ez a betéteket megtakarító családokra is igaz. A pénzügyek kiszámíthatósága, biztonsága és jogbiztonsága e téren sem veszélyeztethető! A bankszektor a működésének komplexitását, ezen belül a társadalmilag fontos devizahitelezés kérdését is elkötelezetten kezeli. Jelentős áldozatokat hozott a segítségre szoruló devizahiteles ügyfelek érdekében: a végtörlesztés során az érintett ügyfelek 23 százaléka törlesztett kedvezményes árfolyamon, a Nemzeti Eszközkezelő az ügyfélkör 3 százalékának lakását vette át, az érintett ügyfelek több mint harmada élvezi az árfolyamgát védelmét és kedvezményeit, továbbá az adósok 18 százaléka részesült egyéb banki adósságrendezésben.

A különféle megoldások már eddig is több mint 1000 milliárd forintos extra terhet jelentettek a hitelintézeti ágazatnak. Az újabb elvonás drasztikus következményekkel járhat abban a szektorban, amely 2010 óta folyamatosan veszteséges. Az adatok szerint a nyereség/veszteség szaldó a kétszintű bankrendszer megteremtése óta összességében már most negatív. A kormányzat különadók, tranzakciós illeték és egyéb jogcímeken az elmúlt 5 év alatt 870 milliárd forintot vont el a szektortól. A bankok tulajdonosai tőkepótlásokkal stabilan tartották és tartják magyarországi bankjaikat, hiszen a pénzügyi válság kitörése óta már több mint 1000 milliárd forintos pótlólagos forrást juttattak nekik, így tőkemegfelelésük továbbra is garantálja a stabil, kiszámítható működést.

Ugyanakkor a folytonosan felbukkanó újabb és újabb banki terhek, szabályozások nem csupán versenykorlátozóak, hanem lekötik azt az operációs és szellemi kapacitást, továbbá anyagi forrást is, amivel éppen az ügyfelek érdekében lehetne az információtechnika és egyéb technológiák ugrásszerű fejlődését a pénzügyi eszköztár költségtakarékos, fogyasztóbarát megújítására felhasználni. Ez pedig a magyar lakosságot és vállalkozói szektort egyaránt sújtja.

A bankszektor az egyik legátfogóbban szabályozott ágazat. Mikro- és makroprudenciális felügyeletét korábban a PSZÁF, jelenleg az MNB látja el. Ezáltal biztosítja azt minden kormány, hogy az egyes banki illetve a hitelintézeti szektor egész rendszerének a kockázata alacsony szinten legyen tartható. A bankszektor folyamatosan jogszerűen, a törvény betűjét betartva működött, a devizahitelezés során e tevékenységét a Felügyelet sohasem kifogásolta. Most a devizahitelezés vonatkozásában olyan új szempontokat kérnek a bankokon számon, melyek korábban nem voltak ismertek. Habár a bankszektor közgazdasági és jogi szempontból is vitatja az elszámoltatásával kapcsolatos jogszabályokat, továbbra is a törvény szerint fogja az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések pontos hatásait visszaszámolni. Az elmúlt években a bankok a lakossági hitelezés területén saját hatáskörben és kormányzati együttműködésekkel is segítették a kialakult helyzet megoldását. A Magyar Bankszövetség minden javaslata szakmai alapon, a törvényesség teljes betartásával került kialakításra, mely a bankok felelősségvállalásának eredményeként a szociális kérdések megoldására is nagy hangsúlyt helyezett. Sosem felejtjük el azt a tényt, hogy minden egyes hitelszerződés mögött egy család sorsa, jelene és jövője van. Ez tiszteletet, odafigyelést és együttműködést kívánt és kíván meg. A túladóztatás és a visszamenőleges jogalkotással megteremtett „elszámoltatás” nemcsak az elmúlt 20 év teljes nyereségét, hanem a szektor tőkéjének az egyharmadát is elviszi. Ezek alapján visszautasítjuk a felelőtlenség, a tisztességtelenség, az érzéketlenség populista célzatú vádjait. Viszont felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mértéktelen anyagi és adminisztratív terhekkel sújtott pénzügyi rendszer nem tudja hazánk fejlődését kellően szolgálni. A nem kivéreztetett, egészséges bankszektor nemzeti érdek.

2014. szeptember 18.

Kovács Levente
főtitkár



Forrás:
http://www.bankszovetseg.hu/hirek-aktualitasok/fotitkari-jegyzet-3314