Doku blog

2012.10.23: Október huszonharmadika négy évvel ezelőtt

2016. október 23. - doku.blog.hu

Mint minden évben, idén is jócskán átpolitizált nemzeti ünnepünk. Az 1956-os megemlékezések mellett bőven jut az aktuálpolitikai szólamokból is. Akárcsak 4 évvel ezelőtt. Hogy is volt 2012 őszén? Békemenet, Együtt 2014, csillogó Vona-öltöny és egy kis harc a létszámokkal.
Az állami ünnepségeket 2012-ben 90 millió forintból szervezték meg. Reggel felvonták a Kossuth téren az állami lobogót. Az MSZP finoman szólva is visszafogott volt az ünnepen: csak Mesterházy Attila mondott egy beszédet a Flamenco Hotelben, a párt és a Táncsics Alapítvány közös rendezvényén. Tarlós István főpolgármester a Magyar Rádiónál tartott beszédet. A Békemenetre indulók a Széna téren gyülekeztek, rengeteg narancssárga lufival és magyar zászlóval. Eközben Gyurcsány már beszélt az Egyetem téren, természetesen a mostani kormány ellen szónokolva. Beszédének lényegi pontja az volt, hogy a Demokratikus Koalíció Pártja támogatja Bajnai Gordont és a megalakuló Együtt 2014-et. A beszédek után a DK-s csapat az Erzsébet hídhoz vonult át.

Az erősen Fidesz-közeli Békemenetre eljött Bayer Zsolt, Fritz Tamás és Pataky Attila is. A menet indulásakor most is hatalmas, széles magyar zászló volt elöl, most azzal a felirattal, hogy „Nem maradunk adósok, egy a haza.” A Széna térről indulva a Margit hídon át jutottak el a Kossuth térhez. A téren felállított színpad új arca a szlovákiai magyar Ilonka néni lett, aki bátran megkérte a magyar állampolgárságot, tudva, hogy ezzel elveszíti a szlovákot. A száz éves néni lett a Magyar Becsületrend első kitüntetettje. Furcsa véletlen volt, hogy Orbán és Bajnai szinte percre pontosan egyszerre kezdtek beszélni – igaz, más-más helyszínen. Orbán tulajdonképpen semmi újat nem mondott. Megemlékezett az 1956-os hősökről, párhuzamot vont a rendszerváltással. Szerinte a pénzgazdaságok nem az igazság útján járnak, ezt már a gyerekek is tudják. (Azt nem fejtette ki, hogy mit ért „pénzgazdaság” alatt.) „Európának meg kellene értenie, hogy nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke” - jelentette ki. Alig húsz perces beszéde nem tartalmazott újdonságot, inkább a meglévő támogatók megerősítését szolgálta.
20121023-Bekemenet.jpg


Bekemenet-2012-parkocka.hu.jpg

 

A Jobbik a Deák térnél, a Bajcsy-Zsilinszky út legelején tartott demonstrációt, a szokásos panelekkel: EU-ellenesség, Orbán-ellenesség, 1956 szelleme, elszámoltatás, egy adag zsidózással leöntve. Az előző évihez képest kábé feleakkora közönség előtt. Néhány szélsőjobboldali tüntető ezután a Petőfi Sándor utcán át a Szabadsajtó úthoz vonult, ahol a rendőrség akadályozta meg, hogy a Millás rendezvénybe keveredjenek. Egy atrocitás azért megtörtént: az Index egyik újságírójának húzott be egy jó nagyot az egyik szélsőjobbos. Vona Gábor beszédében elhangzott, hogy Attila unokái nem lehetnek rabszolgák saját országukban.

20121023-Milla.jpg

A Békemenet mellett az Erzsébet hídi tüntetés is messze kimagaslott létszámával az összes többi rendezvényből - nem számítva az Országház látogatóit. A Szabadsajtó úton Ungváry Rudolf volt az első ismertebb felszólaló, aki arról beszélt, hogy a kormány becsapta a választókat 2010-ben, és felszólította az egybegyűlteket, hogy készüljenek 2014-re. Tamás Gáspár Miklós is hozta a formáját. „Nagyon szépen kérlek, Orbán Viktor, menj el.” Majd azt kérdezte: „Milyen nép az, amely eltűri, hogy szegény öregasszonyok és –emberek a télen megfagyjanak?”. Juhász Péter szerint az ország nem lemaradt az elmúlt húsz évben, hanem visszamaradt. A Milla vezetője bejelentette: a Szolidaritással és a Haza és Haladással elindítják az Együtt 2014 választói mozgalmat. A leginkább várt fellépő, Bajnai Gordon szerint „Magyarországnak olyan kormánya lett, amelyért bocsánatot kell kérnünk egymástól a gyerekeinktől, és egymástól”. Szerinte a kormány erősnek hirdeti magát, de csak erőszakos. De ezzel szemben nem elég a kormányváltás: rezsimváltásra, új politikai kultúrára van szükség. Ehhez a politikai közepet kell megerősíteni. Az új szervezetbe reménykedő baloldaliakat, csalódott jobboldaliakat, politikailag elárvult szabadelvűeket, hatni akaró zöldeket várnak, és olyanokat is, akik nem akarnak maguknak pártot választani. Bajnai tehát nem csak az ellenzéket akarta csokorba gyűjteni, de a 30% feletti, pártot nem választók tömegéből is remélt támogatókat. Bajnai beszéde után Kulka János és Csákányi Eszter búcsúztak a tömegtől.

