Doku blog

2010.12.24: Karácsonyi interjú Orbán Viktorral

2014. december 24. - doku.blog.hu

Bár karácsony előtti Facebook-üzenetében Orbán még látványosan kerülte a témát - egyetlen szót sem ejtve róla -, az ország és a világ ekkor már igencsak hangos volt a Fidesz-kormány által megszavazott új médiatörvénytől. Az alábbiakban a MN-ben megjelent Orbán-interjút közöljük, amely 2010 karácsonyán jelent meg. Szó esett még a magánnyugdíjpénztári átalakításokról, a Költségvetési Tanácsról, az akkor még csak közelgő EU-elnökségünkről és a készülő új alkotmányról is. (Kiemelések tőlem.)


A 2010 tavaszi választási kampány szórólapja

- Miniszterelnök úr, önnek nyilvánvalóan más jellegű ez a karácsony, és a jövő évre is másfajta várakozással tekint, mint az elmúlt években. Magyarország mire számítson?

- Az advent és a karácsony nem engedik, hogy a politika eseménynaptára átminősítse őket, ezért ha esik, ha fúj, ha győzünk, ha vesztünk, a karácsony mindig ugyanaz. Igaz, Magyarország előtt komoly feladatok állnak, nem lesz sem könnyű, sem egyszerű ezeknek megfelelni, sokat kell majd dolgoznunk, közösen, mindannyiunknak. Ez a karácsony és az év vége annyiban különbözhet sok előzőtől, hogy most már sokkal többen hisznek, hihetnek abban, hogy van értelme a helytállásuknak, van jövőjük ebben az országban. Nem olyan jövő, amit el kell hárítani, amivel szemben védekezni kell, hanem olyan, amiben lehet élni, tervezni, gyarapodni. Persze még messze van, hogy azt mondhassuk, „ez jó mulatság, férfimunka volt”, ehhez még néhány karácsonynak el kell telnie, de ez az idő is el fog jönni.

- A legfrissebb politikai, közéleti esemény a most elfogadott médiatörvény, ami erős ellenállást váltott ki. A médiahatóság olyan területeket is maga alá gyűrt, amelyekhez eddig nem volt köze. Az internetes és a nyomtatott média is a médiahatóság felügyelete alá került, a hatóság erős jogosítványokat kapott, eddig sosem tapasztalt ellenőrzési jogkört, továbbá nagy összegű büntetéseket szabhat ki, ráadásul egy nem kellően egzakt szabályrendszer alapján. Miért volt erre szükség?

- Ennek a médiatörvénynek egyetlen olyan passzusa sincs, amelyik ne lenne ott valamelyik uniós tagállam médiaszabályozásában. Ez egy európai médiatörvény.

- Mégis, európai politikusok, testületek és újságok is erőteljesen bírálják.

- Egy újszülöttnek minden vicc új. Jómagam azonban politikai veteránnak számítok. A mostani golyózápor és aknatűz meg sem közelíti a kilencvenes évek elejének médiatörvény-vitájában tapasztaltakat. Én még a Haraszti-Kulin-vitákon nőttem fel. Mi mindenkivel szívesen beszélgetünk a médiatörvény céljairól és konkrétumairól. De csak általános politikai epeömlést tapasztalok. Értelmes vita, konkrét kifogás nincs. Illetve ha mégis, csak olyanok, amik az Európai Unió más országainak médiatörvényeiben is létező megoldásokat érintenek. Ami pedig a törvény célját illeti: ugyanaz a helyzet, mint az autóknál, amelyek egyre nagyobb teljesítményűek, és egyre gyorsabban száguldanak, úgyhogy először be kellett vezetni a biztonsági övet, aztán a légzsákot, gyermekülést, újfajta fékrendszereket. A médiatörvény nem a szólásszabadságról szól. Arról van szó, hogy az emberi méltóságot és a gyermekeink védelmét biztosítani kell. Minden európai ország ezt teszi, nem is szólva az Egyesült Államokról, ahol a fele sem történhetne meg a képernyőkön és az újságokban annak, mint ami nálunk folyamatosan megtörténik. A másik ok a média csődhelyzete volt. Lehet találgatni, hogy az új struktúra beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, de hogy jobb lesz, mint ami eddig volt, az bizonyos. Az előző építmény ugyanis összeomlott, pénzügyileg és szerkezetileg is.

- Ez csak a közszolgálati médiára igaz.

