Doku blog

2010.10.18: A második akcióterv

2014. október 18. - doku.blog.hu

2010 október 18-án Orbán Viktor felszólalt a Parlamentben. Napirend előtti felszólalásában újabb akciótervet ismertetett, melynek részleteit alant olvashatjuk. Ebben jelentette be, hogy a banki különadók után újabb szektorokra - a távközlési cégekre, az energiaszektorra és a nagy kereskedelmi láncokra - vetnek ki különadót. Ez először két-három évre szólónak tűnt, de később már maradandó, hosszú távú adóként kommunikálták, hogy aztán később ez is változzon... A PPP konstrukciók felszámolását, a magánnyugdíj-pénztári átalakításokat, az egykulcsos szja-t is ekkor jelentette be a miniszterelnök.
(A beszéd forrása)

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm Önöket. Újabb fontos ülésnapjához érkezett a tisztelt Ház, kétségkívül ma nagy munka vár ránk. Ha a mai feladat jelentőségét pontosan akarjuk megérteni, érdemes végiggondolnunk röviden az elmúlt hónapok történéseit. Így láthatjuk tisztán, mi a dolgunk, mi a dolga ma a magyar Országgyűlésnek. A mögöttünk hagyott hónapok legfontosabb politikai történése az, hogy a választók jelentősen átrajzolták Magyarország politikai térképét 2010-ben. Áprilisban gyökeres politikai fordulatot vittek véghez, és aztán nagy várakozással figyelték, vajon az történik-e az országos politikában, amire ők a megbízást adták. Erről október 3-án nyilvánítottak véleményt, és ezzel véghezvitték a második politikai fordulatot, hiszen immár nemcsak abban értettek egyet, hogy mit nem akarnak, hanem abban is, hogy mit akarnak. Október 3-án úgy tettek felkiáltójelet e politikai fordulat végére, hogy immár az új kormány addigi munkájának és meghirdetett további terveinek ismeretében megüzenték a nemzeti ügyek kormányának, hogy tovább. Az ellenzék értékes hozzájárulása ehhez a fordulathoz, hogy az önkormányzati választás középpontjába a kormány munkáját és az ellensúly kérdését állította. Így az emberek nemcsak helyi, de országos kérdésekben is dönthettek. Az eredmény ismert. Ezzel új időszámítás kezdődött, hiszen lezárult a magyar politika megváltoztatásának időszaka. A választók elvégezték a maguk dolgát: a politikai változás megtörtént. Az emberek megtették azt, ami rajtuk múlott, annak érdekében, hogy hazánkat közös erőfeszítéssel talpra állíthassuk és megújítsuk. Az emberek nagyon pontosan megmondták, mit akarnak és mit nem, mivel bízzák meg a választott vezetőket és képviselőket. Azt kell most tisztáznunk, tisztelt Ház, hogy mi is ez a megbízás. Ehhez az általunk az emberekkel közösen elindított változás lényegét kell ismét felidézni.

Minden jelentős döntés előtt, minden bonyolult intézkedéskor érdemes visszalépnünk a kályhához: milyen irányban akarnak az emberek változást a dolgok menetén, és miért akarják éppen ezt? Mi is volt a legnagyobb baj a mögöttünk hagyott nyolc évben? Miért bénult meg, csúszott szét az állam működése? Miért zuhant az ország szabadesésben a válság mélyére?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt tudjuk, hogy nem az emberek tehettek erről. Ők, ahogy korábban is, becsületesen elvégezték a maguk munkáját. Azt is tudjuk, hogy a baj inkább a politikával és az állammal volt, amelynek feladata közös érdekeink képviselete lenne. Ehelyett az elmúlt években magánérdekek martalékává vált. A magánérdek és a piaci részérdekek kontrollálatlan beengedése az államba katasztrófához vezetett. Minden elsüllyedt a korrupcióban, a beruházások lassúak, pazarlóak lettek, a hatékonyságnak még a látszatát is elveszítették. A közpénzek elfolytak, az ország csőd közeli helyzetbe jutott. Bebizonyosodott, mindannyiunk számára világosan bebizonyosodott, hogy az állam piacosítása egy öngyilkos modell, amely a végén megsemmisíti az állam lényegét: a közérdek képviseletét.

