Orbán Viktor beszéde 2013 augusztus 20-án, Székesfehérváron hangzott el. Nem volt hosszú beszéd, kábé egy hordós hasonlat az egyetlen említhető része. (Kiemelés tőlem.)
 
Tisztelt Fehérváriak!

Államalapító királyunk emlékéve alkalmából gyűltünk össze. Az ünnepségre Magyarország kormánya is ellátogatott, és a mai napon itt tartja soron következő ülését is. A kormány mai székesfehérvári ülése tiszteletadás és főhajtás. Fejet hajtunk e nagyszerű városunk történelmi érdemei előtt, és kifejezzük tiszteletünket a város mai lakói iránt. Nagyra becsüljük a város történelmét, és elismerjük azt a vállalkozó kedvet és életerőt, amelynek Önök, fehérváriak újra és újra bizonyságát adják. Vállalkozó kedvről és életerőről vall az a beszédes tény, hogy az elmúlt évek során Önök 807, azaz nyolcszázhét kisebb-nagyobb fejlesztést indítottak meg a kormánnyal közösen, s ezekből már 378 fejlesztést meg is valósítottak. S miután a kormány mai ülésén a polgármester is részt vesz, azt hiszem, ez a szám gyarapodhat a délután során.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kormány székesfehérváriak iránti tisztelete fejeződött ki abban a döntésünkben is, amellyel a város adósságának 70 %-át, azaz 9 és fél milliárd forintnyi adósságot átvállaltunk – kiváltva ezzel koronázóvárosunkat és annak polgárait a fenyegető adósrabszolgaság megpróbáltatásaiból.

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Püspök Úr! Tisztelt Fehérváriak!

Amikor Szent István királyunkra emlékezünk, egy nagyszerű államférfi képét idézzük fel. A magyar felfogás azt az országvezetőt tartja államférfinak, aki túltekintve és túllépve az ország mindennapi kormányzásához szükséges küzdelmeken, taktikákon, ügyességen olyan kötelékeket hoz létre a nemzet tagjai között, amelyek hosszú időn át megtartják az országot, összekapcsolják az embereket, vagyis egyben tartják a magyar nemzetet. A nemzetet és országot egyben tartó kötelékeknek ugyanis olyan a természetük, hogy időről időre meglazulnak, mint a megöregedett hordó abroncsai. S ha valaki nem erősíti meg, vagy újakkal nem váltja ki a megereszkedett abroncsokat, a dongák a gravitáció törvényének engedelmeskedve széthullanak, s helyükön nem marad más, mint egy halom haszontalan hulladék fa. Így enyésznek, így enyésztek el tucatszám Európa hajdanvolt nemzetei is, akiknek már nevét is elfeledtük, s legfeljebb megsárgult levéltári iratokban olvashatunk felőlük. Hogy mi, magyarok ezt a sorsot elkerültük, nem morzsolódtunk fel, és nem olvadtunk be, államférfiak hosszú sorának köszönhetjük, mely hosszú sorban első helyen Szent István királyunk áll.

István fejedelemmé választásának idején a magyar törzsszövetség széthullóban volt, a magyar törzsek egymással is harcokban álltak, miközben a korábban elfoglalt törzsi területeinkbe bele-beleharaptak a szomszédos cseh, lengyel, német fejedelmek és királyok. Egy belülről legyengült, a környező államok által támadott és megosztott törzsszövetség képe bontakozik ki előttünk, amely folyamatosan veszít erejéből, területéből és belső tartásából. Szent István király messze túltekintve a mindennapi élet forgatagán, politikai küzdelmein és kisszerű pártoskodásán először is az élre állt, így megmentette hazáját és népét a széteséstől. Ezután megakadályozta, hogy népe visszatérjen a pogányságba. Ezután kivédte a bizánci birodalomba való beolvadás veszélyét. Ezután megőrizte Magyarország függetlenségét a németekkel szemben. Ezután politikai egységet hozott létre a törzsi önállósággal szemben, szilárd államot alapított, és törvényeket adott a magyar népnek. Ha mindezt nem tette vagy elhibázta volna, ma aligha lehetnénk itt és így együtt.

Tisztelt Fehérváriak!

Amikor Szent István királyunkra emlékezünk, nemcsak egy jó vezető képét idézzük fel, hanem egy jó férj, egy jó apa, egy jó keresztény, vagyis egy jó ember képét is. Ezer év távlatából is vállalhatjuk ezt az ítéletet, mert hiánytalanul ránk maradt, ma is mindannyiunk számára olvasható az az írás, melyet Intelmek címen fiához, Imre herceghez intézett. Ez az írás címével szemben valójában mindannyiunknak, minden magyar embernek szól. Mindenkinek, aki nem csupán oktalan jószágként kívánja leélni életét. Mindenkinek, aki úgy érzi, vagy úgy gondolja, hogy nem véletlenül pottyant erre a világra, aki úgy gondolja, hogy életének értelme, egyedi és megismételhetetlen értelme van, amelyet rajta kívül senki más nem tud betölteni. Szólnak az Intelmek mindenkihez, akiben van kellő képesség és erő annak belátására, hogy az értelmes élethez szükségünk van mások tapasztalatára, mások segítségére, ahogy a nagy király mondja: bizony szükségünk van intelmekre.

Így szól hozzánk az Intelmekben Szent István király: "Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!" "Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése…" "Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni…" Vagy máshol: "Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz is, akik nem férnek a hatalomhoz." Vagy megint máshol: "Légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson." "Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass." S talán ami a legfontosabb: "Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess." "Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: »Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.«" "Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség."

Tisztelt Fehérváriak!

Ünnepi köszöntésképpen azt kérem Székesfehérvár városának polgáraitól, hogy legyenek hűséges őrzői és képviselői István király intelmeinek, amelyek nélkül ma, ezer év múltán sem állhat fenn sem erős haza, sem szerető család, sem boldog ember.

Isten éltesse Székesfehérvár minden polgárát!


Forrás:
http://www.orbanviktor.hu/beszed/szent_istvan_nelkul_nem_lehetnenk_itt