Doku blog

2012.04.22: Kövér László az újságírókról és a köztársasági elnökről

2016. április 20. - doku.blog.hu

Schmitt Pál lemondását követően néhány héttel Kövér László volt a HírTV Péntek 8 c. műsorának vendége. Egy részt idézünk a 17. perctől, a köztársasági elnök választás a téma. Kérdés: melyik filmből idézett Kövér? Az interjú idején már tudtuk, hogy Áder lesz az új elnök, de még nem választották meg. Kiemelések tőlem:

- (...) A köztársasági elnök, az új államfő megválasztásának a folyamatában voltaképpen kezdettől fogva és komolyan két név merült fel, Áder Jánosé, és az öné. De a külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy ön menekül. Nem csak a megbízás, de a felkérés elől is. Jól láttuk ezt?

-Hát most színezhetném a válaszomat, röviden igen, jól látták. Bővebben pedig, és komolyra fordítva a szót, természetesen húzódoztam az esetleges megtiszteltetés elől. Ugyanakkor azt is világossá tettem, de szerintem ezt nem volt, akinek lett volna oka kétségbe vonni, hogy ha valamiféle kollektív bölcsesség alapján úgy dönt a két frakció, hogy én lennék az, akire ez a súly nehezedik a jövőben, akkor nem éreztem volna morálisan felhatalmazva magamat arra, hogy elutasítsam, ugyanis, mint általában lenni szokott, a Fideszben ezt nem pozícióként, vagy valamiféle stallumként szoktuk felfogni, hanem egy felelősségteljes megbízatásként, egy munkaként, egy feladatként, amit a lehető legjobb tudásunk szerint kell elvégeznünk. És a húzódozásom is elsősorban ebből fakadt, én úgy gondoltam, nem most, hanem az első alkalommal is, hogy én tudom, hogy ki az, aki a szerintem a legalkalmasabb erre a pozícióra az adott választási lehetőségek közül, és természetesen ezt úgy gondoltam, hogy nálam is alkalmasabb, és ebben a szituációban is ez így volt...

-Most nagyon sokan találgatják, hogy mi lesz Áder János elnöki programja. Ön szerint milyen köztársasági elnökre lenne szüksége az országnak? Személyesen mit vár el barátjától, illetve mit vár el az új köztársasági elnöktől? Merrefelé vigye a hivatalt?

-Na most én azt gondolom, hogy még a kormányprogram is - húsz évre visszatekintve - egy laza kerete annak, hogy a kormány milyen irányok kijelölése után mely utat választva, az aktuális mozgásteret hogyan kell, hogy bejátssza. Tehát nyilvánvalóan nem lehet egy olyan részletes programot alkotni egy kormány számára, amelyik egyik teendőről a másikra gyakorlatilag naptárszerűen tartalmazza az előttünk álló négy esztendő teendőit. Mert az élet az nem ilyen, nem csak azért, mert ellenfelek is vannak a pályán nem csak belföldön, hanem külföldön is, hanem mert nem kiszámítható a világ semmilyen értelemben. Nagyjából azt tudja kijelölni egy kormányprogram, hogy mi az az irány, ami felé el akarunk mozdulni négy éven keresztül, és lehetőség szerint egy nagyobb utat bejárva ezen az úton. Ráadásul a kormánynak mégiscsak vannak operatív eszközök a kezében, tehát a végrehajtó hatalom, a szónak a tartalma is ez, a köztársasági elnök pedig egy szimbolikus hatalomnak a birtokosa, tehát ott programról beszélni... hát legalábbis furcsa, bár...

(...)

...szoktak ilyet mondani mindenféle háttérrel rendelkező köztársasági elnökök. Ha én lettem volna, mint ahogy hálistennek nem én leszek, akkor én nem alkottam volna semmilyen programot, tehát egy köztársasági elnöknek ne legyen programja, egy köztársasági elnöknek a hatásköreit, jogköreit világosan tartalmazzák az alkotmányos szabályok és azon belül, vagy azokat kitöltve pedig, ha úgy tetszik, akkor reprezentál.. ezt most persze a szónak a nem pejoratív értelmében mondom - azzal, hogy mit tesz, milyen nyilatkozatokat ad, milyen tartalmúakat, úgy értem, hogy hova megy el, milyen meghívásokat fogad el, milyeneket utasít vissza akár szépen csöndben, hogy hogyan és miképpen mozog mint egyébként egy megkötöttségek nélküli közszereplő, az üzenet értékű. Tehát ebben az értelemben persze nem volt indokolatlan Sólyom Lászlónak az a gesztusa sem, hogy többek között úgymond az ő programjában hangsúlyos helyen szerepelt a természetvédelem, és ezért végiglátogatta ennek az intézményes helyeit...

