4 éve szakított az SZDSZ az MSZP-vel. A körülményekről, okokról egy Index-interjúban beszélt Horn Gábor 2008 április 11-én, majd Kóka János az Origo-nak április 14-én. Ezekből az interjúkból idézünk. Először Horn Gábor nyilatkozott:
-Akkor idézzük szó szerint. Gyurcsány Ferenc ezt mondta erről a tárgyalásról: "Itt nem a mi szánkból, hanem tárgyalópartnereink szájából az hangzott el, ebben a helyzetben az a legkevesebb, hogy Horváth Ágnesnek minden bizonnyal mennie kell. Sőt azt is mondták, hogy egy ilyen helyzetben az SZDSZ-nek valószínűleg bele kell mennie egy tárcacserébe is. Ez többedszer jött elő, és reális alternatívaként emlegették, hogy inkább koalíción kívül kell lenniük".

Más dolog alternatívákról beszélni egy zártkörű megbeszélésen, és más egy pártértekezleten, egyeztetés nélkül meneszteni a koalíciós partner miniszterét. Még egyszer mondom, nem hangzott el semmi olyan, amiből komolyan gondolhattunk volna arra, hogy ezt a lépést a miniszterelnök megteszi. Persze ő értelmezhette így a történteket, de hogy mi nem így gondoltuk, az biztos. Inkább olyan elemezgetős beszélgetés volt ez arról, hogy ebben a nehéz helyzetben mit kell tenni. Én például olyan őszintén beszéltem az SZDSZ-ről, hogy Kóka János rám is szólt, hogy nem kell ennyire kitárulkozni.

Milyen megoldást láttak arra a helyzetre, hogy a szocialisták már nem támogatták a magánbiztosítókkal működő egészségpénztári rendszert?

Én azt javasoltam, hogy rendben, mi megszavazzuk a regionális pénztárakat, de akkor mi álljunk elő egy népszavazási kezdeményezéssel az egészségbiztosításról. Ehhez akár még a Fideszt is meg lehetett volna nyerni. Ez egy értékrendbeli kérdés, valódi tétje van. Arról van értelme népszavazást tartani, hogy akarunk-e egy olyan országot, ahol az emberek választhatnak, ahol verseny folyik értük. Ha elbukjuk, akkor tudomásul vesszük, hogy az emberek ezt nem akarják. Ha nem bukjuk el, mert egy tisztességes kampány után ez legalábbis kérdéses lehetett volna, akkor mi is fel tudnánk állni, és ők is.

-Mit mondott erre Gyurcsány Ferenc és Lendvai Ildikó?

Azt mondták, hogy az MSZP nem bír ki még egy népszavazást. Mondtam is nekik, hogy népszavazás enélkül is lesz, nem ússzuk meg. Bár az igazi magyar abszurd, hogy olyan kérdésben írunk ki népszavazást, ami nincs. Ebből is látható: Horváth Ágnes menesztése egyáltalán nem volt téma.

-Ezek szerint meglepte, hogy néhány nap múlva Gyurcsány Ferenc az MSZP pártértekezletén menesztette Horváth Ágnest?

Igen, mi lepődtünk meg a legjobban. A beszédet pont nem hallottam, de egyszer csak csörgött a telefon, hogy menjek, mert válság van. Odamentem, nem is tudtam, miről van szó, ott olvastam el a szöveget is. Nekem persze régóta a fejemben volt, hogy az SZDSZ-nek végig kell gondolnia, hogy van a koalíción kívül is élet. Erről a szocialisták is tudtak, beszéltem is velük arról, hogy ezt a négy évet nem biztos, hogy együtt fogjuk végigcsinálni. Ilyen helyzetre forgatókönyv is létezett, de arra nem gondoltunk, hogy ez így és most történik meg. Ebbe tehát az SZDSZ belesodródott, nem volt erre tervünk. Én például úgy szaladgáltam mint egy mérgezett egér, azt se tudtam, mit kell ilyenkor csinálni. A többség álláspontja azonban akkor teljesen egyértelmű volt: a miniszterelnök felmondta a koalíciót.

Pánik tört ki az SZDSZ-ben?