Tisztelt Ház! A közérdeket csak az állam tudja érvényesíteni. Ebből viszont az is következik, hogy az államnak csak a közérdeket szabad képviselnie. Ehhez erős állam kell. A modern állam kisebb, de erősebb, és csak a közérdeket képviseli; semmilyen magánérdeket nem képviselhet. Nekünk az a feltett szándékunk, hogy olyan államot működtessünk, amely minden magyar ember állama, ezért minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből. Az elmúlt évek gyötrő gondjai, fájdalmas bajai éppen abból adódtak, hogy a magánérdek teljesen behálózta az államot, és egyúttal kiszorította a közérdeket. Ennek az lett a következménye, hogy az állam magánérdekeket kezdett finanszírozni, magánvállalkozásoknak utalt át hatalmas összegeket az adófizetők pénzéből, közkövetelésekről mondott le, minden ésszerű indok és ellenőrzés nélkül. Hatalmas bürokráciát és átláthatatlan túlszabályozottságot hozott létre, hogy a magánérdekeket elleplezze az egyes emberek elől, hogy ne lássák, és ne tudják megkülönböztetni a közérdektől. Ez lett a táptalaja a temérdek visszaélésnek, botránynak, a közvagyon és a közpénzek eltüntetésének. Ezért nem bízott már senki az államban. A mi megbízatásunk lényege tehát, hogy a közérdeket érvényesítsük Magyarország legfontosabb kérdéseiben, és a magánérdekeket pedig tereljük vissza oda, ahová valók, vagyis a piacra. A piacnak és az önérdeknek az államban nincs semmi keresnivalója. Az a dolgunk tehát, hogy az állam csak az emberek érdekét jelenítse meg minden fontos kérdésben. Csak így lehet legyőzni a mindent elöntő korrupciót és a sorozatos válságokat.

Sokan mondják azt, hogy államra valójában nincs szükség, mert az állam nem jó gazda. Az elmúlt nyolc évben valóban nem volt az. De éppen azért nem volt az, mert a nyakába ült, még inkább nyakába vette a magánérdekeket, és így nem tudott a közérdek képviselője lenni. A mi dolgunk megmutatni, hogy az állam igenis lehet jó gazdája az adófizetők pénzének, ha újra azt teszi, ami a feladata. Ehhez arra van szükség, hogy magán- és közérdek ne fonódhasson össze, az államot magánérdekmentes szférává kell tennünk. Összegezve tehát: a kormánynak és az Országgyűlésnek minden döntésénél, minden intézkedésénél az a dolga, hogy azt keresse, hogyan tudjuk megfogalmazni és érvényre juttatni a közérdeket a gazdaságban, az állam működtetésében és az élet minden fontos területén. Ez a második akcióterv lényege. Ezért vagyunk ma itt. Ezért javaslom a magyar Országgyűlésnek, hogy a mai napon támogassa a nemzeti ügyek kormányának második akciótervét.

Tisztelt Ház! A második akcióterv három aktuális kérdéskörben fogalmazza meg a közérdek érvényesítését: 1. a közérdek érvényesítése a közterhek arányos elosztásában; 2. a közérdek érvényesítése a munkahelyek teremtésében és megőrzésében; 3. a közérdek érvényesítése az értelmetlen bürokráciával és a rossz szabályokkal szemben.