- És a hatósági rendszerre. Az egész közszolgálati szisztéma felélte a tartalékait. Ott voltam, amikor létrehozták. Kifejezetten napi politikai érdekek és erőviszonyok mentén létrejött rossz kompromisszum volt az egész. Ezt a hibát nem akarjuk újra elkövetni. Megkaptuk a kétharmados felhatalmazást, pártpolitikától mentes, tartósan működőképes rendszert akarunk létrehozni.

- A több lépcsőben kiépült médiatestületek minden fontos pozíciójában a Fidesz által delegált személyek ülnek. Hogy lehet így politikamentességről beszélni?

- Ez a közbevetés minden területre igaz. A modern társadalmakban a választók a döntések meghozatalának jogát átruházzák az általuk támogatott politikai erőkre, ezért választanak parlamenti képviselőket, a képviselők pedig kormányt, hogy döntsenek és viseljék a felelősséget. A kétharmados többségünk nemcsak lehetőség, hanem felelősség és kötelezettség is. Természetesen meg fogjuk hozni azokat a döntéseket, amelyek a választási programunkból fakadnak, hiszen az emberek erre szavaztak. Nyilvánvaló, hogy nem fogunk MSZP-seket, SZDSZ-eseket, LMP-seket vagy jobbikosokat olyan helyekre kinevezni, ahol a megszületendő döntésekért majd nekünk kell viselni a felelősséget. Lehet úgy viselkedni, mint az ellenzék, amely szerint mindenki, akit nem ők neveztek ki, elfogult, marionettként táncoló pártkatona, de így nem jutunk sehová. Ezeket az érveket a választások előtt kellett volna elharsogni, akkor kellett volna kérni az emberek felhatalmazását. Arról nem beszélve, hogy 1990 után húsz-harminc éves MSZMP-s múlttal vettek-vesznek részt emberek a magyar közéletben, és ez ellen a baloldalnak soha nem volt kifogása. MSZMP-snek lehet lenni, fideszesnek nem? Ha valaki MSZMP-s, akkor ő pártatlan szakember, ha pedig fideszes, akkor pártos dilettáns? Nem fogadjuk el ezt a kettős mércét. Az igazi kérdés az, hogy alkalmas embereket neveztünk-e ki. Erre a kérdésre a kinevezettek munkája adja meg majd a választ.

- Azt is gondolja, hogy az internetes média felügyelete, szabályozása sikerülni fog? Ezt a rendelkezést részben indulatos tiltakozással, részben mosollyal fogadta az internet népe.

- Majd kiderül. Ez már a médiahatóság dolga, a mi felelősségünk annyi, hogy megteremtsük a lehetőséget az eredményes munkához. Hogy aztán ők jó megoldásokat és jó eszközöket választottak-e, az el fog dőlni. Ez sem magyar jelenség, az egész európai internetes és audiovizuális világ szembesült ezekkel a kérdésekkel, és mindenhol keresik a válaszokat. Mi az EU-államok eddig kidolgozott megoldásaira építettünk.

- Az amúgy is sanyarú állapotban lévő nyomtatott sajtót miért rendelték a médiahatóság alá? Eddig is mindenki, aki úgy érezte, hogy sérelem érte, igénybe vehette az igazságszolgáltatás fórumait.

- Álljon itt válaszként egy példa. Ha kinyitok egy sportújságot, pucér hölgyek néznek rám a sporthírek közül, és különböző ajánlatokkal bombáznak. Ugyanezeket a lapokat olvassák a klubok utánpótlás-növendékei is, akik persze pár év múlva nyilván remekül eligazodnak majd a hölgyek ajánlatai között, de talán mégsem normális módja ez a sporteseményekben való tájékozódásnak. Távol áll tőlem a prüdéria, de nem szeretném, ha abba tévedésbe ringatnánk magunkat, hogy a magyar nyomtatott sajtó területén az emberi méltóság és a gyermekeink védelme tekintetében minden rendben van.

- Ezeket a célokat le lehetett volna egzakt, világos módon fektetni. Akik most a szólás szabadságáért aggódnak, a homályos, többféleképpen értelmezhető szabályrendszertől való félelmükben teszik.

- Ez mindig így van a magyar politikában, amint megfogalmazunk egy világos célt, az eléréséhez szükséges eszközökkel kapcsolatos kételyek azonnal lábra kapnak. A médiatörvény céljai világosak, egyértelműek. A politikai véleményeket Magyarországon még soha sem sikerült senkinek elnyomnia. Csak akkor, ha idegen csapatok megszálló erejére számíthatott a hatalom, ahogy ez a nyilasok és a kommunisták esetében történt. Magyarország kávéházi ország, jól fejlett kritikai szellemmel és kuruc ösztönökkel.

