Doku blog

2010.04.17: Lendvai Ildikó a két forduló között

2014. április 17. - doku.blog.hu

Lendvai Ildikó 2010. április 17-én, azaz 4 évvel ezelőtt adott interjút a Népszavának. Akkor még azt mondta (talán hitte is): a Fidesz kétharmada megakadályozható. Négy év elteltével érdekes újra elolvasni az interjút. (Kiemelések tőlem.)

-Mondunk hat számot: 11, 31, 32, 42, 43, 19.

- Körzetszámok?

- Nem. És nem is a hatos lottó nyerőszámai. Így szerepelt az MSZP első fordulóban 1990-től 2010-ig a szavazatok arányában.

- Ráismerhettem volna. Ha az MSZP saját magával volna versenyben, akkor ez a második legrosszabb szereplés lenne. De az is tény, hogy amikor még rosszabb eredményünk volt, akkor négy év múlva nyertünk.

- Tehát a remény hal meg utoljára?

- Nem, a kötelességtudat és a felelősség. Az meg nagyon is él. Bár sokan csalódtak bennünk, sok hibát vetnek a szemünkre, és sokakat sújtott a válság is, ez a választás azt is megmutatta: most is csaknem egymillió baloldali szavazó van, az egyéni jelöltjeinket pedig ennél is többen akarták a parlamentbe juttatni. Nem tántorította el őket az utolsó év számos népszerűtlen, de szükséges döntése sem, a 13. havi nyugdíj megszüntetésétől a nyugdíjkorhatár emeléséig. Ha még a BKV-botrány gyilkoló hatását is hozzá vesszük, azt mondhatjuk: egymillió ember mindezzel szembenézve bízik a baloldal megújulási képességében, látja a válságkezelésben mutatott felelősségét, demokrácia-tiszteletét, hisz progresszív törekvéseiben. És van ezen felül is egy jelentős szavazótábor, amely nem baloldali, de hisz a sokszínű demokráciában. Ezek a választók - vagy akár most éppen nem választók - természetesnek tartják, hogy Magyarországon nem jöhet újra olyan világ, amikor egy ember kontroll nélkül azt csinál, amit akar. Ők azok, akik megkövetelik és megérdemlik, hogy legnagyobb ellenzéki pártként minden egyes órában, minden egyes percben tegyünk azért, hogy lefoghassuk azokat a kezeket, amelyek esetleg előszednék a "komcsi" listákat. Az MSZP nem abban érdekelt, hogy a Fidesz rosszul kormányozzon, mert nem célja az ország romlása. Épp a Népszava fogalmazta meg valamelyik nyilatkozat kapcsán a legrövidebben, hogy az MSZP nem ellendrukkere, hanem kikövetelője akar lenni a jó kormányzásnak. Ehhez kell erő. Ezért nem adhatjuk föl.

- De a felmérések szerint 1,4 millió szavazót veszítettek.

- Ez fájdalmas veszteség nekünk, és fájdalmas csalódás lehetett az eltávozóknak. De kijelöli az útirányt is. Van 1,4 millió szavazó a mostani egymillión túl, aki ha méltónak látja rá, hajlamos a bizalmáról biztosítani a baloldalt. Most nincsenek velünk. De lehetnek. Ki hitte volna '90-ben, hogy utána '94-ben abszolút többséget szerzünk? És ki hitte volna '98-ban - amikor szintén a Fidesz hatalmának sok évtizedes bebetonozása miatt aggódtak többen -, hogy 2002-ben ismét győzünk?

- Meglepte önöket, hogy ennyien csalódtak a nyolcéves kormányzásban?

- A felmérések 2006 nyara óta jelezték a tendenciát. Ráadásul azt hiszem, hogy nem a nyolcéves kormányzásban csalódtak az emberek, hiszen ha így lett volna, akkor négy év múlva nem választanak meg minket újra. Aki a nyolc évet folyamatos kálváriának tünteti fel, lenézi, megveti a 2006-ban ránk szavazókat. Az utolsó négy év tényleg kutya nehéz volt az országnak. Sokféle okból, de a választók ítéletet mondtak. Ítéletet mondtak a saját helyzetükről, amellyel sokan érthetően elégedetlenek. De persze ítélkeztek fölöttünk, hibáink fölött is. Változást akartak, és ennek szükségességében igazuk volt. De sokan közülük ott keresték a változást, ahol - mint a Fidesznél - semmi hajlam egy újfajta politikára, vagy - mint a Jobbiknál - a változás valójában rombolást jelent. Egymillióan meg éppen tőlünk várják a megújulást. Méltósággal kell elviselnünk a vereséget, hogy legyen jogunk, lelki- és politikai erőnk rábírni a győztest: méltósággal és felelősen cselekedjék a győzelem után.