Tisztelt Ház! Közérdek az, hogy Magyarország ne csak kilábaljon mielőbb a válságból, hanem kitűzött célunknak megfelelően sikeresen ki tudja használni a válság leküzdésében rejlő lehetőségeket. Ehhez minden erőforrásra szükség van, ezért közérdek az, hogy mindenki arányos részt vállaljon a közös teherből, a válság leküzdésének terheiből éppúgy, mint a sikeres elrugaszkodás terheiből. Vannak, akik már nagyon sok áldozatot hoztak, és nem képesek több áldozatra: a magyar emberek, a magyar adófizetők, akikről az eddigi kormányok már nagyon sok bőrt lehúztak a válságra hivatkozva. Amikor a gazdaság bajba került, az ország segített abban, hogy a gazdaság szereplői túléljék a válságot. Most ideje, hogy fordítva történjen, most azok segítsenek, akik már túl vannak a nehezén, most ők segítsenek Magyarországnak. Az elmúlt nyolc évben a magyar adófizetők, azok is, akiknek a puszta megélhetés is napi problémát jelent, rengeteg többletet fizettek be, hogy segítsenek hazánkon. Az országot sújtó válságok terheit eddig kizárólag ők állták, mert a magánérdekektől vezérelt politika mindig mindennek az árát velük fizettette meg, mindig csak az emberektől vett el közvetve és közvetlenül, s ráadásul mindig azt hajtogatja: ennek így kell lennie, ez nem lehet másképp, nincs más gazdaságpolitikai alternatíva. Most úgy tisztességes, úgy igazságos és úgy ésszerű, hogy a válság második szakaszában, amíg ki nem jutunk a gödörből, azok vállaljanak többletterheket, akik eddig mentesültek az áldozatvállalás alól. Az együttműködés gazdaságpolitikája most azoktól kér arányosabb részt a terhek viseléséből, akik jelentős profittal rendelkeznek. Ezért most a gazdaság legerősebb szereplőit nagy tisztelettel arra kérjük, hogy válságadó formájában vállaljanak arányos részt a kilábalásból. Az ebben való részvétel átmeneti idejű, tehát közép- és hosszú távon nem befolyásolja a szektorok sikerét. Döntésünkben elsődleges szempont volt, hogy a válságadó arányos legyen, megfizetése ne okozzon a működésre is veszélyes terhet, és semmiképpen ne veszélyeztessen ez az intézkedésünk munkahelyeket. Így esett a választásunk olyan területekre, ahol valamilyen piaci sajátosság révén kiszámítható és nagy profitra tesznek szert a gazdálkodók. A bankok, a pénzügyi szektor már korábban részt vállalt a válság terheiből, most a távközlési cégek, az energiaszektor és a nagy kereskedelmi láncok vannak soron.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előterjesztésben, amelyet Önök elé benyújtottunk, pontos összegek szerepelnek, amelyek arról beszélnek, hogy melyik szektortól – már az idei évtől kezdődően, tehát 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben – milyen hozzájárulást kérünk. Önök is láthatják, hogy az energiaszektor kiemelt súllyal szerepel itt. Engedjék meg, hogy tájékoztassam Önöket arról, hogy 4, azaz négy nappal a választások második fordulója után, 2010. április 29-én az akkor leköszönő kormány olyan szerződést kötött nagy energiacégekkel, amellyel 178 milliárd forintról mondott le a magyar adófizetők pénzéből.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az érintett vállalatok mindegyikéről elmondhatjuk, hogy erejük, versenypozíciójuk és nem utolsósorban az állam által biztosított előnyök révén képesek olyan extraprofitot előállítani, amelyből futnia kell a segítségre is, ha az ország, a magyar emberek bajban vannak. Azok az emberek, akik fogyasztásukkal, vásárlásaikkal sikeressé és nyereségessé teszik ezeket a nagyvállalatokat, ezeket a szektorokat, most joggal kérnek segítséget. Válság idején az ilyen előnyös pozíciókból származó hasznot illik megosztani azzal a közösséggel, amelyik ezt a hasznot létrehozta. Három évre tervezzük a válságadókat, mindez, tisztelt Hölgyeim és Uraim, arra figyelmeztet bennünket, hogy nem hanyagolhatjuk el, nem söpörhetjük félre, nem mondhatunk le az oktatás, az egészségügy, vagyis általában a közszolgáltatások ésszerű átalakításáról, azt nem halaszthatjuk el, illetve arról nem mondhatunk le. Ez a három év arra ad nekünk esélyt, hogy a magyar gazdaságot Közép-Európa legsikeresebb gazdaságává tegyük, feltéve, ha ez alatt a három év alatt minden munkát elvégzünk, ami ehhez szükséges. Ennek érdekében már a közeli napok során tárgyalásokat kezdeményez a kormány minden nagyobb önkormányzattal az általuk működtetett közszolgáltatások további sorsáról.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy az állam megfelelően tudja érvényesíteni a közérdeket a magánérdekkel szemben, magát az államot, az állam működését is meg kell tisztítanunk a magánérdektől. Ezért tarthatatlan az úgynevezett PPP-rendszer, amely magyarul a magán- és az állami szereplők együttműködését hivatott kifejezni, és amelyben általában, ha nem is minden esetben, de az esetek túlnyomó többségében a kötelezettségeket és korlátokat az állam vállalta, míg az előnyöket és a profitot a magántulajdonos kapta. Jó példája ez az előző korszak olyan jelenségeinek, amelyekben a magánérdek kiszorítja a közérdeket. Ezeknek a dolgoknak véget kell vetnünk. Van más út a szükséges fejlesztésekre úgy, hogy az a közérdeket szolgálja, és nem csak a magánzsebek mértéktelen duzzasztását az adófizetők kárára. Ezért szükség van a PPP-beruházások felülvizsgálatára és a szerződéskötések azonnali felfüggesztésére.