(...)

Hasonlóképpen határon túl magyar közösségeink kapcsolatait erősítendő velünk, ugyanilyen körutat tett az utódállamokba a magyar közösségek köreiben informálisan, tehát nem hivatalos köztársasági elnöki látogatások keretében. Tehát ezek üzenetértékűek, és nem úgy értem, hogy szimbolikusak, hogy ezzel le akarnám a súlyukat csökkenteni. Én fontosnak tartom a szimbólumok használatát a politikában, csak tudni kell, hogy ezzel igazándiból konkrét eredményeket egy köztársasági elnök nem tud elérni. Tehát legfeljebb jószolgálati tevékenységet tud betölteni akár bizonyos témák vonatkozásában, bizonyos közösségek javára, vagy adott esetben azon állampolgárok javára, akik közvetlenül valamilyen bajukkal hozzá fordulnak.

-De volt itt még egy-két dolog, hogy fék, ellensúly, vagy motor? Ha már az aláírásokról beszéltünk.

-Igen.. Schmitt elnök urat én minden ellenkező feltételezés dacára nem csak hogy tisztelem, hanem kifejezetten kedvelem is, és ez nem csak azóta van így, amióta lemondott, hanem ezt megelőzően is így volt. Mi több, azóta hogy lemondott, a tiszteletem és a szimpátiám is növekedett irányába, nem is elsősorban azért, mert lemondott, hanem amin keresztül kellett mennie azt megelőzően. De én azt egy rossz kommunikációs döntésnek tartom visszamenőleg, hogy ebbe a zsákutcába belement, belementünk, ha úgy tetszik közösen vele együtt, hogy most akkor ő a féke, ellensúlya vagy a motorja akar-e a tövényhozásnak lenni. Mert ő nem tud a törvényhozásnak a motorja lenni, és hogy ha úgy fogja fel a szerepét valamelyik köztársasági elnök, neadjisten a mostani, akit még nem választottunk meg, hogy ő majd féke meg ellensúlya akar lenni a törvényhozásnak, akkor az egy kapitális szereptévesztés. Tehát hogyha enged a nyomásnak bármelyik köztársasági elnök, az éppen ellenzéki közvélemény nyomásának, hogy neki azáltal kell az arcélét megfaragnia, azáltal kell az önállóságát demonstrálnia, hogy majd ő megmutatja, hogy igenis negyedévente egyszer vissza fogja küldeni az Országgyűlésnek valamelyik elfogadott törvényét, vagy elküldi az Alkotmánybírósághoz, akkor szerintem nem érti, hogy ő miért van a köztársasági elnöki székben. Én azt gondolom, hogy a köztársasági elnöknek azzal a reménnyel kell ott ülnie a székében, hogy egyetlenegy olyan törvénnyel sem találkozik, amelyet ő lelkiismerete, meggyőződése szerint vissza kellene küldenie a Parlament elé. Ellenben, hogyha ilyennel találkozik, akkor teljesen mindegy, hogy az a törvény miről szól, azt mérlegelve, hogy ha ezt tartja a köz szempontjából a legjobb megoldásnak, akkor visszaküldi, tök mindegy, hogy milyen kormány van egyébként és hogy ő milyen háttérrel rendelkezett akkor, amikor megválasztották. Szerintem ez egy hiba szokott lenni nem csak a köztársasági elnök szerepének a felfogásában, hanem mondjuk az egyházakról beszélve is elkövetik közéleti szereplők ezt a hibát, hogy a pártoktól való egyenlő távolságot tartják a függetlenség mércéjének. Ez nem igaz. Valaki attól független, hogy tudja, hogy kicsoda, hogy milyen értékrendet képvisel, és ehhez tartsa magát. És aztán hogy aktuálisan a pártok hol helyezkednek el hozzá képest, az érdektelen. Akkor veszíti el szerintem a biztonságát és akkor veszíti el a vezérfonalát, hogy ha azt kezdi méricskélni, hogy most ő a mértani közepén van-e a pártpolitikai palettának. Ez egy félreértés.