A BM becslése szerint a Békemeneten több mint 150 ezren, a Milla tüntetésén csaknem 20 ezren, a Jobbik rendezvényén néhány ezren, a Demokratikus Koalíció rendezvényén több százan vettek részt. Ezeket az adatokat sokan vitatták, állítva, hogy a Szabadsajtó úti rendezvényen az Erzsébet hídtól majdnem az Astoriáig ért a tömeg – tehát 20 ezernél biztosan sokkal többen vettek részt a rendezvényen. A 150 ezres bejelentés után fél órával a BM már 400 ezer fősre becsülte a Békemenet létszámát.

Végül következzenek a beszédek.

Orbán Viktor beszéde 2012 október 23-án:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ünnepségünk előtt néhány perccel az ország házában átadtuk a 2010-es, kétharmados győzelem után alapított Magyar Becsületrend első érmét. A becsületrend azokat illeti, akik személyes bátorságukról bizonyságot téve a nemzet érdekében kiemelkedő szolgálatot végeztek és hősiességet tanúsítottak. A Magyar Becsületrend első kitüntetettje dr. Tamás Aladárné Szűcs Ilona, a felvidéki Balogvölgy tanítónője, aki idén töltötte be 100. életévét, nemzedékek hosszú sorát tanította magyarul írni és magyarul olvasni. Az egyszerűsített honosításról szóló törvény elfogadása után visszavette a magyar állampolgárságát, amiért a szlovák állam megfosztotta szlovák állampolgárságától. Dicsőség a bátraknak! Itt van velünk, köszöntsük őt szeretettel!

[dr. Tamás Aladárné Szűcs Ilona: Örülök, hogy ilyen sokan vagyunk. Megköszönve ezt a nagy-nagy kitüntetést, amit nem is tudom, miért kaptam, a világ legtermészetesebb dolga. Én most üdvözletet hozok a Felvidékről, a felvidéki sorstársaimtól, akikkel együtt harcolunk az igazunkért. A szép szó erejével csak egy idézetet szeretnék elmondani. Felvidéken, a Balog völgyében, az ősi Balogvár romjai mellől, ahol valamikor Gyöngyösi István lakozott, Széchy Mária ajándékaként, és azt írta Murányi Vénusz című versében ezeket a sorokat. Ha tehetném, ezeket a sorokat mindenkinek a szívébe vésném. „Nem nemes elme mely mindjárt változik, akarmi szélre is nádként ingadozik, ott tisztul az arany, hol az tűz lángozik, az rózsa is tövis között virágozik.” Ebben minden el van mondva, amit tennünk kell. Én is azt teszem.]

Ennyit a magyar becsületről!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

1956.október 23-át, a forradalmat és a szabadságharcot jöttünk ünnepelni. Ez az ünnep szent, mert a magyarok szabadságért hullott vére megszentelte. Mi, akik a magyar szabadság és függetlenség szenvedélyes hívei vagyunk, ezen a napon minden évben összegyülekezünk. Összegyülekezünk, s ilyenkor itt van velünk lélekben minden szabadságszerető magyar Kolozsvártól Budapesten át Los Angelesig. Összegyülekezünk, hogy hálával emlékezzünk azokra a hősökre és mártírokra, akik bátran, s nem egyszer halált megvető bátorsággal szembeszálltak az idegen elnyomókkal és a saját véreik ellen fegyvert fogó, hazai zsoldosaikkal. Puskával, géppisztollyal, benzines palackokkal harcoltak a nagy túlerőben felvonuló páncélautók, tankok és nehézágyúk ellen. Emlékezzünk tisztelettel azokra, akik öt nap alatt leverték az első hullámban ránk támadó szovjet megszálló csapatokat, és csak a novemberben felvonuló hatalmas hadsereggel szemben szenvedtek vereséget. Emlékezzünk a győzelem mámoros érzésére! Emlékezzünk a túlerővel szembeni fizikai vereségre! Emlékezzünk, azokra a magyarokra, akik állva maradtak a vas előtt, küzdöttek utolsó percükig, és meghaltak! Emlékezzünk azokra, akik vállalták a mártírsorsot! Tisztelettel hajtsuk meg fejünket a kivégzett és a keserves börtönbüntetésre ítélt hősök előtt! Ígérjük, nem feledjük őket! Ők ütötték az első és végzetes rést a szovjet világbirodalmon. Ők ébresztették fel a nyugati baloldal lelkiismeretét. Négy évtizeddel később ők adták nekünk az erőt, hogy kiszorítsuk a szovjeteket, hogy földre döntsük a szocialista munkáspártot, hogy megsemmisítsük a szabad világtól elválasztó aknazárat és szögesdrót akadályokat. Ma az egész világ tudja és elismeri, hogy a magyarok forradalmával és szabadságharcával az egész világ lett jobb. Éljen Magyarország, vivát, magyarok!

Tisztelt Emlékezők!