Tisztelt Ház! Tipikus példája a magánérdek agresszív térnyerésének a közérdek kárára a magánnyugdíj-pénztárak esete. Eleve tarthatatlan dolog, hogy bárki számára kötelezővé tegye a politika azt, hogy a pénzét kockáztassa. Lebegjen szemünk előtt az amerikai példa, ahol tisztán magánrendszer van, és ahol ezért sok millió ember bukta el befektetését a válság során, amit soha senki nem fizet vissza nekik. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Európában ezt a rendszert sehol sem vezették be, nem engedték, hogy az állami és a magán összekeveredjen. Csak a velünk együtt, újonnan az Európai Unióba belépett országokra erőltették rá ezt a szisztémát. Nem tettek soha ilyesmit a Lajtán túl. Önkéntes pénztárak vannak, de állami kényszerrel létrehozott magánrendszer nincs, és nem is lehet ismeretes. Az állami nyugdíj az egyetlen, amely garantálni képes mindenki számára az értékállóságot, mert csak az állam olyan erős, hogy átvészeljen egy gazdasági válságot. Semmilyen magánvállalkozás nem tudja garantálni a nyugdíjakat. A magyar állam a nyugdíjjárulékból ma havi 30 milliárd forintot utal át magánbefektetők zsebébe, akik semmilyen garanciát nem tudnak adni arra, hogy képesek lesznek tartani a nyugdíjak értékét, de még arra sem, hogy bárkinek a nyugdíját majd ki tudják fizetni. Ez kizárólag magánérdekeket szolgál, miközben súlyosan veszélyezteti a közérdeket. Senkit sem lehet arra kötelezni, hogy tőzsdére vigye a pénzét – márpedig ma ezt teszi a magyar állam. Senkit sem lehet arra kötelezni, hogy tőzsdére vigye a pénzét. Aki önszántából ezt akarja, azt is érdemes figyelmeztetni, hogy sem a tőzsde, sem semmilyen magánbefektetés senkinek sem tud garantálni semmit. Az államnak kötelessége megvédeni a nyugdíjasokat és a nyugdíjak értékét, és mi meg is fogjuk védeni a nyugdíjasokat is és a nyugdíjak értékét is. De ezt csak az állami nyugdíjpénztáron keresztül tudjuk megtenni. Ezért lehetőséget adunk a visszalépésre az állami pénztárba, és aki visszalép, annak az állam garantálja, hogy nem éri veszteség, annak garantálja nyugdíja értékállóságát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meg kell adni az embereknek a választás szabadságát. Nem lehet erőszakkal belekényszeríteni egy magánbefektetői rendszerbe, nem lehet erőszakkal kényszeríteni, hogy bárki feltegye megtakarított pénzét egy rulett asztalra. Ebben mindenkinek magának kell felelősen döntenie: ha visszalép, visszalép, ha marad, marad.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ki kell söpörnünk a magánérdeket az állami vállalatok világából is. A magyaroknak elegük van abból, hogy az ő szolgálatukra létrehozott, az ő pénzükön üzemeltetett vállalatokat bűnözők szállják meg, és szervezetten hordják ki belőlük a közpénzt. Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy a választók mit gondolnak erről, kérem, nézze meg az október 3-ai fővárosi választási eredményeket. A közérdek azt kívánja, hogy szigorúan ellenőrizzük és számoltassuk el ezeket a szolgáltató vállalatokat. Ennek megfelelően első lépésként közös holdingba tömörítjük a Volán-vállalatokat és a MÁV-ot, valamint kialakítjuk a BKV-val való együttműködés mindkét felet kielégítő módozatát. Ez egyszerre teszi lehetővé a közérdek erősebb érvényesítését és a kisebb bürokrácia révén az azonnali költségmegtakarítást is ezeknél a hatalmas állami és önkormányzati vállalatoknál. Közérdek végül az is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az állami bürokrácia kevesebbet költsön magára. Ez is egy olyan pont, ahol a magánérdek beférkőzhet az állam működésébe, és károkat okozhat az embereknek. A felesleges szabályok csak arra valók, hogy visszaélésekre adjanak alapot, és gátolják az értékteremtést, nehezítsék azok életét, akik vállalkozni és dolgozni akarnak. Úgy számoltunk, hogy legalább öt százalékkal tudunk ezen a területen kevesebbet költeni, és ezzel több tíz milliárdnyival több közpénz maradhat a kasszában.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Felfogásom szerint közérdek az is, hogy megteremtsük az adófizetés becsületét. Ez csak arányos adózással lehetséges. Ezért a jövő év első napjától szándékaink szerint arányos adózást vezetünk be. Aki tízszer annyit keres, tízszer annyit adózik, aki pedig több emberről gondoskodik, mert több gyereket nevel, az kevesebb adót fizet. Ez így tisztességes és így ésszerű. Ez kiszámíthatóvá, tervezhetővé teszi az adózást, senkit nem érhetnek olyan kellemetlen meglepetések, mint manapság, amikor valamikor a tavasz folyamán derül ki, hogy az előző év után még tíz-, esetleg százezreket kell jövedelemadóként befizetni ilyen-olyan, egy átlagember számára átláthatatlan összefüggések és szabályok miatt. Egyszerű adózás lesz, hogy mindenki átlássa, mindenki előre tervezhesse, és ugyanakkor senki ne tudjon kibújni alóla. Egy adó, egy kulcs, azonos lehetőségek, azonos felelősség. Ez így fair. Így lesz rend az adózásban, így tudunk véget vetni a potyautas rendszernek. Éppen ezért ezzel mindenki jobban jár, mert az elmúlt húsz év legalacsonyabb jövedelemadóját vezetjük be, ugyanakkor ezzel az adózással mindenki arányosan részt vállal a közös terhekből.