-Elnök úr, az ellenzék nagyon bánkódik, hogy pártpolitikust jelölt a Fidesz új államfőnek, és az MSZP és az LMP azzal fenyegetőznek, hogy nem is mennek el a megválasztására. Nyilván van erről is véleménye.

-Hát szerintem az MSZP jól teszi, hogy ha nem vesz részt Áder János megválasztásában, mert legalább nem rontja el a látványuk az ünnepet, tehát az kifejezetten nemes gesztus a részükről. Az lenne a jó, hogy ha egyáltalán nem lennének a Parlamentben. Ezt elmondtam már nekik is.

(...)

Morális értelemben egy botrány, hogy ott vannak, de most ne nyissuk meg ezt a vitát, mert azt hiszem, hogy sokat beszélgettünk már ebben a műsorban is erről.

-Nem igen tudnánk itt ellenvetéseket tenni, tehát nem lenne igazi vita...

-De ne engedjünk ennek a kísértésnek, ne menjünk ebbe a könnyebb ellenállás irányába. Az LMP esetében pedig én felháborítónak tartom, de mérhetetlenül felháborítónak tartom... tehát, azt, kell hogy mondjam, hogy a sokat ócsárolt, szélsőségesnek és alkotmányellenesnek bélyegzett - teszem hozzá nem mindig jogtalanul és alaptalanul - Jobbik alkotmányos érzéke, az fényévnyi távolságra van a helyes irányban az LMP-étől. Ugyanis a Jobbik nem ért egyet a köztársasági elnök választás módjával, tehát ők közvetlen elnökválasztást akarnak, nem ért egyet azzal a személlyel, annak a személynek a megválasztásával, akit a kormányzati többség jelöl, viszont úgy gondolják, hogy miután most éppen aktuálisan ez az alkotmányos berendezkezdés, ennek a játékszabályai szerint ők részt vesznek - mert hogy részt kell venniük - az elnökválasztásban, és nemmel fognak szavazni. Ez egy korrekt, világos, kristálytiszta alkotmányos álláspont. Ehhez képest az LMP nem egészen értem, hogy mire alapozva...

-Ők azt mondják, hogy ők ki lettek hagyva..

-Miből? Konkrétan, bocsánatot kérek...

-...hát, mondjuk az államfő jelölés folyamatából. Azt mondják, hogy a Fidesz megígért egy konzultációt, ami szerintük már nem volt érdemi, mert már minden eldőlt.

-Elnézést, hogy jön egy tizenegy-két fős frakció ahhoz, egy háromszáznyolcvanhat fős parlamentben, hogy úgy tegyen, minthogy ha az érdemi konzultáció, az ott kezdődne, amikor az történne, amit ők akarnak. Tehát nem egészen értem...

-Ez egy elég jellegzetes balliberális magatartásforma...

-Akár többségben vagyunk, akár kisebbségben vagyunk, akár elenyésző pici kis kisebbségben vagyunk, mint most az LMP, ha mi mondhatjuk meg, hogy merre van előre, az a demokrácia, ha nem, akkor diktatúra van. És akkor felrúgjuk az alkotmányos szabályokat, nem veszünk részt, bojkottáljuk gyakorlatilag az elnökválasztást.

-Azt is mondták, hogy túl sok az aláírás, tehát hogy nem tudnak jelölni sem...

-Hát az élet az ilyen, tetszettek volna több mandátumot szerezni - mondta ezt nekünk Tölgyessy Péter 1990- ben, amikor éppen vitatkoztunk az SZDSZ-szel, hogy hogy és miképpen vagyunk mi kihagyva azokból az egyeztetésekből, mondjuk az MDF-SZDSZ paktum, amelyek azért alapvetően befolyásolták a magyar alkotmányos berendezkedés jövőjét, és hogy van már, hogy a mi szövetségesünk, úgymond az arra se méltat bennünket, hogy beavasson abba, hogy éppen miből tárgyal az MDF-fel, és nekünk Antal Józseftől kell ezt megtudnunk. És akkor Tölgyessy Péter nagyon bölcsen egyébként azt mondta, hogy tetszettünk volna több mandátumot szerezni. Ezt tudom mondani mindenkinek azóta is: meg kell próbálni több mandátumot szerezni, legalább annyit, ami egy jelöléshez elegendő. Meg kell próbálni összefogni az ellenzék másik pártjaival, hogy ha ez nem megy különböző okokból kifolyólag, amit egyébként helyesnek tartok, azért elvtelen koalíciókat még ellenzékben sem szabad kötni és nem érdemes összefogni sem az MSZP-vel egy LMP nézőpontjából, sem a Jobbikkal. Tehát nem lehet mindent egyszerre akarni, tehát erkölcsileg tisztának maradni, mert ugye sem a Jobikkal nem közösködünk, sem az ex-gyurcsányista bandával nem közösködünk, de egyébként föl vagyunk háborodva, hogy nincs annyi mandátumunk, hogy jelölni tudjunk. Hát szóval bocsánat, valakinek elgurult a gyógyszere.