És most emlékezzünk arra a keserves útra is, amely a magyarokat elvezette a szabadságharchoz. A magyar kommunista munkáspárt a megszálló szovjet hadsereg fegyveres segítségével brutálisan leverte a háború végétől reményt keltően gyarapodó magyar demokráciát. Felmorzsolták a nemzeti, a polgári, a keresztény és a baloldali erőket is. Létükben támadták meg az egyházakat és a szakszervezeteket. Egy többségében önállóságra, polgárosodásra vágyó országban visszafelé, szégyennek és bűnnek minősítették, ha valaki polgár. Egy keresztény kultúrkörhöz tartozó országban visszafelé, szégyennek és bűnnek minősítették, ha valaki keresztény, vagy bármilyen vallásos családból származott. Az élet minden zugában tapintható volt az elnyomás és a függés. Hiába gyűjtötték be a munkaversenyek, az éhbér és a túlórák vérét-verejtékét, nem jött ki belőle semmi. A családok elszegényedtek és rettegtek. Sok százezer megalázott, mindenéből kiforgatott és fogságra vetett embert kényszerítettek hazugságra és lelkes éljenzésre. Ez vezetett 1956. október 23-án ide, a Kossuth térre. Hatalmas tömeg verődött össze. És itt, ezen a téren történt meg a csoda, a forradalom csodája. Itt történt meg az, ami addig elképzelhetetlennek tűnt. Egyetlen szempillantás alatt mindenki, a párttagok többsége is felfedezte, hogy becsület nélkül nem lehet élni. A lelkek kitárultak, és egymásra találtak – barátságban, bizalomban. A pártreformerek szocializmusjavító törekvései itt fordultak át a szabadság és a függetlenség követelésévé. A mellkasokból kiszakadó igazságérzet, a szocializmus megjavítása helyett szabad választásokat és orosz kivonulást követelt. A pártreformerek kezéből a letaposott nép kiragadta a marsallbotot, s amikor fizikai ellenállásba ütközött, maga fogott fegyvert, maga döntötte le a zsarnokságot, és maga hódította vissza a nemzet szabadságát.

Hölgyeim és Uraim!

Október 23-a minden évben emlékeztet minket arra, hogy a forradalom és szabadságharc leverőinek törekvései nem tűntek el a magyar közéletből. Elég, ha 2006. október 23-ára gondolunk: lovasroham, könnygáz, vasbotok, gumilövedékek, utána a brutalitásban élen járók kitüntetése és megjutalmazása. Jó, ha ezt észben tartjuk.

Tisztelt Ünneplők!

A szocializmus, amely a világ legfejlettebb demokráciájának hirdette magát, 1956-ban Magyarországon egyik napról a másikra összeomlott. Kiderült, hogy nem a saját lábán, nem a nép akaratán áll, hanem egy világbirodalom zsinórján függ. A tartózsinór elszakadt, vagy a marok gyengült el, s az egész építmény lezuhant. 2008 nyárutójának egyik reggelén egy amerikai pénzóriás New Yorkban összeomlott. A nyugati gazdaság megrendült. Kiderült, hogy a nyugati világ gazdasága – amelyhez immár mi is tartozunk – nem a saját lábán áll. Nem a saját lábán, vagyis nem a becsületes munka alapján áll, hanem egy pénz-világbirodalom hitelzsinórján függ. A zsinór elszakadt, és az egész építmény lezuhant. Összetört számos nemzetgazdaságot és sok tízmilliónyi emberi sorsot. Ma már egy iskolás is tudja, mi a különbség a szocializmus és a pénzgazdaság között. És egy iskolás is látja, hogy azért rendült meg mindkettő, mert egyik sem az igazság útján járt. Hazugságokra, dogmákra, önámításra és megtévesztésre nem lehet sem államot, sem gazdaságot építeni. A modern ember most tanulja az ősi törvényt, hogy igazság nélkül nincsen élet, nincsen szeretet, szépség, semmi, amiért érdemes élni, de nincsen tisztes gazdaság sem, amiből élni lehet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