Tisztelt Ház! Minthogy első számú nemzeti ügynek tekintjük a magyar gazdaság mielőbbi talpra állítását, ezért nyilvánvaló, hogy egyik legfontosabb közérdekünk ma a meglévő munkahelyek védelme és új munkahelyek teremtése. Aki munkát tud vállalni, és így képes gondoskodni magáról és családjáról, annak a munkalehetőség nem csak személyesen érdeke, azt is világosan kell látnunk, hogy ezzel a közösséget is szolgálja. Mindenkinek érdeke az, hogy többen tudjanak adót és járulékot fizetni a közös kalapba, és minél kevesebben szoruljanak segélyre ugyanebből a kalapból. Ennek érdekében öt fontos intézkedést emelek ki a második akciótervből. Aláírjuk a megállapodást a Magyar Kereskedelmi Kamarával, amely a német típusú szakképzési, duálisnak mondott rendszer bevezetését teszi meg, indítja meg Magyarországon. Megkezdjük a részmunkaidős foglalkoztatás támogatását a hölgyek esetében. Ha valaki nyolc óra helyett kétszer négy órában női munkaerőt alkalmaz, akkor 27 százalék helyett 20 százalék tb-járulékot fizet csak. Bevezetjük a Széchenyi-kártyát az agráriumban, lehetővé tesszük a helyi termelői piacok megnyitását, és forgóeszközhitelt nyújtunk az agrárium számára, mert a munkahelyek bővítésének egyik nagy lehetőségét éppen itt látjuk.

Tisztelt Ház! Lássuk, mit tehetünk a rossz szabályokkal szemben. A túlzott bürokrácia, a túlszabályozottság nemcsak azért áll szemben a közérdekkel, mert béklyókat rak azokra, akiktől a gazdasági növekedés beindítását várjuk, hanem azért is áll szemben a közérdekkel, mert sokszor csak arra szolgál, hogy elfedje a magánérdekeket, és a zavarosban halászókat segítse. Éppen ezért alapvető közérdek a fölösleges bürokrácia csökkentése, az értelmetlen szabályok felszámolása. A józan ész mindig erősíti a közérdeket. Ezen a területen is jelentős változtatásokat tartalmaz a második akcióterv, számos olyan akadályt gördítünk el a vállalkozások és a munkavállalás útjából, amelyekre régóta nagyon sokan és okkal panaszkodnak. Ezért eltöröljük az elvárt jövedelem határát. Az önfoglalkoztató vállalkozások adózását egyszerűsítjük. A vállalkozási piacot megtisztítjuk az egyszerűsített végelszámolás lehetőségének megteremtésével. A társasági adó év végi feltöltésére vonatkozó árbevételi szintet 50 millió forint helyett 100 millió forintra emeljük. Olcsóbb fejlesztéspolitikát indítunk meg, 20 százalékkal csökkentjük a pályázatok elbírálásában részt vevő szervezetek számát, 10 százalékkal csökkentjük a pályázati mellékletek számát, 30 százalékkal csökkentjük az adatlapok hosszát, és 2011 végére megteremtjük a papírmentes pályázás lehetőségét is. Az előtakarékosságot támogatni fogjuk, 8 év helyett 10 évig támogatjuk, közeli hozzátartozó is felhasználhassa a lakáscélú előmegtakarítását, és az áthidaló kölcsönökként adható hitelek arányát pedig 75 százalékra emeljük, ettől is az építőipar megindulását várjuk.