-Itt volt az LMP népszavazási kezdeményezés kísérlete, ahol messzemenően nem tudták összegyűjteni a szükséges aláírást, majd azt mondták, hogy nem baj, azért a Fidesznek erkölcsi kötelessége, hogy...

-Kis mitugrász, aggresszív, kis kivagyi kisebbség diktál. Az SZDSZ legrosszabb vonásait idézi fel mindaz, amit az LMP csinált. Ez egészen elképesztő. És ostobaság is, amit csinálnak. Ezzel nem azt akarom mondani, és nyilván ezért is vagyok egy kicsit indulatos, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez nekünk nem okoz kárt, de hogy ha ez a cél, akkor ezt kell mondani. Akkor azt kell mondani, hogy akkor elnézést kérünk, a Fidesszel szemben azok az eszközök is megengedhetőek, amelyek nem a Fidesszel szemben okoznak elsősorban kárt, hanem az ország alkotmányos berendezkedésébe vetett belpolitikai, meg külső bizalmat ássák még jobban alá, mint ahogy eddig nekünk ez sikerült.

-A nézőink nagyon hasonló kérdést tettek föl, hogy mennyiben rombolja tovább a köztársasági elnök renoméját, az intézményekbe vetett bizalmat az, hogy majd azt fogják harsogni ezek, akik kimaradtak az egészből, hogy ez a Fidesz elnöke, Áder János Orbán Viktor köztársasági elnöke, nem az országé.

-Rombolni fogják természetesen, és itt megint a velünk szemben lévő baloldali garnitúra lépett át olyan határokat, amelyeket húsz éven keresztül nem lépett át senki. Tehát azért elnézést kérünk, emlékszünk rá, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök az SZDSZ ügyvivői székéből katapultált és esett a köztársasági elnöki székbe. Ugye? Mint az előbb utaltam rá, egy titkos paktum eredményeképpen, amiből kihagyták az összes többi pártot. Tehát innen szerénység elvtársak ott a baloldalon. Kettő: Göncz Árpád második ciklusának egy része, 98 után a Fidesz kormányásának idejére esett. És senki nem tud visszaidézni egyetlenegy olyan momentumot sem, amikor mi, egy velünk szemben kifejezetten ellenséges érzetet kifejező - verbálisan is kifejező - köztársasági elnökkel szemben tiszteletlenül bántunk volna. Göncz Árpád részt vett effektíve a törvény betűjével - nem beszélve a szelleméről - ellentétes módon részt vett az SZDSZ 94-es kampányában. Plakátokon ott masírozott Kuncze Gábor, meg Magyar Bálint meg Pető Iván között a Váci utcán.

-De jó, hogy már nem lesznek ilyen plakátok.

-Igen, de azért azt ne felejtsük el. 98-ban, amikor a Fidesz megnyerte a választásokat, akkor Göncz elnök úr fölsóhajtott, hogy "te jóisten, mi lesz itt", mintegy kifejezve azt, hogy hát úristen, kik nyerték meg a választásokat. Ehhez képest úgy viselkedtünk vele szemben, ahogy egy köztársasági elnökkel szemben viselkedni kell. És én azt gondolom, hogy Schmitt Pállal szemben lépték át először azt a határt, hogy mindegy, hogy mivel, mindegy, hogy miért, mindegy, hogy egyébként konkrétan az a személy megérdemli, nem érdemli meg, elkövetett valamit vagy nem, elnökként követett el valamit, vagy nem elnökként, az egész cselekménynek mi a súlya, meg az egész pozíciónak mi a súlya, hiszen erről beszélgettünk a beszélgetés elején, hogy most egy köztársasági elnököt miért is kell megbuktatni? Hát azért, mert le kell járatni azt a kormányzati erőt, amelyik őt köztársasági elnöki székbe emelte. Ez az egyetlen értelme. És ha kell, akkor a politkai karaktergyilkosság minden eszközét, eszközrendszerét bevetjük annak értekében, hogy ezt elérjük. Tehát föl vagyunk rá készülve, de ne mondja senki sem azt, hogy a Fidesz politizálta át a köztársasági elnöki pozíciót Áder János jelölésével, azon már régen túl vagyunk.