A nagy változás éveit éljük az egész földgolyón. Minden nap látjuk, a bőrünkön érezzük, olyasmi történik velünk, a családunkkal, a hazánkkal, Európával és a világgal, ami évtizedekre megváltoztatja az életünket. Bár szeretnénk a tengelytörést szenvedett európai életet visszaállítani, tudjuk, oda már nincs visszaút. Európa feje búbjáig eladósodott, drágán termel, és saját dogmái kötik gúzsba. A nagy változás megrostálja a világ nemzeteit, szétdobálja őket. Eldönti, ki lesz szegény, és melyik lesz jómódú nemzet. Eldönti, kinek lesz munkája, és kinek nem. Eldönti, ki gályázik reménytelenül az adósságtengeren, és ki az, aki visszanyerve szabadságát partot ér. Eldönti, hol állandósul a felfordulás, ki süllyed zűrzavarba és anarchiába, hol lesz szilárd, biztos és kiszámítható a jövő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Európa még nem döntötte el, hová is álljon. Brüsszelben még nem tudják, a fékre lépjenek, vagy inkább a gázpedálra, jobbra vagy inkább balra fordítsák a kormánykereket. Európa keleti és nyugati versenytársai nincsenek híján sem az önbizalomnak, sem a józan észnek. Az unió ezzel szemben kételkedik önmagában, és józan ész helyett ideológiákra támaszkodik. Pedig ma Európának a bátor elszántságra, a józan észre és a szívek felemelésére egyszerre lenne szüksége. Európának meg kellene értenie, hogy nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke. Külön köszönet a békemenetnek, amely ezért az európai Magyarországért áll ki.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Brüsszelben szép számmal találunk olyanokat, akik az európai gazdaság megújítása helyett a megroggyant pénz- és bankkapitalizmusba akarnak újra életet lehelni, akik munkaalapú gazdaság helyett a spekulánsok rendszerét akarják feltámasztani, akik azt akarják, hogy méltányos tehermegosztás helyett ismét csak az emberek viseljék a válság terheit. Ezt nem fogadhatjuk el! Elfogadhatjuk és el is fogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat. De nem fogadhatjuk el, hogy mások mondják meg helyettünk, mit tehetünk és mit nem a saját hazánkban. Elfogadjuk az európai együttműködés mindenkire érvényes szabályait, de mi nem fogadjuk el, hogy bármilyen kifinomult módszerrel idegenek kormányozzanak bennünket. Elfogadjuk az európai kultúrnemzetek közös erkölcsi mércéjét, de nem fogadunk el kettős mércét. Elfogadjuk és teljesítjük azokat a kötelezettségeinket, amelyeket Magyarország vállalt, de nem fogadjuk el, hogy a szocialista kormányok hibái miatt az egész országot büntessék Brüsszelben még ma is. Elfogadjuk, hogy az európai intézményeket is megilleti a tisztelet, de nem fogadjuk el, hogy az unió bármely intézménye tiszteletlenül bánjon a magyarokkal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Gondoljuk végig, ha 1956-ban, vagyis tíz évvel a világháború, a párizsi békediktátum és a szovjet megszállás után a magyar nemzet képes volt fegyvert fogni a szabadságért, akkor nekünk, mai magyaroknak sincsen okunk kételkedni saját erőnkben. Ha a nagyszüleink a világháború után néhány év alatt puszta kézzel újjáépítették az országot, akkor legyen bármilyen keserves munka is, mi is képesek vagyunk megújítani Magyarországot. Igen, 2010-ben az európai válság ellenére képesek voltunk visszarántani hazánkat a csőd széléről. Igen, húsz évvel a rendszerváltás után képesek voltunk új alkotmányt adni a nemzetnek. Igen, kilencven évvel Trianon után képesek voltunk a határokon átívelő nemzetegyesítéssel több százezer embernek visszaadni a magyar állampolgárságát. És igen, az elmúlt két évben a válság szélviharában is képesek voltunk faragni az adósságunkból. Igen, az elmúlt két évben a pénzvilág ellenében is képesek voltunk kimenteni több százezer devizahiteles családot az adósságcsapdából. Igen, a nehéz pénzügyi helyzet ellenére is képesek voltunk megvédeni a nyugdíjakat és a béreket, emelni a minimálbért és csökkenteni a családok adóterheit. Igen, miközben egész Európában csökken a munkahelyek száma, képesek voltunk segély helyett munkát adni kétszázezer embernek s vele a segélyt kétszeresen meghaladó munkabért. És ha kitartunk, képesek leszünk megnyitni a kifizetődő munka és a nagyobb megbecsülés távlatát a bérből és fizetésből élők előtt is. És képesek leszünk olyan Magyarországot ácsolni, ahová néhány év múlva visszajönnek a ma idegen földön szerencsét próbáló fiataljaink is. Mi nem azt üzenjük a fiataloknak, hogy el lehet innen menni, hanem azt, hogy haza lehet ide jönni. Mindenkit visszavárunk! Tudjuk, sokan nem hiszik, hogy sikerülhet. A hegy valóban magas, de van út a tetejére. A csüggedőket, a megfáradtakat, a reményvesztetteket szeretném emlékeztetni, mi volt 1956 legnagyszerűbb leckéje.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!

A forradalmat javarészben munkások, az akkori bérből és fizetésből élők csinálták. Bár ők valóban kisemmizettek és jövőtlenek voltak, mégsem törődtek bele a kilátástalanságba. Üres volt a zsebük, de hatalmas volt a szívük, és nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit se tartogat, és hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: fellázadtak, és ezzel visszaadták a nemzet méltóságát. Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint nekik volt, hegyeket tudunk megmozgatni. Azt kívánom a forradalom emlékére összesereglett magyar ünneplőknek, legyenek most bárhol, néhány száz méterre vagy sok ezer kilométerre innen, hogy október 23-a mindig emlékeztesse őket arra: annyira élünk csak, amennyire Magyarország él.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Bajnai Gordon beszéde:

Honfitársaim!

Köszönöm a meghívást! Köszönöm, hogy elmondhatom, mit gondolok közös ügyeinkről. Nehéz döntés volt a nézőtérről visszajönnöm a színpadra. Hiszen legutóbb, március 15-én is itt voltam, együtt veletek. Akkor ott álltam, ebben a sokszínű sokaságban: demokraták és hazafiak között – ennyit tudtam a mellettem állókról. Azt nem, hogy miben hisznek, kire szavaznak. De azt igen, hogy jogállamban akarnak élni és szeretik a hazájukat. Ennyi elég volt akkor és ennyi elég most is. Elég, ahhoz, hogy kiálljak erre a színpadra. Kiálljak mindazokért a dolgokért, amelyek összekötnek bennünket.

