Négy évvel ezelőtt alakult párttá a Negyedik Köztársaság. Alant Istvánffy András beszéde az alapító kongresszuson, 2012 május 1-én.




Barátaim! Társaim!

Köszönöm a bizalmatokat!

Nagy feladatba vágtunk bele, amikor egy új patrióta baloldali párt megalakításába fogtunk.

Mindannyiunk életében, akár tisztséget vállaltunk, akár nem, ez egy komoly döntés. Erre a döntésre feltesszük a hitelességünket, mind önmagunk, mind a barátaink és a családunk előtt.

Nem egyszerű döntés ez, nem egyszerű kiállni valami mellett és vállalni a kockázatot.

Ma, amikor belevágunk az előttünk álló hatalmas feladatba, világosan kell látnunk, hogy miért tesszük, amit teszünk, és mit akarunk elérni. Tisztáznunk kell ezt saját magunkkal, és tisztáznunk kell ezt közösen is.

Ha nem állunk szilárd, közös alapokon és nincsen világos irányunk, akkor el fogunk tévedni és az első problémák láttán egymás ellen fogunk fordulni. Amikor nekivágunk ennek az útnak, tudnunk kell, hogy miben hiszünk, mi az, amit tudunk, és mi az, amit akarunk.

Ezt a három dolgot sosem szabad szem elől tévesztenünk. A hitet, ami hajt minket előre, a tudást, amire építeni tudunk, és a célt, ami felé tartunk.

Mi az hát amiben hihetünk?

A baloldal elvesztette a hitét. A kommunizmus világméretű bukása óta a baloldal nem hisz semmiben. Egykor erős hite volt. Hitt egy osztálynélküli társadalomban, egy földi utópia megteremtésében. Hitt abban, hogy a tökéletes társadalom itt és most megvalósítható. Vita csak abban volt, hogy békés és demokratikus vagy erőszakos eszközökkel kell elérni ezt a célt.

A kommunisták erőszakkal próbálták valóra váltani ezt a hitet. Kudarcuk magát a hitet is elsöpörte. A kommunizmus bukása óta a hitét tekintve egész Európában visszavonulóban van a baloldal.

A posztkommunista országokban nem talál önmagára, nem találja a saját hangját, a nyugati szociáldemokrácia pedig feladta a szocialista társadalmat, mint végcélt, és megmaradt a legsúlyosabb igazságtalanságok orvoslása mellett.

A baloldal egész Európában feladta a hitét és a nagy társadalmi vízióját. Jobb híján néhány értéket hangoztatnak, mint a szolidaritás vagy az elesettek védelme, de a nagy képről már nincs mondanivalójuk. Baloldali értékeket emlegetnek, de nem nagyon lehet már tudni, hogy ezek az értékek egyáltalán milyen szerepet játszhatnak a közös világunk kialakításában. Ezt látjuk Nyugaton és ezt látjuk a hazai régi baloldaltól is.

Hit nélkül azonban nem ér semmit, amit csinálunk.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miben hihetünk, mi az az eszme, amiért harcolunk. Miben hisz a patrióta baloldal? Mi nem az osztálynélküli társadalomban hiszünk, nem hiszünk abban, hogy itt a Földön ebben az életben megteremthető a tökéletes társadalom.

Egy baloldali patrióta azért harcol, mert hisz abban, hogy a haza közösség lehet. Hiszünk abban, hogy Magyarország közösség. Hiszünk abban, hogy Magyarország otthon, ami nem csak a kiváltságosaké, hanem mindannyiunké, amit mindannyian tudunk alakítani és ahol mindannyian tudunk boldogulni. Hiszünk abban, hogy Magyarország közösség. Elsőre nem hangzik ez olyan nagy dolognak, de ha komolyan vesszük, akkor messzemenő következményei lesznek.

Ez egy felforgató gondolat. Abban hiszünk, hogy országunkat valamennyi lakója birtokba veheti és alakíthatja. Ebben a törekvésünkben Magyarország legszebb forradalmi hagyományai állnak mögöttünk, 48, 18 és 56 öröksége.

Mi az, amit tudunk?

A rendszerváltás óta, a kommunizmus bukása óta a kelet-európai baloldal kétségbeesetten próbál igazodni a nyugati baloldalhoz. Megpróbálja lemásolni, és az ott bevált dolgokat átültetni ide. És semmi sem működik.

Minden eszme, minden irányzat, minden módszer, amit egy az egyben akartak átültetni Kelet-Európába és Magyarországra, megbukott.

Gyurcsány és a szocialisták megpróbálták átültetni ide a Tony Blair és Schröder féle harmadik utat. Kudarcot vallottak, és tevékenységük eredményeképp ma sokan úgy látják, hogy a baloldal a gazdagokat képviseli.

Civil aktivisták az antiglobalizációs mozgalmat próbálták meg egy az egyben behozni Magyarországra. A magyarokat ez nem fogta meg, és ma a globalizáció visszásságainak a szélsőjobb ad hangot. Legutóbb az amerikai Occupy mozgalmat próbálták Magyarországra hozni, de még csak be sem került a magyar ellenzéki mozgalmak vérkeringésébe.

