A benyalás interjújaként maradt meg az utókornak az alábbi interjú, amely négy évvel ezelőtt, 2012. március 30-án került adásba. Ebben Obersovszky Péter igyekezett "menteni a menthetőt" - néhány nappal Schmitt Pál lemondása előtt. Akkor még nem tudhattuk biztosan, hogy ez volt az utolsó megmentési kísérlet.
-Elnök úr, köszönjük, hogy fogadta a stábunkat, ez a felvétel, amikor a nézők látják, akkor már este lesz, ez azonban délután készült, úgyhogy én jó napot kívánok Önnek.
-Jó napot kívánok!
-Most érkezett meg külföldről, pontosabban az este, a Semmelweis Egyetem szenátusa, amíg ön úton volt a levegőben, hozott egy döntést, amelyet most már az ország ismer. Ma reggel a közszolgálati rádióban a miniszterelnök, amikor erről faggatták, akkor annyit mondott, hogy mindenkinek meg kell érteni, hogy a köztársasági elnök úr védett személy, és személye sérthetetlen. Ő majd megismeri a tényeket, és reagál. Én most két emberrel kell, hogy beszélgessek, ha nem veszi zokon. Mindenekelőtt a köztársasági elnökkel, másodsorban egyszerűen Schmitt Pállal, a magánemberrel, az egykori sportolóval és az egykori diákkal. Először a köztársasági elnököt kell kérdeznem: hogyan reagál ön a történtekre?-Magam is nehezen választom a két dolgot külön, de ha így kérdezte, akkor azt kell mondjam, hogy mint köztársasági elnök, örülök, hogy a törvények mindenki számára egyaránt vonatkoznak, nincs kettős mérce, és erősíteni kell az embereknek a hitét a törvényekben és az intézményekben. Én, mint köztársasági elnök egy intézményt vezetek, amelyben fontos, hogy az emberek bízzanak, és érezzék annak az erejét, hogy én képviselem az országot, az alaptörvény előírásai szerint, és minden fórumon kiállok értük.
-Ugye az egész ország azt várja, hogy ön igent vagy nemet mond ebben a helyzetben. Marad köztársasági elnök, tehát nem fordult meg a fejében, hogy esetleg megválik a címtől?
-Nincs összefüggés véleményem szerint, bár sokan így értelmezik, hiszen ne felejtsük el, hogy én húsz éve írtam, mint hallgató, egy kisdoktori dolgozatot, a legjobb tudásom és szándékom szerint. Szüleimnek fogadtam egyébként meg, édesanyámnak, hogy majd még egyszer én is doktor leszek, megírtam a dolgozatot. Az egyetem, a TF bíztatott, hogy ez a téma érdekes, ezt érdemes feldolgozni. Akkor már hét éve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja voltam - zárójelbe teszem: olimpiai bajnok -, és megválasztott NOB elnök. Elég sok okom volt rá, hogy hozzájáruljak egy kicsit a tudomány oldaláról a sporttársadalom tudásához. Nos, a legjobb tudásom szerint megírtam a dolgozatot. Kijelölték az opponenst, és a konzulenst számomra, akik a tollamat, hogy így mondjam, vezették. Nem kaptam más instrukciót, mint azt, hogy biztattak. Az előopponensi vélemény is pozitív volt, ezért tudtam beadni a dolgozatomat, ott még az utolsó pillanat volt, hogy mondhatták volna, hogy ácsi, nem így kellett volna írni, többet tegyünk idézőjelet, vagy írd az oldalak aljára, hogy kitől származik ez és ez, de miután az akkor, - hangsúlyozom: húsz évvel ezelőtt írógépekkel írtuk a dolgozatokat -, ez bevett szokás volt, hogy a dolgozatnak a legvégén van egy úgynevezett bibliográfia, egy forrásjegyzék, hogy kitől idéztünk. Megismétlem - mert itt becsületbeli kérdésről van szó, és ezért is adom ezt az interjút és találom nagyon fontosnak -, hogy nem kívántam senki szellemi termékét magaménak deklarálni. Föltüntettem a forrásokat, követtem az útmutatásokat. Nem én készítettem a doktori szabályzatát a TF-nek. Én egy egyszerű hallgatóként viselkedtem, és amikor az egészen túl voltam, summa cum laude minősítés, hozzáteszem, hogy három órán keresztül a szóbeli vizsgáimat is letettem, hat tagú bizottság előtt. Tehát egy olyan teljesítmény volt, ami jó érzéssel dőltem hátra, hogy ez egy becsületes, ha tetszik, férfimunka volt. És hozzá kell tennem, hogy ez becsületes volt öt év múlva, tíz év múlva, tizenöt év múlva, ez a kisdoktori dolgozat. Nem nagyon használtam, sem anyagi, sem erkölcsi előnyöm nem származott belőle. De hát mégiscsak jogom volt használni, néhány aláírásnál a doktori szót használtam, így most is köztársasági elnökként is használtam. Mind a mai napig - hozzáteszem.