Tudom, egyszer azt mondtam, nem vagyok politikus. Akkor úgy is gondoltam. Egy normális, jól működő országban ugyanis nem kell mindenkinek politikusnak lennie. Még akkor is hittem benne, hogy Magyarország ilyen hely lehet, amikor átadtam a hivatalomat. Az elmúlt két év azonban keserű ébredést hozott. A hazánk megint olyan hely lett, ahol utcára kell menni a jövőnkért és utcára kell menni a jogainkért. Ahol politizálnia kell annak is, aki csak egyszerű polgár, „civil” akar lenni. Politizálnom kell nekem is, nem tehetek másként.

Most azért jöttem fel újra a színpadra, mert azt értettem meg és azt akarom most elmondani nektek, hogy 2014 nem csupán a következő választás éve: 2014 Sorsforduló lesz! Olyan döntés, amely újabb negyedszázadra meghatározza a jövőnket. Márpedig a következő 25 év az én nemzedékem számára az aktív élet hátralevő része; a gyerekeink nemzedékének pedig az élet legfontosabb, mindent eldöntő szakasza. És mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni – hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni. Ezért kellett ma találkoznunk! Ezért nem hagyhatjuk, hogy a sorsunkat már megint széthúzás, megosztás, korrupció, kisszerűség vagy ostobaság döntse el!

És ezért alapítottuk meg társaimmal a Haza és Haladás Egyesületet: hogy ösztönözzük, szervezzük és programmal támogassuk a változást akarók összefogását. Biztosan tudom, sokan vannak itt olyanok, akik már 2010 áprilisában is a változásra voksoltak. Jó okuk volt rá. Alapos okuk, mert azt akarták, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a korrupciónak; mert, meg akartak szabadulni a rossz kompromisszumoktól, a kapkodó és félbemaradt reformoktól, a beteljesületlen ígéretektől. És mindenekelőtt meg akartak szabadulni az előző 10 év állandósult politikai háborújától, amely minden kérdésben megosztott és szembefordított minket, magyarokat.

Sokan már 2010-ben sem pártokra szavaztak, hanem a változásra. Ők bíztak és megcsalattak. Általuk győztek, és most ellenük kormányoznak. Bizony: 2010 áprilisának fideszes szavazói ma már tudják, szavazatukért azt kapták jutalmul, amit a többiek büntetésül. Mert Magyarországnak olyan kormánya lett, amelyért bocsánatot kell kérnünk a világtól. De leginkább egymástól és a gyermekeinktől. Ez a kormány módszeresen, csigolyánként törte el a magyar demokrácia gerincét. Ez a kormány hűbérurai között osztja fel az országot. A hűbérurak a politikai hatalomból pénzt csinálnak, a pénzt még nagyobb hatalomba fektetik be, hogy abból végül még több pénzt csináljanak. Így megy ez, oda-vissza. Az állam a korrupció eszközévé vált. Ez a kormány úgy osztja el a javakat, hogy a gazdag gazdagabb legyen, a középosztálybéli szegényebb. És aki szegény, az a legszegényebb.

Ez a kormány 1 millió új munkahellyel kecsegtetett és most azért indít munkahelyvédelmi programot, hogy saját intézkedéseitől védje a megmaradt állásokat… Ez a kormány az oktatási reformjával a szegényeket kizárja az előre jutásból, a tehetségesebbeket pedig elüldözi az országból. Ez a kormány úgy kér újabb és újabb áldozatot a jelenben, hogy közben két végén égeti a jövőnket. Ez a kormány erősnek hirdeti magát, pedig csak erőszakos. De mi tudjuk: az erőszak a gyengék végső menedéke. Ez a kormány pedig gyenge. Nemcsak az a baj vele, hogy felrúg minden szabályt, hanem az, hogy még így is eredménytelen. Ez a kormány biztonságot, nyugalmat és gyarapodást ígért a szavazatokért. Most az országban mindenütt félelmet, kilátástalanságot és az elszegényedést látunk. Ez a kormány a kudarcok kormánya. Ennek a kormánynak mennie kell!

A leváltása önmagában mégsem elég: le kell bontani azt a rezsimet is, amelyet az elmúlt két évben építettek – amellyel a hatalom az övék maradna akkor is, ha a többség más választ helyettük. Ezért a kormányváltás nem elég: rezsimváltás kell! Ám még ez is kevés: új politikai kultúra, új politikai korszak kell! Alkotmányos garancia, hogy a hazánkban többé ne sajátíthassa ki a hatalmat egyetlen politikus sem! Kormányváltás, rezsimváltás, korszakváltás. Ezt kell elvégeznünk, hogy a 2014-es Sorsforduló új esélyt hozzon Magyarországnak!

Változást Akaró Honfitársaim!