- A közélet másik nagy vitát kiváltó eseménye a magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolása volt. Nem hinném, hogy sokan gondoltak arra, hogy ez bekövetkezhet.

- Márpedig egyértelművé tettük a választási kampányban és a kormányprogramban is, hogy garantálni fogjuk a nyugdíjak reálértékét. Erre a lépésre volt szükség, így tudtuk megmenteni az összeomlás szélén álló nyugdíjrendszert. Magyarország egy felelőtlen és csődhöz vezető kísérlet után most visszatér a nyugat-európai nyugdíjrendszerek családjába, ahol van állami nyugdíj és vannak az önkéntes nyugdíjpénztárak. A Világbank és a nemzetközi pénzvilág nyomására Kelet-Európában kellett bevezetni és kipróbálni azt az életképtelen formációt, ami állami kényszerrel érte el az úgynevezett önkéntességet. Ennek most vége. Európában ezért nem is váltott ki a magyar kormány intézkedése különösebb politikai érdeklődést, mert világosan látták, hogy nem teszünk mást, mint felszámoljuk egy sikertelen kísérlet romjait. Nyugaton soha nem fordulhatna elő, hogy egy állam arra kényszerítse a polgárait, hogy a pénzüket kötelező jelleggel egy magánvállalkozásra bízzák, és az is elképzelhetetlen, hogy ezeknek a magánvállalkozásoknak az érdekében ugyanaz az állam olyan kötelezettséget vállaljon, hogy ami hiányzik a nyugdíjrendszerből, azt majd az adófizetők pénzéből kipótolják.

- Mégis, bármilyen is volt ez a struktúra, a felszámolásával sokan veszíteni fognak.

- Éppen ellenkezőleg: a legtöbb ember nyerni fog. Azok az emberek, akik az elmúlt években a nyugdíjtőzsdézés eredményeképpen elvesztették a pénzüket, most, amikor visszalépnek, meg fogják kapni azt az összeget, amelyet valakik eljátszottak, mert úgy tekintjük, mintha ki sem léptek volna az állami rendszerből. Azok pedig, akik hozamot könyvelhettek el az elmúlt években, most a visszalépéssel a nyereséget január 31-ig adómentesen kivehetik vagy jóváírhatják a számlájukon.

- Különböző kormánypárti politikusok néhány hét alatt öt-hat különböző magyarázatot hoztak fel az intézkedés védelmében, amelyek nem egymást, hanem inkább az összevissza beszélés érzetét erősítették.

- Mindenkit arra biztatnék, hogy barátkozzon meg a gondolattal: demokrácia van. A demokrácia pedig leginkább egy kávéházhoz hasonlít, mindenkinek mindenről van véleménye, hangzavar uralkodik, nem mindig lehet tisztán hallani a mondatokat, csörömpölnek a csészék, és rendszeresen előfordulnak heves szóváltások. Ilyen a politika világa is.

- A magánnyugdíjpénztárakból beérkező pénzzel mi történik? Nem lesz túlságosan erős a kísértés, hogy a költségvetést foltozgassák vele?

- Ez a pénz nem jut el a költségvetésbe, hanem egy elkülönített számlára érkezik, az államadósság- és nyugdíjalaphoz. Ebből az alapból csak nyugdíjakra és az államadósság csökkentésére mehet ki pénz, semmi másra. Ma kevesebb pénz érkezik a nyugdíjkasszába, mint amennyit havonta ki kell fizetni. Az ősbűnre 1990-ben derült fény, amikor világossá vált, hogy a kommunista korszak lezárásakor nulla forint és nulla vagyon van a nyugdíjkasszában. Innentől kezdve, ami bejött a járulékokból, az ki is ment a nyugdíjakra, a különbözetet mindig pótolni kellett a költségvetésből, a különbözet pedig egyre nőtt. A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer bevezetése ezt a különbözetet elviselhetetlenné növelte. Ezt a fenntarthatatlan rendszert át kellett szervezni, meg kellett őrizni a jelenlegi nyugdíjak értékét és kifizethetőségét, a fiatalabb nemzedékeknek is garanciát kell adni arra, hogy amikor elérkeznek a nyugdíjas éveik, biztosan számíthassanak a nekik járó nyugdíjra. Márpedig az állami nyugdíjnál biztonságosabb forma nem létezik. Aki tőzsdézni akar, tegye ezt a saját és ne a nyugdíjasok pénzével.