- Csak kormányzati hibák következménye ez a nem egészen 20 százalékos eredmény?

- Semmiképpen. Csak úgy gondolom, ezt is el kell mondani a valódi önértékeléshez. Saját hibáink mellett, olykor előtt, van két másik fontos tényező. Az egyik: nagyon nehéz híveket megtartani, amikor a válság miatt nehezebb az életük. A másik pedig: az MSZP négy évig politikai hidegháborús viszonyok között kormányzott. Úgy, hogy az ellenzék egyetlen percig sem vette tudomásul 2006-os választási győzelmünket. És hogy - szemben szinte minden európai országgal - zsigerből szavaztak az olyan reformelképzelések ellen, amelyek pedig talán kevesebb szenvedést okozva, könnyebbé és gyorsabbá tehették volna a szükséges átalakításokat. Mind a három okról beszélni kell. Annak sincs értelme, hogy az MSZP elkenje saját hibáit, de annak sincs, hogy önelemzés helyett önmarcangolást végezzen és ne beszéljen a többi okról.

- Az első forduló előtt az volt a jelszó: többen vagyunk, mint bárki gondolná.

- Többen is voltunk. Az előrejelzésekhez képest körülbelül 100-200 ezer szavazónkat sikerült passzívból aktívvá tenni. De olyan is volt, aki otthon maradt, mert az utolsó napok hírei éppen hogy elijesztették. Amikor napvilágra került Kubatov Gábor hencegő "beismerő vallomása" a "komcsik" teljeskörű listázásáról, választókerületemben odajött hozzám két idős hölgy, és azt kérdezték, most el merjenek-e menni szavazni, be van-e kamerázva a szavazófülke is. Nehéz volt őket meggyőzni: idáig azért nem fajultak a dolgok. Természetesen nem gondolom, hogy alapvetően fordította volna a meg választást, ha semmi hasonló félelem nincs, de hogy ez is kitapintható, abban egészen biztos vagyok.

- Csakhogy az ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság szerint lényegében nincs Kubatov-féle ügy.

- Mondhatnám azt, hogy a jövő elkezdődött. Ilyesmitől tartottunk. A Legfelsőbb Bíróság döntésénél még lehettem jóhiszemű, hiszen pusztán azt mondták, hogy az OVB ne állapítson meg bűncselekményt a hivatalos vizsgálat előtt. Amit már nem tudok jóhiszeműen értelmezni (még ha ezzel magamra is vonom a testület haragját), az az ügyészség döntése. Hogy minden vizsgálat, vagy akár feljelentés-kiegészítés kérése nélkül, 3 nap alatt azt állapítsák meg, hogy nem történt bűncselekmény, az nem politikai, hanem erkölcsi okokból háborít fel. Erkölcsi értelemben ez maga a bűnpártolás. Hiszen innentől minden párt szabadon készíthet feketelistát politikai ellenfeleiről, az ügyészség szerint ez nem bűn. És minden párt nyugodtan rágalmazhatja a másikat a saját maga által elkövetett törvénysértéssel. (A pécsi polgármester-választáson Szili Katalin szórólapját ellopták, kampánycsend alatt szétszórták, majd feljelentették Szilit a választási törvény megsértéséért). Az ügyészség szerint ezt is szabad. Indoklásuk szerint a listázásnál csak akkor merül fel a bűncselekmény gyanúja, ha valaki majd a Fidesz-uralta Pécsről névvel, címmel jelentkezik: én "komcsi" vagyok, szerintem a listán is szerepelek, vagy ha nem, tessék szíves pótlólag ráírni, és itt a papír a kezemben, amelyen a hatóságok őszintén bevallották, ezért nem kaptam szociális segélyt, ezért vesztettem el állásomat. Ugyan már! Aki bombát gyárt, robbantani akar. Meg is büntetik már a gyártásért is. Aki listát gyárt, használni akarja. Orbán Viktor a választás előtt az egyik tévéműsorban voltaképpen maga is elismerte, hogy Kubatov beszél a felvételen. Elmondta: meg is kérdezte őt, aki közölte vele, hogy törvénytelenség nem történt. Naná, mit mondott volna? Ugyanebben a tévéinterjújában Orbán azt mondta, hogy őt a felvétel azon részei bántották, amelyek személyesen rá vonatkoztak. Ha jobban aggasztotta az, hogy évődnek rajta számítógépes ismeretei miatt, annál, hogy nyilvántartják a "komcsikat", és "nyuggerezik" a nyugdíjasokat, akkor nagy baj van. Kíváncsi vagyok ezek után, hogyan jár el az ügyészség az MSZP-vel szemben. A Kubatov-ügy után ugyanis gyorsan "ellenügyet" kreáltak, mit mondjak, elég silány minőségben. Bennünket azért jelentettek fel, mert egy eltorzított arcú és hangú ember - nem, mint Kubatov Gábor pártigazgató, saját nevében, saját hangján - azt mondja, hogy az MSZP-sek listáztak. Ennyi a "bizonyíték", amit bármely statiszta eljátszhat.