Mi 1990-ben még mindannyian azt értettük demokrácián, hogy 4 évente változtathatunk az irányon: hogy leválthatjuk a rosszul kormányzókat. Meg is tettük sokszor! A mostani rezsim ebből nem azt értette meg, hogy jól kell kormányozni. Hanem azt, hogy szűkíteni kell a polgárok jogait. A jogunkat arra, hogy változtassunk, ha akarunk. Olyan választójogi törvényt erőszakolnak ránk, amelyben a pálya nekik lejt – függetlenül a kormányzati teljesítménytől. A regisztráció pedig nem más, mint megszorító csomag a szabad választásoknak. Mindez azt jelenti, hogy már a kormányváltáshoz is választói összefogásra van szükség. És kétszeresen igaz ez a hataloméhes rezsim lebontására. E furcsa polipot ugyanis kétharmadossá tett törvények és cinikus alkotmánymódosítások tartják életben. De különösen nagy szükség van összefogásra akkor, ha a rezsimváltás nyomán új korszakot is akarunk nyitni! Olyan korszakot, amelynek alkotmánya közös ügye lehet minden hazafinak, minden demokratának. Mert közösen alkotjuk, egyaránt tiszteljük, és egy emberként védjük meg.

Honfitársaim!

2014 nem a bal- és jobboldal szokásos küzdelme lesz. 2014-ben normális országot akarók összefogása küzd majd a megosztásból hatalmat építő erőkkel. E küzdelemhez újjá kell alkotnunk, meg kell erősítenünk a politikai közepet! Új politikai közép kell, amely elég erős ahhoz, hogy kiszorítsa életünkből az olyan hatalmat, amely a nemzet megosztására épül. Új politikai közép, amely rendkívül sokféle, de egyvalamiben mégis azonos. Abban, hogy alapvetően elzárkózik a szélsőség erőitől. A kommunistáktól. A szélsőjobboldaliaktól. A hatalom megszállottaitól és kufárjaitól. Az új, erős politikai közép szereplői ugyanis a másiknak csak a megoldásait vitatják, de a létét soha.

Honfitársaim!

A kormányváltást elhozó, az új korszakot megalapozó összefogáshoz közös nevezők kellenek. Új közös nevezők. Egyszer, 1990-ben, a kommunizmus bukásakor már alapoztuk nemzeti közmegegyezésre a jövőnket. Akkor voltak közös nemzeti céljaink. Akkor egyetértettünk abban, hogy demokráciát akarunk. Hogy a magántulajdon szentségére alapozott gazdaságot akarunk. Hogy szolidaritást akarunk és felzárkózást a Nyugathoz. Az elmúlt években ezek a vágyaink, ezek a céljaink áldozatul estek – a megosztó politika áldozatául. Újra ki kell hát tűznünk közös célokat, ami nélkül nincs normális ország, nincs nyugodt élet! Újra meg kell állapodnunk a legalapvetőbb dolgokban. Nem mindenben, de végre valamiben. Mindenekelőtt abban, hogy Magyarországnak jogállamnak kell lennie: újra jogállamnak. Olyannak, amelyet nem korlátoz semmilyen hatalom. És amely képes korlátozni bármilyen hatalmat. Ez az alap, ebben nem lehet vita. A többi kérdésben pedig egyetértésre kell jutnunk – közös nevezőre.

Először is a nemzet kérdésében. Tíz éve azt mondták nekünk, „a haza nem lehet ellenzékben”. De ahogy itt végignézek rajtatok: a haza egyre nagyobb része kényszerül ellenzékbe. Mert mi is a haza vagyunk! Magyar itt mindenki, aki testben vagy lélekben velünk van. És persze azok is, akik a Kossuth téren hallgatnak most beszédeket. De még azok is, akik mondják a beszédeket! És azok is, akik az ünnepet a kertben, vagy a családdal töltik. Mi mind, együtt vagyunk a haza: magyarságunk nem elválaszt, hanem összeköt!

Másodszor, új megállapodás kell a szolidaritás kérdésében is, mert nem igaz, hogy mindenki annyit ér, amennyije van... A szolidaritás nem kegy, hanem felelősség egymásért és kölcsönös tisztelet egymás iránt. A fent lévők kötelező felelőssége a lent lévőkért. De cserébe az alura születettek és az oda csúszottak felelőssége is a közös célokért. Munkával és munkakereséssel, tanulással és taníttatással; közös erőfeszítéssel. Olyan szolidáris társadalomban akarunk élni, ahol nehezebb lecsúszni, de könnyebb felemelkedni. Ettől lesz több a haza, mint az ország!

Harmadikként meg kell állapodnunk a haladás kérdésében is. Elsősorban is abban, hogy a haza és haladás – vagyis a nemzeti hagyományok megőrzése és az ország megújítása – nem egymást kioltó fogalmak. Haza és haladás ügyében a hangsúly az és-en van. Egyetértésre kell jutnunk abban, hogy aki nem halad, az hátrál. A világban verseny van, akkor is, ha tagadják. Ám, aki tagadja a versenyt, az meg sem nyerheti. Mostanában nem is nyerjük... Aki ezt megérti, boldogul. Aki viszont homokba dugja a fejét, elszegényedik. Valaha értettük ezt. 20 éve még azt méricskéltük, hány év kell ahhoz, hogy utolérjük az osztrákokat. De mára feladtuk a számolást. Most lemondón nézünk még a mellettünk elhúzó Szlovákia és Lengyelország után is… Újra a régió élmezőnyébe kell kerülnünk! Van hozzá tehetségünk, ha lesz hozzá akaratunk! Egyszer már megmutattuk, hogy képesek vagyunk rá – meg tudjuk mutatni újra!