Minden olyan nyugati baloldali mozgalom, amit egy az egyben akarnak ide hozni, itt nem működik. Nem azért mert barbárok vagyunk, nem azért mert provinciálisak vagyunk, ahogy azt egyes csalódott világmegváltók hirdetik. Hanem azért mert ez egy másik társadalom, egy másik világ, amelynek mások a tapasztalatai.

Azok a generációk, amelyek ma együtt élnek Magyarországon, megélték és megtapasztalták a szocializmus és a vadkapitalizmus évtizedeit. Ez az a tudás, amire új baloldali pártként építhetünk. A magyarok mindkét rendszerből ismerik, mi az, ami működik és mi az, ami nem működik. Mindkét rendszernek ismerik az előnyeit és a hátrányait, ismerik, hogy az embernek melyik jó és melyik rossz tulajdonságait hozza ki.

Megismertük az elmúlt húsz évben az egyéni szabadságot és a kreativitás, a kezdeményezés és a vállalkozás lehetőségét, és mellette a létbizonytalanságot, az embertelenséget és a nyomort. Megismertük a szocializmusban a szolidaritást, a közösséget és a létbiztonságot, ugyanakkor az egyformaságot és a lehetőségek és a szabadság hiányát is.

Ebben a tapasztalatban osztozunk valamennyi Közép- és Kelet-európai néppel. És ezt a tapasztalatot Nyugat-Európa nem ismeri.

A Nyugat-Európában élő mai generációk nem ismerik a szocializmust, hiszen azok az országok sosem vágtak bele ebbe a kísérletbe. És nem emlékeznek a gátlástalan vadkapitalizmusra sem, mert a második világháború után olyan jóléti államokat hoztak létre, amelyek a század első felének véres konfliktusaiból tanulva orvosolták a kapitalizmus legembertelenebb hatásait.

A mi társadalmunk közvetlen tapasztalata azonban a szocializmusról és a vadkapitalizmusról szól. Pártként az a feladatunk, hogy ennek a tapasztalatnak hangot adjunk. Nem szabad szégyellnünk azt, akik vagyunk, nem szabad szégyellnünk a tapasztalatainkat és az örökségünket.

A Közép- és Kelet-európai országok, a volt kommunista országok baloldalának nem szabad a nyugati baloldalt másolnia.

A kelet-európai baloldal vagy egy önálló és eredeti baloldal lesz, vagy egyáltalán nem lesz baloldal Kelet-Európában.

Ez az, amit tudunk.

Mi a célunk, mi az amit akarunk?

Az Orbán-rendszer tökéletesen semmibe veszi a közembereket, az egyszerű dolgozó embereket. Velük fizettet meg mindent, őket sarcolja, nyomorgatja. Ez azonban nem most kezdődött. A rendszerváltás óta nincsen becsülete a dolgozó embereknek. Az Orbán-rendszer csak a leggátlástalanabb formája a rendszerváltással elkezdődött világnak.

Mi nem azért alakítunk pártot, hogy legyen még egy párt a politikai palettán. Ennél nagyobb célunk van. Újra akarjuk alapítani a köztársaságot. Azt akarjuk, hogy az országunk lakói birtokba vehessék a saját országukat.

Azt akarjuk, hogy az országunk lakói a szocializmus és a vadkapitalizmus tanulságait levonva alakítsanak ki egy új berendezkedést.

Egy köztársasági forradalmat akarunk.

Egy köztársasági forradalmat, hogy visszafoglaljuk a hazánkat a kiváltságosoktól, hogy a nép ismét birtokba vegye azt az országot, amit ő épített fel, amiért ő küzdött, amiért ő ontotta a vérét valamennyi háborúban, de amit a hatalmasok és a kiváltságosak mindig elvesznek tőle.

A köztársasági forradalomnak békés forradalomnak, törvényes forradalomnak kell lennie, amely kihasználja a változásra még létező törvényes lehetőségeket. A köztársasági forradalom nem egy elvakult kisebbség, hanem a többség forradalma kell legyen.

Számunkra a baloldal célja az, hogy a többség törvényes eszközökkel foglalja vissza az államot.

Azért, hogy az állam ne a gazdagokat és a külföldi hitelezőket, hanem a népet szolgálja. Az államnak azon kell dolgoznia, hogy a tisztességes megélhetés mindenki számára elérhető legyen.

A forradalom az, amivel ez a nép birtokba veszi a hazáját. A forradalom éri el, hogy az intézmények ne a felül lévő keveseket, hanem a többséget szolgálják. A forradalom teszi valóssá a demokrácia és a részvétel lehetőségét. A forradalom állítja helyre a közösséget.

Amikor ma létrehozunk egy új pártot, akkor nem egyszerűen egy választáson akarunk részt venni. A 4K!-t eszköznek akarjuk látni a társadalom erőinek felszabadítására, a 4K! csak eszköz akar lenni a köztársasági forradalom kezében.

Ezért alakítunk ma pártot.

(Forrás)