- A külföldi pénzpiaci elemzők, intézetek továbbra sem elégedettek a magyar kormánnyal, továbbra is hiányolják azokat az átalakításokat, amelyek a költségvetés hosszú távú stabilitását garantálják. Nemrég a kormány bejelentette, hogy tavasszal komoly átszervezések lesznek. Ezek lennének majd a külföld által fontosnak tartott reformok?

- Ez a kormány azt vállalta, hogy megújítja Magyarországot, és rendbe teszi azokat a válságterületeket, amelyeknek némelyikét a rendszerváltozás óta nem sikerült kezelni. Ez a szándékunk, és a parlamenti kétharmad révén az erőnk is megvan hozzá. Az átszervezések nem tavaszra vannak beírva a naptárba, hanem folyamatosan zajlanak. A pénzpiaci szereplők elégedettsége vagy elégedetlensége nem elsődleges szempont, ha jönnek az eredmények, az ő véleményük is kedvező irányba fog változni. Márpedig az eredmények jönnek. Júniusban Magyarország az első helyen állt a csődre esélyes országok sorában. Ez volt júniusban. Ma arról beszélünk, és az elemzők is azt boncolgatják, hogy 2013-ban és 2014-ben is ugyanolyan jól tudják-e majd kezelni az államadósságukat a magyarok, mint idén vagy jövőre. A különbség a kettő között nyilvánvaló. A céljaink világosak, három százalék alatt tartjuk a költségvetés hiányát, folyamatosan csökkentjük az államadósságot, és pár év alatt Európa egyik legversenyképesebb országává tesszük hazánkat. Nekünk még van esélyünk arra, hogy a termelőkapacitások és a termelési teljesítmény tekintetében versenyképesek legyünk a feltörekvő világgal, még Kínával is. A politika oldaláról nézve minden esélyünk megvan arra, hogy ez sikerüljön, hiszen nem vitatható, hogy az egész földrészen a magyar politikai rendszer a legstabilabb. A legjobbak között vagyunk már a 16 százalékos, arányos személyi jövedelemadóval, a kis- és középvállalkozások 10 százalékos nyereségadójával, a családtámogatási rendszerünkkel, azzal a szemléletváltással, hogy azokat támogatjuk, akik a gyermekekért, és nem azokat, akik a gyermekekből élnek. A munka tehát folyamatos, az átszervezések célja, hogy egyre több területen zárkózzunk fel az élbolyhoz.

- Ha már az átszervezéseket említette, a Költségvetési Tanács átszervezését mi indokolta?

- A Költségvetési Tanács gondolatát a Fidesz találta ki még ellenzékben, a létrehozására vonatkozó javaslatot mi terjesztettük be. Ám mi egy tényleges jogokkal felruházott, megkerülhetetlen testületet javasoltunk, nem olyat, amelynek csak véleményezési lehetősége van. Mellékesen azt sem javasoltuk, hogy ez a testület ezermillió forintot költsön el évente. Nem történt más, mint visszatértünk az eredeti elgondolásunkhoz, és ennek a nemzetközi elemzők majd örülni fognak, amint úrrá lesznek a barátaik állásvesztése okozta megrendülésen. Az eddigi Költségvetési Tanács kompetenciájáról egyébként árulkodik, hogy amikor átvettük a kormányzást, a költségvetési törvényben rögzített 3,8 százalékos hiány helyett 7 százalékos hiány köszöntött bennünket, a munkanélkülieknek nyújtott közfoglalkoztatás tételei csak szeptemberig voltak vezetve, maga a költségvetés nem tartalmazta Magyarország nemzetközi szervezetekben való tagságának a tagdíjait, és egyes intézmények forrását 245 forintos euróárfolyamon tervezték. Ilyen disznóólat még életemben nem láttam, pedig falusi gyerek vagyok. A testület tehát nem töltötte be azt a szerepet, amelyre létrehozták, és eközben elköltött egymilliárd forintot. Remélem, az új testület helytáll majd.

- Néhány nap múlva Magyarország átveszi az Európai Unió elnöki tisztségét, éppen most, amikor a közösség bajban van. Mit tekintene sikernek a magyar uniós elnökség végén?