Negyedikként: új megegyezésre kell jutnunk Európa dolgában! Európa számunkra az esély, hogy boldoguljunk a szédítő globális versenyben. Európa számunkra egyszerre érdek- és értékközösség. Nemcsak támogatás, hogy felzárkózzunk a bennünk élő Magyarországhoz, hanem kultúra is. Nyugodt erő, civilizált hangnem, nyitottság és kíváncsiság. Minőség az életben. Európa sikere nekünk nemzeti érdek: a valódi nemzeti érdekeinket pedig Európában kell érvényre juttatnunk! Európaiságunk 1100 éves nemzeti hagyomány; megmaradásunk záloga. Mi, itt mind Szent István örökségét hordozzuk. Több mint egy évezrede ebbe a hagyományba születünk bele, nem a Turulmadárba. Ezt az örökséget is meg kell tehát védenünk! Haza és haladás, szolidaritás és Európa. Kevés, de annál fontosabb ügy, amiben évtizedekre egyet kell értenünk! A ránk váró feladat épp ezért hatalmas: Magyarország határokon belüli újraegyesítése! Mert amíg nem tudunk egyetérteni azokban a közös célokban, amelyek védettek a hatalmi harctól, addig a nemzet határok feletti újraegyesítése is kudarcra ítélt vállalkozás! Aki a 10 milliós országot osztja meg, az lelkében a 15 milliós nemzetet is megosztja.

Változást akaró honfitársaim!

Magyarország újraegyesítéséhez elsőként a változást akarók egyesítésére van szükség. Ehhez pedig nem kell újabb, a többiekkel versengő párt. Úgy határoztunk ezért, hogy az új, erős közép megszervezésére lerakjuk az összefogás alapjait. Erről szól a mai nap. Ezt üzeni nekünk 1956 októbere. Ezt jelképezi ’56 sokféle hőse. Nagy Imre és Mindszenty József, Bibó István és Mansfeld Péter, Maléter Pál és Pongrátz Gergely. Sokfelől jöttek, de egy célban egyesültek: emlékük azt üzeni nekünk, hogy egy méltó cél érdekében a nemzet képes az összefogásra. És ahogy akkor, úgy most is: jöttünk Jobbról és jöttünk ide Balról is. Hogy középen találkozzunk! Az ország középen találkozik!

Kedves Barátaim!

Nem új pártot alapítunk tehát, hanem összefogást, ahová szövetségbe hívunk mindenkit, akikkel a céljaink összekötnek. Akikkel a korszakváltás elvében, erkölcsében, programjában közös nevezőre tudunk jutni. Akikkel meg tudunk egyezni a jogállam, haza és haladás, szolidaritás és Európa dolgában. És ha ebben megegyeztünk, akkor erre alapozva közösen kidolgozzuk a talpra álláshoz és gyarapodáshoz szükséges konkrét programot – a jó kormányzás programját. A Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás egy ilyen, befogadó és nyitott mozgalom elindításáról döntött. Ennek a választói mozgalomnak az Együtt 2014 nevet adtuk és programját a nemzet közös nevezőire alapozzuk. Az Együtt 2014 létrehozásával példát mutatunk az együttműködésre, és hitet teszünk amellett, hogy nemzeti közösségünk újraegyesítése a változást akarók egyesítésével kezdődik. Reménykedő baloldaliak, csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek összefogását kell megteremtenünk. És azokét is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak maguknak pártot választani. Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a rezsimet csak politikai eszközökkel lehet leváltani. A politikusoknak pedig helyre kell állítaniuk a politika becsületét. A választópolgárnak újra bíznia kell a bizalmat megszolgáló politikusokban, különben újabb éveket, évtizedeket tékozlunk el! Várjuk azokat a honfitársainkat, akik a maguk pártkötődését nem akarják megtagadni. Nem is kell megtagadniuk! És várjuk azokat, akik párthoz egyáltalán nem akarnak kötődni, de tenni akarnak a változásért. Várjuk azokat, akik a szavazatukkal támogatni akarják azt a célt, hogy befejezzük a múltat és új politikai korszakot nyissuk Magyarország történetében!

Várunk mindenkit, aki kész és képes arra, hogy szembenézzen a mostani 2 év, a megelőző 8 év és az elmúlt 22 év tanulságaival. Hogy méltányosan válassza el egymástól az egyes időszakok bűneit, hibáit és megalkuvásait – és az erényeit is! A megújuláshoz ez a méltányosság is hozzátartozik. Az érdem szerinti számvetés; az „egyik kutya, másik eb”-mondatok abbahagyása. Mert igenis van lényegi különbség a mostani 2 év, és az azt megelőző 8 között. Aki ezt nem ismeri el, az nem igazságos. És igenis sok tanulsága, hibája és bűne volt a 2010 előtti évtizednek is. Aki ezt nem ismeri el, az nincs kész a korszakváltásra. A mögöttünk hagyott időszak minden kormányához lehet kérdőjelet tenni, de nem lehet közéjük egyenlőségjelet tenni. Nem lehet őket összemosni. Több méltányosság és több önkritika kell a magyar politika megújításához. Ahhoz a politikai, erkölcsi megújuláshoz, amelynek alapja a 12 pont lehet, amelyet idén, március 15-én épp a Milla tüntetésén, együtt fogadtunk el. Ezzel adhatunk garanciát a választóknak arra, hogy felhatalmazásukat nemcsak egy „szokványos” kormányváltáshoz használjuk fel, hanem egy új korszak megteremtéséhez is. Egy új korszakhoz, amely meggátolja, hogy a jelen, vagy a közelmúlt rossz politikája lopakodjon vissza az életükbe.

