Orbán Viktor az év végén, négy évvel ezelőtt interjút adott a Magyar Nemzetnek. Az interjú itt olvasható, részletek alant.

-December elején ön azt nyilatkozta, hogy a hónap közepén újabb támadás éri majd Magyarországot. Erre a második leminősítésünkre gondolt?

-Igen, néhány további lépéssel együtt. Azokban a napokban kezdődött meg több európai ország leminősítése, nyilvánvaló volt, hogy Magyarországot is meg fogják találni. Tudnunk kell azonban, hogy a bajt magunknak köszönhetjük. Mindezt, ami történik, a szocialista kormányzás hozta a nyakunkba az államadósság minden mértéken túli felhalmozásával. Aki nincs eladósodva, az ezeket a támadásokat részben elkerüli, részben könnyedén hárítja.

(...)

-Ha így van, akkor tényleg nehezen áll össze a kép a nemzetközi médiának. Tudniillik egészen másról szólnak a hírek. Arról, hogy hiteltelenek vagyunk, a kormány is és személyében ön is, és hogy a gazdaságpolitikánk egyfelől kudarcos, másfelől pedig nem pusztán unortodox, hanem még csak nem is jogállami.

-Annak a gazdaságpolitikának, amit a kormány és mögötte álló kétharmados parlamenti többség képvisel, központi eleme a tehermegosztás. A magyar embereknek az elmúlt húsz évben nem volt ilyesmiben részük. A megszorításokra épülő szocialista gazdaságpolitika azt jelentette, hogy míg az emberektől időről időre elvették, amijük volt, addig az extra jövedelmeket felhalmozó profitközpontok nem vettek arányosan részt a közteherviselésben. Mi meghirdettük, hogy ezen változtatunk, és úgy is tettünk. Három év alatt a bankadók és a válságadók révén az érintettek szokványos adóján felül 1080 milliárd forintot vonunk be a közteherviselésbe. Ez példátlan a magyar történelemben, példátlan Európában, nem csoda, ha példátlan a felháborodás is. Hasonló a helyzet a végtörlesztés és a devizahiteleseket érintő többi mentőcsomag tekintetében is. Több száz milliárd forinttól estek el a bankok, ez volt az ára annak, hogy a devizahitelesek nagy részét ki tudjuk szabadítani az adósrabszolgaságból. Józan ember nem gondolhatta, hogy a külföldi érdekeltségű pénzügyi körök mindezt meg fogják köszönni, és a saját hazájukban azt sugallják majd az újságíróknak, hogy micsoda remek és igazságos gazdaságpolitika érvényesül Magyarországon. Tudomásul kell vennünk, ha egy igazságos rendszert akarunk felépíteni, akkor azok, akik a korábbi, igazságtalan rendszer fenntartásában érdekeltek, ellenállnak majd. Ez nyilvánvaló volt kezdettől fogva. Viszont nem volt nyilvánvaló, és egyben lehangoló számomra, hogy a magyar ellenzék szembefordult az emberek érdekével, és a külföldi pénzügyi erők magyar hangjaként működik. A másik kiemelt célja a kormánynak, hiszen létkérdés Magyarországnak, hogy a középosztályt, a gyermeket, unokát nevelő, munkát vállaló családokat, a középosztályt felerősítsük, mert az ő munkájuk viszi előre az országot. Sajnálatos, hogy hazánkban ez valósággal innovatív gazdaságpolitikai megközelítésnek számít.

(...)

-Volt-e értelme igen erős jelzőkkel megtűzdelt szabadságharcot hirdetni a Nemzetközi Valutaalap ellen? Hiszen most megint kölcsönért kell folyamodnunk hozzájuk.

-A mi célunk nem az, hogy hitelt vegyünk fel az IMF-től. Éppen ellenkezőleg: továbbra is a pénzpiacokról felvett hitelekkel akarjuk finanszírozni a gazdaságot. Azt szeretnénk, ha az IMF, arra az esetre, ha az európai pénzpiacok megbénulnának, amit most nem lehet kizárni, kötne velünk egy biztosítási szerződést. Szemben az egy évvel ezelőtti helyzettel és reményekkel, az eurózóna jól láthatóan nem tud rövid távon megküzdeni a saját válságával. Nehéz hónapok állnak Európa s így hazánk előtt is, szükségünk lehet a védőhálóra.

(...)