Az év utolsóelőtti napján Török Gábor politológussal közölt interjút a Napló Online. Részlet.

(...)

- Tíz év múlva visszanézve nem az alkotmányozással, médiatörvénnyel, a választási törvénnyel és hasonlókkal jellemezzük majd ezt az évet?

- Ezeket és másokat is egy láncolatba lehet felfűzni. Ha nagyon megengedőek akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy a kétharmados többség a saját képére próbálja formálni a politikai intézményeket. Ha kicsit kevésbé megengedően fogalmazunk, akkor a kétharmados politikai többség érvényesíti a politikai zsákmányelvet. Elvisz mindent, amit elvihet, és amit korábban nem tudtak elvinni a kétharmaddal nem rendelkező kormányok, ott szabályváltozásokkal tesz róla, hogy újabb zsákmányok keletkezzenek. Innen nézve az elmúlt másfél év kormányzati tevékenységének egyetlen világosan azonosítható pontja a helyfoglalás vagy kurzusépítés. Ezeket én sem tartom lényegtelen dolgoknak, de azt gondolom, hogy felülírta őket a körülményekben lezajlott drámai változás.

- Sokan abban bíztak, hogy egy ilyen többség majd meghozza végre azokat a fontos döntéseket az ország érdekében, amelyekre húsz éven át nem volt lehetőség.

- Én is közéjük tartoztam. Azt mondtam a választások előtt, hogy a kétharmadra nemcsak veszélyként lehet tekinteni, hanem legalább ennyire lehetőségként is. Én abból indultam ki, hogy az új politikai többség kiszámítható, tervezhető, hosszú távra előrelátó politikát folytat majd, amibe nem férnek bele ilyen ad hoc cikcakkok. Ma ez a jól működtethető kétharmad sokkal inkább egy sajátos eszköz ahhoz, hogy mindenre találjanak más megoldást. Így inkább gátja, veszélye a normális politizálásnak, mert a kétharmados többség birtoklója nem lát maga körül politikai korlátokat. Ha nem megy így, majd megy úgy; ha kifutnánk az időből, megállítjuk az órát; ha zavarnak a szabályok, átalakítjuk őket. Ez nemcsak az országra, a politikai kultúrára veszélyes, rontja annak is a realitásérzékét, aki a kétharmados többséget birtokolja, mert azt gondolja, hogy mindenható.

(...)