Kedves Barátaim!

Tudom, nehéz lesz. Nehéz lesz, mert össze akarnak majd veszejteni minket. Nehéz lesz, mert meg akarnak majd osztani minket. És azért is, mert valóban lesz száz olyan ügy, amiben nem értünk egyet. De sosem szabad elfelejtenünk, hogy van négy fontos dolog, amiben egyetértünk: haza és haladás, szolidaritás és Európa! És ezzel az egyetértéssel mi alkotjuk az ország új, erős közepét. Nehéz lesz, mert a szívünkbe rejtett másik Magyarországnak két ellensége is van. A reményvesztettség és a csodavárás. E kettő a mi fő ellenségünk, mert mindkettő a tétlenségre sarkall. És tudjuk a „rossz győzelméhez az is elég, ha a jók nem tesznek semmit.” Tennünk kell tehát mindannyiunknak. Tennie szülőnek és gyereknek, nyugdíjasnak és diáknak. Tennie civilnek, jogvédőnek, bloggernek és volt miniszterelnöknek; kapusnak és csatárnak egyaránt! Nehéz lesz, de meg lehet csinálni!

Ezért hát mondjátok el mindenkinek: van remény, ha van összefogás! Gyűjtsétek össze a változást akarókat: írjatok alá, jelentkezettek be a Millánál, a Szolidaritásnál, a Haza és Haladásnál vagy a választott pártotoknál! Tiltakozzatok és szerveződjetek. Mondjátok el a képviselőiteknek, a pártjaitoknak, hogy összefogást akartok, hogy együttműködést vártok tőlük és köztük! Mondjátok el nekik, hogy most nem az a kérdés, kiből mi lesz. Hanem az, hogy mennyit tesz a kormányváltásért, a rezsimváltásért és a korszakváltásért. Mondjátok el nekik: ha nem tesznek meg minden tőlük elvárhatót az összefogásért, akkor az országrontó rezsim hatalmát védik. Ha szóval nem, hát tettel. Ha tettel nem, akkor mulasztással. És azért nincs bocsánat! És közben ne feledjétek: ez a rezsim a megfélemlítésére épít! Veszélyben az állás, megbízás, szerződés. Fenyeget az adóhivatal, feketelista, Kubatov-lista, regisztráció. Magyarországon a fortélyos félelem közigazgat.

De ne féljetek! Nézzetek körül: nem vagytok egyedül! Ez adjon erőt mindannyiunknak! Akkor is, ha sárral dobálnak, akkor is, ha bizottságok elé citálnak. Akkor is, ha perrel fenyegetnek, akkor is, ha háttérben üzennek. Akkor is, ha a hatalom közpénzből közgépesített hadosztályaival támadnak ellenünk. Ellenünk, akik hiszünk abban, hogy Magyarországnak meg kell változnia, és akik ezért cselekszünk.

Legyetek békések, de elszántak! Mondjátok el mindenkinek, hogy újra van remény. Mondjátok el, hogy vissza akarjuk kapni a hazánkat: a törekvő és gyarapodó országot. Amely szerethető, és ahol bízhatunk egymásban. A hazát, ahol a józan ész az úr, és a valódi problémákra érthető válaszok vannak. Ahol a teljesítmény jutalma, a megérdemelt biztonság. Ahol nem az acsarkodásból épül politika, hanem a kölcsönös tiszteletből.

A hazát, amelyre büszkék lehetünk.

Mi tudjuk, hogy ez a másik Magyarország létezik – ha máshol nem, bennünk. Ez a mi hazánk. Itt akarunk élni, boldogulni és gyarapodni. Itt akarjuk felnőni látni a gyerekeinket és az unokáinkat! Itt vagyunk otthon és itt is maradunk! És, ha a rossz politika tönkreteszi a hazánkat, akkor nem nekünk kell elmennünk, hanem a rossz politikának. Mondjátok el hát mindenkinek a mai nap üzenetét: nehéz lesz, de együtt meg lehet csinálni! Csak együtt lehet megcsinálni.

Egyenként elbuknánk, de együtt győzni fogunk!

 
Források:
http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20121023-a-2012-oktober-23i-esemenyek-percrol-percre.html
http://orbanviktor.hu/beszed/nem_fogadjuk_el_hogy_idegenek_kormanyozzanak_minket
http://www.hazaeshaladas.hu/hirek-1/bajnai_gordon_volt_miniszterelnok_beszede.html
http://www.demokratikuskoalicio.hu/index.php/2011-12-05-15-42-05/hirek/3570-gyurcsany-ferenc-beszede
http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20121023-a-2012-oktober-23i-esemenyek-percrol-percre.html
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-525728

A bejegyzés trackback címe:

https://doku.blog.hu/api/trackback/id/tr884909995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.