- Az unió eddigi legnagyobb tette a közös valuta létrehozása volt, ami azonban felemásan sikerült, mert az euró mögé nem építettek közös költségvetési és gazdaságpolitikát. A világgazdasági válság felszínre hozta az összes gyengeséget és ellentmondást. Most kell majd meghoznunk azokat a döntéseket, amelyek biztosítják az euró jövőjét, ki kell dolgoznunk a válságkezelő mechanizmust, és meg kell alkotnunk hat olyan pénzügyi tárgyú törvényt, amelyek révén össze lehet majd hangolni a tagállamok gazdaságpolitikáját. Erős Európát akarunk, mert mi nem egy Titanicon akarunk versenyt nyerni. A magyar elnökség végére módosítjuk a lisszaboni szerződést, lesz új magyar alkotmány, és mindkettőben lesznek közpénzügyi szabályozások is. Sikernek tartanám emellett, ha Horvátországgal lezárulnának a csatlakozási tárgyalások, ha az unió el tudna fogadni egy közös romastratégiát, ha segíthetnénk Romániának és Bulgáriának abban, hogy bekerüljenek a schengeni övezetbe.

- Az új magyar alkotmányról még keveset tudni, de az ellenzék már most támadja, mondván, az nem Magyarország alkotmánya lesz, hanem a Fideszé. Azzal érvelnek, hogy jelenleg úgy tűnik, a leendő alaptörvény nem lesz népszavazás tárgya.

- Indokolt lenne a szocialisták szerénysége ebben az ügyben. Egyfelől olyat még nem láttunk, hogy az ancien régime emberei, akiknek a hatalmát jelen esetben egy kétharmados alkotmányos forradalommal megdöntötték, lelkesen vettek volna részt az új rend kiépítésében. Ők minden eszközzel a bukott rendszert védik. Másfelől épp a szocialisták voltak, akik az országgyűlési választások előtt azzal kampányoltak, hogy vigyázat, a Fidesz-KDNP-nek kétharmada lehet, és ily módon új alkotmányt lehet majd elfogadni. Az emberek meghallgatták őket, aztán felruháztak minket a kétharmados többség nyújtotta jogokkal, majd mindezt az önkormányzati választásokon megerősítették. Következésképpen semmiféle új, pótlólagos felhatalmazásra nincs szükségünk. Az alkotmányozás jogát éles politikai harcban szereztük meg, és élni is fogunk vele. Ennek már látható a menetrendje, február végén, március elején megkezdődik a nemzeti konzultáció az alkotmányról, és az önkormányzatok is közmeghallgatásokat tartanak majd. Március 15-én az Országgyűlés egy ünnepélyes deklarációval átalakítja magát alkotmányozó nemzetgyűléssé, ami nem jogkörbővítést jelent, hanem azt, hogy semmilyen más kérdéssel nem fogunk foglalkozni, csak az új alkotmánnyal, ám eközben az ellenzék jogait, ami a napirend előtti felszólalásokat és az interpellációkat illeti, természetesen tiszteletben tartjuk. Április 25-ig tart majd ez az időszak, ezen a napon volt 2010-ben a parlamenti választások második fordulója, jövőre pedig épp húsvét hétfőre esik, és ekkor fogadjuk el Magyarország új alkotmányát, ami 2012. január 1-jén lép hatályba. Április 25-e után az Országgyűlés megalkotja azokat az új törvényeket, amelyeket az új alkotmány értelmében meg kell alkotni, 2012. január 1-jén ezek is hatályba lépnek, és ezzel zárul majd le Magyarország alkotmányos átszervezése.

- A szocialisták azt mondják, ők nem valamiféle régi, bukott rendszert védenek, hanem a demokráciát magát, és hogy amit ön épít, az diktatúra.

- Nem érdemes komolyan venni egy olyan alakulatnak a demokráciaféltését, amely lelkesen támogatta, hogy a rendőrség brutális és véres eszközökkel támad a békésen ünnepelő emberekre, helyeselte és kitüntetésekkel, előléptetésekkel honorálta a napokig tartó embervadászatokat, az elfogottak kínzását, a koncepciós pereket és a titkosszolgálatok politikai felhasználását. Másfelől pedig a demokráciába az is beletartozik, hogy egyesek azt állítják, nincs demokrácia. Ezzel együtt kell élni.

- Köszönöm a beszélgetést.

- Én is köszönöm, áldott karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek.

(Forrás)

A bejegyzés trackback címe:

https://doku.blog.hu/api/trackback/id/tr1002538949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.