-Ebben az interjúban nagyon csúnya lesz, de most akkor is megmutatom a papírokat, a legfontosabb dokumentumrészletek vannak fénymásolva nálam, amiket én végignéztem, és ön megmutatott nekem. Nem is áll módunkban ezt, majd egy későbbi időpontban talán megmutatjuk, de most nem fér bele az időbe, hogy ebből kérdezzünk. Mindenki, akit kifogásoltak, a Georgijev, a hölgyek, akiknek a dolgozatáról szó van, forrásoknál...
-...egy német, Heinemann professzor...
-...pontosan. Itt van a felhasznált szakirodalom jegyzéke kimásolva a dolgozatából. Minden inkriminált részre itt vannak a bizonyítékok. Én elég régóta ismerem elnök urat, és azt nem értem, hogy miért volt ennyire visszafogott? Ön egy sokkal szenvedélyesebb ember, még köztársasági elnökként is. Ha ezeket a dokumentumok előbb kikerülnek, vagy ön a szokásos lendületével felveszi a kesztyűt, akkor lehet, hogy ez a dolog idáig el sem jut.
(Kép: parkocka.hu)
-Én bíztam benne, hogy ezek a dolgok kikerülnek. Én azt mondtam, fölállítottak egy tényfeltáró bizottságot, azt nekem tiszteletben kell tartanom. Ennyit nyilatkoztam, hogy megvárom az eredményét, és bármi lesz az eredmény, elvárom másoktól is, hogy tartsák tiszteletben. Öt ember dolgozott két hónapon keresztül. 1250 oldalt, vagy mennyit írtak, tanulmányt, a 220 oldalas dolozatról. Nos, én tiszteletben tartom, mert ők a végközvetkeztetésben azt írták, hogy tartalmilag és formailag megfelelt a dolgozatom. Voltak benne hiányosságok, de ezt annak is betudják, hogy a konzulensem és opponensem nem hívta fel rá a figyelmet. Dehát őket szeretném a legkevésbé bántani.
-Elnök úr... (...) bocsásson meg, hogy a szavába vágok, de idézek abból a korabeli szabályrendszerből, ami még az egykori Testnevelési (...) feltételrendszere az egyetemi doktorátus megszerzésének. Ebből a D pont: "egyetemi végzettség, doktori szigorlat sikeres letétele: idegen nyelv ismerete, ez önnél bőségesen megvolt... D pont: a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt tartalmazó értekezés, vagy, VAGY: a társadalom számára hasznos, új és gyakorlatban hasznosítható alkotás benyújtása. Ezt a második mondatot én sehol nem olvastam.
-Én örülök, hogy ezt beidézte. Ez egyszerűen csak úgy elsiklott. Ha egy magyar mondatban két feltétel van, és "vagy"-gyal van elválasztva, bármelyiket teljesítem, a feladatot teljesítettem. Én úgy gondolom, hogy ez a dolgozat a társadalom számára hasznos és új ismereteket tartalmazott, legalábbis használható ismereteket, hiszen később én magam is sokat használtam, mint NOB tag. Éppen a magyar sportágak, az adott esetben veszélyben lévő magyar sportágak védésére. És megtudták a magyar sportági szakszövetségek, hogy milyen alapon kerülhetnek be vagy ki a mindenkori olimpiai játékok programjáról. Ez egy fontos szempont volt, ez elsikkadt, hogy én leginkább a második részét teljes mértékben teljesítettem.
-Elnök úr, megmutatta nekem tulajdonképpen azt a dokumentumot, amelyben ön akkor arról érdeklődik, hogy például a bolgár szerző anyaga, az milyen jogállású. Tehát idézhető-e, felhasználható-e a NOB-on belül. Ebben ugye azt válaszolja az akkori illetékes erre önnek, hogy igen, ez a NOB szellemi kincsét képezi, ön, mint a NOB tagja, ezt használhatja. Azonban most - hiszen ön azért a nemzetközi olimpiai mozgalomban ismert személy -, ugyancsak hosszú ideig dolgozott, kért-e véleményt, vagy várható-e, hogy ők állást foglalnak ebben az ügyben? Nem lenne mindegy...
-Az az igazság, hogy nekem a lelkiismeretem tiszta. Én ezt a dolgozatot a legbecsületesebb módon, a legjobb tudásom szerint készítettem. Azzal, hogy én feltüntettem többek közt a Georgijev sportkutatót is, sporttörténészt, akit egyébként jól ismertem, személyesen ismertem, ott dolgozott a NOB-ban egyébként, a NOB-tól kapott ösztöndíjat, hogy ott kutasson, én úgy éreztem, hogy eleget tettem a kötelességemnek. Tehát nem kívántam az ő szellemi termékét magaménak feltüntetni. Ott volt a neve, méghozzá első helyen volt a neve, megkerülve minden meggondolást, első ízben, hiszen őtőle idéztem a legtöbbet. De az ő tudása is köztudás volt már, hiszen ő is kutatott, jegyzőkönyvekből, olimpiai játékok eredménylistájából, tehát olyan forrásokból, ami mindenki számára közkincs. Tehát én nem mondom, hogy új értékeket állítottam elő, de azt, hogy mindent, amit összeállítottam, végül a társadalom számára hasznos volt, ahhoz igenis ragaszkodom.