Tisztelt Ház! Az imént felsoroltak valójában azt jelzik, hogy immár új világ van Magyarországon. Megváltoztak a szabályok. A közérdek erősödik. Erre kaptunk felhatalmazást, és erre mondtak a választók október 3-án határozottan igent. Egyértelműen kifejezték, hogy gyökeresen mást várnak a politikusoktól, egészen más szerepet szánnak a politikának. Azt akarják, hogy a politikusok az ő közös ügyeiket és érdekeiket, vagyis a közérdeket képviseljék, azt erősítsék és ne a magánérdekeket. Az emberek felismerték, hogy a politikát és az államot eluraló magánérdek tönkretette az országot, gátolta az ő személyes boldogulásukat, keserítette egyéni életüket. Ezért söpörték el az előző korszakot, ezért alapították meg a nemzeti együttműködés rendszerét, amelyben a közérdeknek kell érvényesülnie közös ügyeik intézésében, és a magánérdeknek a piacon van a helye, ott kell versenyeznie. Mindenkinek azt javaslom, tisztelt Ház, hogy szoktassa magát ahhoz a gondolathoz, hogy a közérdek mostantól legalább olyan erős, mint a magánérdek, és ha a helyzet úgy kívánja, akkor még erősebb is annál, és akkor a közérdeket a magánérdekkel szemben is érvényesíteni kell, ugyanúgy, ahogy ezt tettük a vörösiszap-katasztrófa kapcsán, amikor új alkotmányos intézményt hoztunk létre a bajok kezelésére.

Eljárt az idő afelett, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy bizonyos emberek kiváltságos helyzetben érezzék magukat, és azt gondolják, hogy ők bármit megtehetnek, az ő cselekedeteiknek nincs következménye. Eddig az volt a világ rendje Magyarországon, hogy kevesen nagyon jól jártak, és az emberek nagy-nagy többsége hiába gürcölt, hiába hozott áldozatokat, hiába küszködött, mindig rosszul járt. Ezen változtatunk. Lehet, hogy ez nem tetszik azoknak a keveseknek, akik eddig mindig nagyon jól jártak. Az ő szempontjukból ez akár érthető is lehet, de a demokráciában egyes emberek szava nem írhatja felül a sokakét, vagyis a közakaratot. Eddig az ügyeskedős, potyautas módszerrel lehetett érvényesülni Magyarországon. Aki becsületesen próbált dolgozni, vállalkozni, az szinte csak rosszul járhatott, és még a szemébe is nevettek, hogy milyen élhetetlen vagy. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ennek a korszaknak van most vége. Az elmúlt nyolc évben ki lehetett kerülni a közterhekből való arányos részesedést, mondván, majd másoktól beszedi a kormány. Voltak, akik úgy gondolták, hogy mi mulatunk, az egyszerű adófizetők meg majd fizetik a számlát. Ennek a világnak akarunk véget vetni. Aki mulat, annak fizetnie is kell. Mennél többet mulat, annál többet kell fizetnie, és a közterhekből mindenkinek, aki erre fizikailag képes, ki kell venni a részét. Nincs kibúvó, nincs kivétel, nem lehetnek kiváltságok és kiváltságosok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a világ, bármennyire is akar, nem fog visszatérni, amelyben az államot behálózták a magánérdekek, és fölemésztették az emberek erejét, pénzét, erkölcsét és hitét. Nem engedjük, hogy az előző korszak visszatérjen. Ezt a megbízást kapta a 2010-es kétharmados forradalom révén a megalakult új országgyűlés, magam és a nemzeti ügyek kormánya pedig ennek a megbízásnak a teljesítésére tettünk esküt. És most ennek az eskünek tettünk eleget, amikor Önök elé beterjesztettük a második akciótervet. Kérem Önöket, adják meg a szükséges támogatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

A bejegyzés trackback címe:

https://doku.blog.hu/api/trackback/id/tr262539030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.