"– Európa legtöbb országában limitált az elnök beleszólása a közügyekbe, mégsem nevezném protokollárisnak a magyar államfői intézményt, hiszen a kinevezéseknél és a törvényhozásnál jelentős a mozgásterem, és vétójogaim vannak.

– Utóbbival – mondjuk ki – nem sokszor élt. Egyéves munkája során konkrétan egyszer sem.

– Nem szeretném összevetni a szerepemet a korábbi elnökök szerepével, hiszen ők egészen más történelmi helyzetben dolgoztak. Emellett az sem titok, hogy markáns pártkötődésű emberként, a Fidesz alelnökeként kerültem az elnöki székbe, és bár az alkotmánynak megfelelően felfüggesztettem párttagságomat, az értékrendemet, a kereszténységet, a nemzeti érzést és a konzervatív, polgári gondolatot természetesen nem adom fel. A mai kormánypártok helyzete ráadásul valóban történelmi, hiszen Európában még nem volt példa ilyen fokú választói felhatalmazásra. Ezt a nagyon erős, szuverén népakaratot nekem is tiszteletben kell tartanom. Figyelembe kell vennem, hogy húsz évvel a rendszerváltoztatás után, 2010 tavaszán az emberek ismét kifejezték igényüket a változásra. A bennünket sújtó társadalmi, gazdasági, morális válság kezelése kényszer szülte vagy nem szokványos döntéseket igényel. A változás érdekében sokszor erőn felül végzett munka magában hordozza a hibázás lehetőségét, de ilyen esetekben is fontosabb érdek fűződik az összességében jó döntés szentesítéséhez. Egy törvény aláírásakor számos szempontot kell mérlegelnem, felelősségem tudatában e szemszögből is meg kell fontolnom az aláírást."

(Schmitt Pál: Erősebb és egységesebb a nemzet - Magyar Hírlap, 2011 augusztus 19. A teljes cikkhez katt ide!)