-Elnök úr, a Semmelweis Egyetem szenátusa úgy véli, hogy elveheti öntől a címet. Mi történik most?
-Ők úgy vélik, hogy elvehetik, sőt ahogy olvasom, hogy el is vették. Nem esett jól, hogy én Szöulban képviseltem az országot, Szöulban tárgyaltam meghatározó gazdasági emberekkel együtt, nukleáris biztonsági világkonferencián szólaltam fel. A koreai elnökkel tárgyaltam gazdasági és együttműködési kérdésekről, ezek közben mintegy gyorsított eljárással, úgy, hogy engem meg se kérdeztek... már bocsánatot kérek, van ez a mondás, hogy "Audiatur et altera pars!", "Hallgattassék meg a másik fél is!", ez több ezer éves mondás, hát annyit elvártam volna, hogy a szenátus megvár. Hova volt ez a nagy sietség? Egy napot kellett volna, hogy várjanak, becitáljanak, ahogy most önöknek elmondhatom, elmondtam volna nekik is, hogy hogy képzelem ezt az egészet. Hát, hogy ők elveszik a kisdoktori címemet, lelkük rajta, én nem fogok velük vitatkozni. Én magam is visszaadtam volna, hogy ha kell, nem használtam, nem annyit használtam, hogy én ezzel kérkedtem volna, és anyagi előnyöm egyáltalán soha nem származott belőle, vagy erkölcsi előnyöm. Viszont be fogom bizonyítani, hogy van még bennem kitartás, volt olimpiai bajnokban, és most hetven évesen be fogom bizonyítani, hogy képes egy mostani, nagyon nehéz kritériumoknak megfelelő dolgozatot, egy úgynevezett PhD dolgozatot írni. Így is megszerzem a doktori fokozatomat, már az új követelményeknek megfelelően, abban a témában, amiben most már otthon vagyok, hiszen több, mint 15 éve vezetem a NOB-ban a környezetvédelem és sportbizottságát. Föld díjat kaptunk az ENSZ-től ebben a témában, a NOB. Zöldítjük a játékokat, fölhívjuk a fiatalok figyelmét a természet szépségére és gazdagságára, védelmére. Ma már nem csak olimpiai játékokat, minden más sportversenyt is egy kicsit ilyen zöld szemmel próbálunk, hogy szervezzenek, hogy minél kevesebb káros hatása legyen a sportversenyeknek. Ezt - én most már harminc, huszonkilenc éve vagyok a NOB tagja -, a fejemben erről nagyon sok van, világkonferenciákat vezettem, igen sokat publikáltam, le fogom tenni az asztalra, remélem, hogy ezt is, úgy, ahogy húsz évvel ezelőtt is gondoltam, új értéknek tartják majd és hasznosnak.
-Elnök úr, azt nyilvántartóvá tette, hogy megvédi a politikai támadásoktól a hivatalát és nem hajlandó a politikai nyomásnak engedni. Hogy önben még él a sportoló, most azt is bizonyítja, de azért önt emberként, mégpedig egy népszerű és meglehetősen sokak által szeretett emberként a becsületében is megbántottak. Nem perel, vagy ezt önnek, mint elnöknek kötelessége elviselni?
-Nézze, a köztársasági elnököt nem lehet perelni. Akkor én se perelek. Ez így fair. Nem perelek, de érvelek. Most is, önök segítségével, most mindenki megtudja, hogy tisztességesen jártam el. És hogy a becsületemen nem eshet csorba. Sem mint köztársasági elnök, sem mint Schmitt Pál, sem mint olimpiai bajnok, sem mint aki tiszteli a szabályokat és azt betartja és betartatja mindenkivel, ezt én nem tehetem meg. Kiállok az igazamért, de pereskedni nem fogok. Elsősorban kiállok az igazamért, mert meg kell védenem magát a TF-et is, a második alma mater-emet. Meg kell védenem a témavezetőimet, hiszen ők is jóhiszeműen jártak el, az akkori szabályoknak megfelelően. Most őket is támadják. Ezt akarnám legkevésbé. Húsz évvel ezelőtt ez volt a szabály, csináltunk egy dolgozatot, én azt megvédtem, summa cum laude, vagyis a legkiválóbb minősítést kaptam, én ezzel nem kívánok többet foglalkozni. A baj az, hogy sem az előopponensi vélemény, sem az opponensi vélemény, sem a jegyzőkönyvek nem kerültek nyilvánosságra. Tehát nem volt, aki megvédjen. Én hallgattam, azt mondtam, hogy az igazság előbb-utóbb győzni fog. Most már ott vagyok, hogy miután becsületbéli ügy, egy személyben most már Schmitt Pálként és köztársasági elnökként is maximálisan kiállok saját magamért, és az igazságért.
-Köszönöm önnek a beszélgetést.
-Én is köszönöm.