Korábban, amikor tényleg elkapta a harci hév a társaságot, én voltam az, aki azt mondta: kicsit lassabban, álljunk meg, és nézzük meg, mi van. Miután most nem tudtam a következő lépést, azt javasoltam az ügyvivői testület és a frakció hétfő reggeli ülésén, hogy próbáljunk meg egy pici időt nyerni. Csak az volt a baj, hogy a miniszterelnök ezt nem hagyta. Jeleztük neki: mi lenne, ha hétfő reggel nem állítaná fel a miniszter asszonyt, hanem várna, amíg az SZDSZ kialakítja álláspontját. Nem akartunk úgy belemenni ebbe, hogy már minden eldőlt. Azt láttam ugyanakkor, hogy most egyszerűen azt gondolják az embereink - azt hiszem joggal -, hogy sok mindent lehet csinálni az SZDSZ-szel, főleg amikor nincs könnyű helyzetben, de a gerincén nem lehet ugrálni. Erre mindig nagyon kényesek voltunk, ennyire kell minket ismerni.

A teljes interjú itt olvasható.

Néhány nappal később Kóka Jánossal is készült interjú:
Melyik fontosabb eleme az SZDSZ programjának: az egészségbiztosítási reform vagy az adóreform?

A legfontosabb, hogy az elveinket, a programunkat és a liberális szavazókat képviseljük. Erre kaptunk felhatalmazást. Most a legfontosabbnak az ország szempontjából mégis talán a gazdaságpolitikai fordulat szükségességét tartom. Magyarország a reformok nélkül, a közteherviselés átalakítása nélkül, az állam szerepének újragondolása nélkül tartós lemaradásra van ítélve a régióban. A miniszterelnök viszont azt mondta, hogy lassítsunk le. Ehhez joga van, ahogyan közjogi értelemben nem kérhető rajta számon az sem, ha egy miniszterét elbocsátja. De ilyen helyzetben nekünk nincsen miért a koalícióban maradnunk.

A koalíció felmondása alatt azt érti, hogy az MSZP visszatáncolt a kétszer is megszavazott egészségbiztosítási törvénytől?

Felmondták a közös programot azzal, hogy a reformokat szimbolizáló egészségbiztosítási törvényt visszavonják. Felmondták a koalíciót azzal is, hogy a kormány legelszántabb, egyben legkompromisszumkészebb miniszterét - hiszen Horváth Ágnes nem a liberális programot, hanem a koalíció kompromisszumait hajtotta végre - egyoldalú döntéssel és egyeztetés nélkül Gyurcsány Ferenc egy politikai showműsor keretében elbocsátotta. Ezzel annak a közös politikai kultúrának fordított hátat, ami eddig a koalíciót ideológiai alapon összetartotta. Ez pedig a verseny, a felelősség, a piacgazdaság normáinak elismerése. Ilyen helyzetben - amikor az ellenzék a magántőkét kiáltja ki fő bűnösnek - kiállni azzal és büszkének lenni rá, hogy a magántőkének nincs helye az egészségügyben, úgy gondolom, hogy messzire vezet. Döntésünk szempontjából fontos mondat volt az is, hogy a miniszterelnök szerint a koalíciós szerződés nem szentírás.

(...)

Megvan a magunk felelőssége.

Mi az?

A legnagyobb hibának azt tartom, talán túl sokáig bíztunk abban, hogy a kis kudarcokat majd komoly eredmények feledtetik. Abban bíztunk, hogy ezeket az apróbb-nagyobb kompromisszumokat meg kell kötnünk, hogy az igazán nagy dolgokban az egészségügy, a szociális rendszer, a nyugdíjrendszer, a közteherviselés átalakításában képviselni tudjuk a közös programot és Magyarország érdekeit. Ez volt az egyik hiba, amit elkövettünk. A másik, hogy a kompromisszumkeresés érdekében gyakran nem mutattuk be a választóknak a valódi liberális alternatívát. Ezért a nyilvánosság előtt arra kényszerültünk, hogy jobban vagy rosszabbul sikerült kompromisszumokat védelmezzünk. Ilyen volt az egészségpénztári reform is. De amikor tavaly nyáron a miniszterelnök a kamerák előtt aláírta a koalíciós megállapodást, akkor én komolyan vettem a szavát. Ez a stratégiánk sikertelennek bizonyult.

A teljes interjú itt olvasható.