- Több szocialista politikus vélte úgy az első forduló előtt, hogy a demokrácia letéteményese az MSZP, és az egyetlen párt, amely meg tudja majd védeni a demokráciát az új parlamentben. Ez az MDF esetében bevált, az LMP esetében nem. Most pedig visszaléptettek négy jelöltet az LMP javára.

- Sosem állítottuk, hogy az LMP vagy az MDF nem demokratikus párt.

- Csak azt, hogy nem jutnak be a parlamentbe.

- Ebben valóban kételkedtünk, ahogy hosszú ideig az összes kutatás is ezt tette. Ezért mondtuk, ilyen nagy tét esetén ki-ki gondolja meg: nem vesztegeti-e el szavazatait. Az MDF-nél az aggodalom sajnos nagyon is jogos volt; Budapesten körülbelül 4,6 százalékot értek el, ennyi tehát az elvesztegetett szavazat, amivel néhány körzetben akár fordítani lehetett volna. Az LMP átugrotta a lécet, jóval magabiztosabban, mint bármely felmérés jelezte. Ehhez csak gratulálni lehet. De mostantól ez komoly felelősséget is jelent, azért, hogy az LMP- nek - mint parlamenti erőnek - első politikai gesztusa az-e, hogy nem tesz semmit a túlhatalom megfékezéséért. De ez az ő gondjuk. Mi nem kértük az LMP vezetőit, hogy üljenek le velünk és kössenek megállapodást. Nekik és választóiknak nyilván számos kritikájuk és ellenérzésük van az MSZP-vel szemben. Mi a választókhoz fordultunk, azokhoz, akik nem akarták a Fidesz túlhatalmát vagy a Jobbik erősödését sem, hiszen különben rájuk szavaztak volna. Tőlük azt kértük, gondolják meg, van-e értelme most a szocialista párt ellenzékének lenni, amikor bennünket a választók már leváltottak, megfosztottak a kormányzás lehetőségétől. Nem inkább annak van értelme, hogy meggátoljuk a minden kontroll nélküli kormányzást, hogy egyetlen ember azt csináljon az országgal, amit akar?

- Ezzel a gesztussal az LMP híveinek üzentek vagy az MSZP-s szavazóknak?

- Mindenkinek. Azt üzentük, hogy az már eldőlt, ki kormányoz. Az MSZP, ahogy demokráciában illik, ezt tudomásul veszi, és készül az ellenzéki szerepre. De az még nem dőlt el, lehet-e bármit megtenni egyetlen párt akaratából, amelyre ugyan sokan szavaztak, de egyáltalán nem az egész ország. Nem dőlt el, lesz-e módjuk előszedni a "komcsi" listákat, lesz-e módjuk nyíltan is a kormány alá rendelni az ügyészséget és az egész igazságszolgáltatást, megszüntetni mondjuk az Alkotmánybíróságot, az ombudsmani rendszert, lesz-e módjuk kötelező hittant elrendelni, településeket, budapesti kerületeket tetszés szerint, politikai érdekből összevonni vagy szétválasztani, megszüntetni az állampolgárok jogát a saját polgármesterük megválasztásához. Ez mind nem dőlt el. Most erről szavazunk

- És nem a saját, viszonylag jól álló jelöltjeik érdekében kellene felszántaniuk a terepet, olyan kampánnyal, mint amilyet 2002-ben a billegő szavazatok ügyében Orbán csinált?

- Ezt tesszük. Már valamennyi talpon maradó jelöltünkkel részletesen egyeztettük, ki mit csinál. Mindent meg kell tennnünk a sikerükért, de a demokratikus minimumhoz ragaszkodó többi választóhoz is fordulnunk kell. A beszéd a politikában már kevés hatással jár. Arra van szükség, hogy egy párt megmutassa, hogy - kisbetűvel, nem pártnévként mondom -, tényleg "lehet más a politika". Lehet úgy dönteni, hogy nem csak a saját pártom szempontjait nézem, hanem azt, mit teszek a demokráciáért. Mi azért léptettünk vissza négy jelöltet, hogy a szóban forgó választókerületekben világosan csak két út között lehessen választani: a gáttalan és gátlástalan túlhatalom és a demokratikus kontroll útja között.