-Bocsánat, ki is egészíteném az Ön szavait. Hát akik most pártpolitikus-veszélyt kiáltanak, mondjuk az MSZP, ők jelölték az MSZP alelnökét, Szili Katalint. Az már egy más kérdés, hogy nem tudták megválasztatni. De mindent megtettek.

-De most is meg fognak tenni mindent. Föl van-e készülve a jelölő pártszövetség arra, hogy megvédje majd Áder Jánost? Mert a nemtelen, vigyorgó karikatúrák már elözönlötték az internetet, és ez csak fokozódni fog.

-Így van. Énnekem csak az a keservem, de hozzáteszem, hogy nem új keletű, tehát nem most ismertem fel ezeket a problémákat, összefüggéseket, hogy akik a baloldalon minden második szavukban a demokráciát féltik, mi több, a jogállamiságot meg a demokráciát kötőszóként használják a mondandójukban, azok nem hajlandók tudomást venni arról, hogy a demokráciába és a jogállamba vetett hit aláásói közé tartoznak, mi több, ők maguk azok, akik tönkreteszik morálisan, lejáratják a demokratikus intézményeket azokon a személyeken keresztül, akiket ők égre-földre gyűlölnek, és mindenáron politikai értelemben megsemmesítendő objektumuknak tekintenek. Nem szubjektumuknak, objektumuknak. Természetesen Áder Jánossal szemben is nem tudom, hogy mi fog előkerülni, hogy valakinek megette a tízóraiját az oviban, vagy családon belüli erőszakot követett el, amikor megverte a húgát gyerekkorában, vagy nem tudom, miről lesz majd szó a következő hónapokban...

(...)

...ezt, bocsánatot kérek, magam is kénytelen voltam végiggondolni adott esetben, és mindenkinek sajnos végig kell gondolnia, aki majd a jövőben köztársasági elnöki pozícióra pályázik, hogy innentől kezdve nincs kímélet. Innentől kezdve nincs kímélet. És mondom még egyszer, ezt nem a poltikai jobboldalon vezettük be, ezt a szabályt, hanem a politikai baloldal érvényesítette. Innentől kezdve mindenki, aki majd a jövőben jelentkezik erre a pozícióra, az jó, ha végiggondolja, hogy az egyébként tisztességben végigküzdött tudományos, nem politikai közéleti tevékenységét, pályáját, azt fölteszi-e erre a mindent vagy semmit játékra, amit köztársasági elnök választásnak nevezünk? Tehát még abban is képmutatóak, hogy azt mondják, hogy hát továbbra is a nemzet egységét megtestesíteni tudó, nem pártpolitikusokat kell odatenni. És majd találnak még egy olyan bolondot, aki erre hajlandó lesz vállalkozni, ezek után, amit Schmitt Pállal műveltek? Vagy lesz még egy olyan olimpai bajnok, vagy olyan akadémikus, aki majd vállalkozik arra, hogy erkölcsi-politikai értelemben szitává lőjék, és az egész addig megélt hatvan éves, hetven éves életpályáját romokban kelljen látnia? Csak azért, hogy néhány nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terrorista, az úgy gondolja, hogy rajta keresztül lehet a legtöbbet ártani a politikai ellentábornak? Hát szóval ezek az emberek nem csak velejéig gonoszak, de olyan ostobák is, hogy szerintem azt már nem is hiszem el, hogy ilyen lehetséges, tehát valószínűleg csak mímelik az ostobaságot. Ilyen kevés neuronnal ember nem születik - hogy idézzek egy klasszikus filmbetétet.

(...)

A bejegyzés trackback címe:

https://doku.blog.hu/api/trackback/id/tr834467240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.