- A Fidesz 2002-ben látványos akciókkal mutatta meg magát. Mit tesz a szocialista párt ezekben a napokban?

- Nem fogunk testnevelési főiskolán uszító hangnemű nagygyűlést rendezni, nem foglaljuk el az Erzsébet-hidat, nem szövetkezünk elvtelenül, nem kérjük például a Jobbikot, hogy segítsen, mert hiszen ő is ellenzéki párt. Mindez többet gyilkol a demokrácián, mint véd. De minden egyebet megteszünk. Minden olyan választókörzetben, ahol van esély, minden lehetséges fórumon elmondjuk: milyen két út között lehet még választani. Mert még érdemes, és mert még lehet - átköltve a régi jelszót: - "igen, lehet!"

- Lesz kétmillió ember a Kossuth téren?

- Kétmillió ember ne a Kossuth téren legyen, hanem a szavazófülkékben, és segítsen ahhoz, hogy ne kint a Kossuth téren, a randalírozók nyomására, hanem a józan választót képviselve a Parlament épületében, demokratikusan alakuljon a politika.

- Valóban látnak realitást arra, hogy még meg lehet akadályozni a kétharmados többséget?

- Komolyan mondtam: "igen, lehet!". Az a nyolc körzet, amiről itt szó van, egyszerre sok és kevés is. Ha azt veszem, hogy ötvenvalahány nyitott körzetnek ez mondjuk a hetede, akkor nem tűnik elérhetetlennek. Természetesen ismerem a számokat, tehát tudom, hogy ez iszonyúan nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen. Lehetséges, ám nem önmagában az MSZP erőfeszítéseként. De ha a többszínű demokráciában hívő választók el akarják érni, hogy Orbán Viktor ne tehesse meg a nyolc hiányzó lépést a kontrollálatlan túlhatalomhoz, akkor ennek van esélye.

- Sok helyen - így Budapesten, vagy Borsod és Heves megyében - nagyon jelentősen visszaestek. Ez azt jelenti, hogy a választás után megkezdődik az egymásra mutogatás, a veszekedés, a széthúzás a szocialista pártban?

- Nem. Húsz éve hallom a vészjósló jövendöléseket, hogy még öt perc, és az MSZP biztosan szétesik. Ez sose jött be.
A kampányban az MSZP - nem azt mondom, hogy mindörökké, problémátlanul, komoly változások szüksége nélkül - mégiscsak összerázódott. Nem tudok olyan kollégát mondani, gondolkozzék bárhogy a baloldali politizálás jövőjéről, aki ebben a kampányban ne húzott volna. Persze rengeteg vitánk, munkánk, kínunk lesz még. Az MSZP a választáson matematikai értelemben átment a tű fokán. Hátra van, hogy politikai értelemben is átmenjen. Hogy innovatív politikát, teljesítményelvű, nyitott működést, vonzó személyiségeket, köztük fiatalokat mutasson fel. A kampányban azért kellett az egység és összefogás, mert nagyon nagy volt a tét. Kampány után most még nagyobb a tét: képes-e az MSZP élni azzal a lehetőséggel, ami megadatott neki, vagyis hogy a legnagyobb ellenzéki erő legyen? A kampányban a Fidesszel néztünk szembe. Most a magunk helyzetével kell szembenéznünk. Megújítani, izgalmassá és vonzóvá tenni megkopott önmagunkat.

- Jelentős viták pedig már voltak az LMP-nek tett gesztus miatt is.

- Baj is lett volna, ha ebben öt perc alatt egyetértünk. Azt mutatta volna, hogy nem fogtuk fel ennek a lépésnek a súlyát. Párt Magyarországon úgy még nem tett gesztust visszalépéssel, hogy előtte nem tárgyalgatott a hátsó szobákban, és nem egyfajta paktumot kötött, hanem közvetlenül a választókhoz fordult. Ilyet még mi sem csináltunk. Természetes, hogy meg kellett vitatni. És nyilván azt is meg kellett vitatni, hogy milyen fogadtatásra számíthatunk - nem a pártok, hanem a választók részéről. Mert nem az LMP-nek, hanem a demokráciának tettük a gesztust.

- Ez a vereség ezek szerint megerősítheti a baloldalt?

- A ránk háruló felelősség fogja megerősíteni, ami soha ilyen nagy még nem volt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://doku.blog.hu/api/trackback/id/tr731998071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.